Annyit hallottam Bori nagymamájának pirított kenyérkockáiról, hogy úgy döntöttem én is gyártok a krémleveseimhez. Nagyon jól sikerült, a héten kétszer is jól jött, a zelleres burgonyakrém leveshez és a fokhagymakrémleves is fincsi volt vele. De Marcival csak úgy önmagában, üresen is ettük, rögtön kijelentette százszor jobb a bolti dobozosnál. Két üveggel készült..... már csak egy van :)

Egyik nap irodává varázsoltam az ebédlőasztalt, mivel Marcus a "nagygép" elől kiszorított, és nyomtatóra úgysem volt szükségem... megoldottam. A lényeg, hogy semmi értelme nem volt, mert a gépemen valamiért nem indult a scan program. Dühömben fotóztam..... a környezetet is :)

És mi van ott a kábelek közt kis tálban? Nem töpörtyű...:) bár az sem rossz lila hagymával, az ott egy kis datolya és füge. Kell a cukorszint rendben tartásához, ami a hivatalos ügyektől le-föl szaladgál. Jó a csokika is! :)

Tegnap a szomszédnéni hozott át egy tányér sörkiflit még melegen, hát az valami csoda volt! Rögtön le is írtam a receptjét, gondoltam babgulyáshoz tökéletes lesz. A babgulyás kénytelen volt tökéletes lenni nélküle délben, a kifli kicsit megkésve este nyolckor készült el mellé. :) Nagyon finom lett, nem szárad ki, szép nagyok, szóval..... el vagyok ájulva a kiflitől.... magamtól :) úgy látom Apci is. :)