Több internetes újságban olvastam.... "A világ egyik legokosabb embereként számon tartott Stephen Hawking, a róla szóló dokumentumfilm Cambridge-i bemutatóján azt mondta, lehetségesnek tartja az örök életet. A brit professzor élete önmagában is csoda, hiszen orvosai szerint már negyven évvel ezelőtt meg kellett volna halnia."
"A 71 éves elméleti fizikus szerint az emberi agy a számítógépes programokhoz hasonlóan működik, és a tudomány hamarosan képessé válhat arra, hogy az agyunk teljes kapacitását adathordozóra tegye, így a gondolataink túlélhetnek bennünket. Ha a fizikai test meg is hal, az emberi lény szellemi szinten tovább él, addig amíg a tudomány nem lesz képes arra, hogy egy új testbe, új agyba töltse fel a tárolt információkat."
"A tudós megjegyezte: a tudomány mai állása szerint ez az elképzelés egyelőre nem megvalósítható, és még jó pár év fejlődésre van szükség ahhoz, hogy az emberi tudat számítógépes tárolásának és újra feltöltésének technológiáját kidolgozzák."
No, ez megint egy elgondolkodtató dolog.... nem is tudom, talán még félelmetes is. Szerintem jobb, hogy nincs még erre lehetőség, rengeteg visszaélést lehetne elkövetni általa.
/Holnap Budapest adventi vásár, nézelődés... Fényképező aksik a töltőn! :)
Frizura készítés közben Juli hívta fel a figyelmemet a filmre, tegnap megnéztem, majd elég sokat olvastam Madame Ghisről.... szinte mindent, ami a neten található róla. A könyvéről hallottam, de nem olvastam, most már fontolgatom.. A film főszereplője Madame Ghislaine Saint-Pierre Lanctot, vagyis most már csak Ghis, egy kanadai orvos, akit "Az egészségügyi maffia" című könyvének megjelenése után megfosztottak doktori címétől, és megtiltották neki, hogy orvosként praktizáljon. Könyvében elénk tárja utazásainak, kutatásainak, vizsgálódásainak megdöbbentő eredményét. "- Az egészségügy szerte a világon a betegség jeleit mutatja. A költségek egyre hatalmasabbak, miközben egyre több a beteg és gyógyíthatatlan ember. Miért gyógyíthatatlanok bizonyos betegségek? Miért szed apuka potencianövelőt, anyuka antidepresszánst, és a gyerekek allergia vagy hiperaktivitás elleni gyógyszereket? Miért hal bele az egyik ember egy betegségbe, s miért épül fel a másik? Miért hal meg egyre több ember rákban, AIDS-ben és más nyavalyákban, amikor a földön 50 év alatt sok száz milliárd dollárt költöttek a kutatásukra? Miért a betegségek kezelését honorálják, s miért nem a megelőzését? Miért nem térítik meg a betegbiztosítók az "alternatív" gyógykezelések költségeit? Miért elégedetlen a jelenlegi rendszerrel orvos, ápoló, beteg egyaránt? Kinek az érdeke, hogy a jelenlegi zűrzavaros és méregdrága rendszer fennmaradjon?"
"Ma nem egy gazdasági, pénzügyi, filozófiai vagy társadalmi válság van, hanem ez egy evolúciós válság. Abban a pillanatban, amikor ezt megérjük ahelyett, hogy elutasítanánk vagy harcolnánk ez ellen, inkább haladunk vele. Ez túlmegy az elménk határán, ezt az elménkkel nem érthetjük meg. Csak a lelkünkkel tudjuk ezt megérezni, felismerni! Elérkezett az idő, hogy levetkőzzük a materializmus halandóságát és megértsük saját halhatatlanságunk valódi természetét. Az emberi tudatnak, ez a békés, csendes belső forradalma, a tudatosságnak egy teljesen új szintjét jelenti majd."
Részlet egy másik, "Mi a fenét keresek én itt tulajdonképpen?" című könyvének előszavából:
"Emlékszem... Deee elfelejtettem." Volt egyszer egy szárnyas paripa,
Aki megtestesítette a kreativitást és minden mást. Könnyű volt, mint a szél, szabad, mint a levegő, A villám sebességével mozgott ő. Mert számára nem létezett korlát, ÖRÖKKÉVALÓSÁGNAK hívták. De egy nap az ember társadalmat szervezett. Megalapította rendjét, megalkotta törvényét. Befogta a szárnyas paripát, S szárnyai elsorvadtak. Eltiltotta a vágtázástól, és a lábai rövidebbé váltak. Megtiltotta, hogy magával törődjön, és nyírni kezdték gyapjas szőrét. A TÁLTOS PARIPÁBÓL BIRKA LETT. Egy fekete birka, Aki belement, hogy gyapját biztonságra cserélje. Hamarosan azt vette észre, hogy a nyírás egyre gyakoribb, az étel egyre kevesebb lett. Nagy zavarában elment Természet anyához, nem túl messzire. Aki emlékeztette a fekete birkát:
"Emlékezz rá, hogy az elmúlt időkben táltos paripa voltál, magasan szárnyaltál, függetlenül és elszántan. Ezt senki sem cáfolhatná."
A fekete birka válaszolt:
"Emlékszem."
Visszatért az akolba, És azt mondta a többi birkának:
"Túl sokáig hagytuk, hogy nyírjanak bennünket! Eljött az idő, hogy kiszabaduljunk!"
A fekete birka útnak indult, Kínálva gyapját mindenkinek. Olyan büszkén kezdett lépkedni, hogy lábai hosszabbra nőttek. Olyan magasra szökellt, hogy szárnyai visszanőttek. A FEKETE BIRKA VISSZAVÁLTOZOTT TÁLTOS PARIPÁVÁ. A költők visszanyerték az ihletet, és a birkák teremtő erejüket.
Én így szoktam a csipkebogyót elkészíteni. Vagyis a leszedett bogyót hagyom kiterítve egy tepsin, vagy tálcán, hogy megpuhuljon, majd jól megmosom, leszedegetem a "kis fekete" végeit, kb. 20 szemeket kis zacskókba teszek és lefagyasztom. Fogyasztás előtt, langyos vízben kiáztatom, kinyomkodom, leszűröm kancsóba, egy kis mézzel csodálatos vitaminbomba.
Most méz nélkül iszom, mert tíz napja belefogtam egy kemény méregtelenítő kúrába. Egyáltalán nem eszem cukrot, sem édesítőszert, sem péksüteményt, semmi élesztőset, eceteset, mesterséges anyagokat tartalmazót. Szénhidrátot csak annyit, amennyi a zöldségekben és gyümölcsökben van, abból is inkább a savanykásat, tejet, sajtot, és alkoholt szigorúan nem. Sok zöldség, néha kis pipihusi, halacska és tojás... Kávét már üresen is szeretem. De ettem puffasztott búzaszeletet megkenve libazsírral, és kis lila hagymával, az is finom volt. :) Nekem, aki sütök-főzök a családomra ez bizony nem könnyű, ráadásul engem a husi sosem érdekelt, mindig csak a szénhidrátok tudtak elvarázsolni, igazi Gombóc Artúr vagyok, szoktam emlegetni... Nos, ezért az elején kicsit nehéz volt, de már nagyon szeretem, nem is tudom mikor fogok ezzel a diétával felhagyni, egyhamar tutira nem. Érzem a jótékony hatását, egyelőre csak a frissességemben, remélem az ízületeim és a kedélyállapotom is javul majd tőle.
Imádok aludni! Annak tudatában, hogy az életünk során kb. 20 évet töltünk alvással, bizony néha kicsit bánt a lelkiismeret, hogy vajon eközben miről maradok le…. No, ilyenkor szoktam fél éjszakát a gép, újságok, vagy könyv mellett tölteni. Ma hallgattam egy természetgyógyász előadását a fiatalság megtartásáról, szó esett az étkezésről, mozgásról, és az alvásról, azon belül a melatonin hormon jótékony hatásáról. A jó alvásnak, főleg az éjfél előttinek mindenben szerepe van, még az elhízástól is megvéd, a zsírpárnák kialakulását is megelőzi. Ha napi hét óránál kevesebbet alszunk, akkor az növelheti a derékbőségünket. Tudósok szerint, a jól működő álomhormon genetikai állományunkat is megóvhatja, megvéd az öregedéstől, antioxidáns, gyulladáscsökkentő, az immunrendszer védelmében és az anyagcsere működésben is fontos szerepe van. Az alváshiány idő előtti öregedéshez vezethet, a kialvatlanság gyorsítja a tumorképződést! Ne feledjétek, hogy a legfontosabb: A pozitív gondolkodás a jó alvás titka! :)
Megint kinyílt, idén már harmadszor van telis-tele gyönyörű virágokkal a karácsonyi kaktuszom.
Ehhez a képhez hiányzik egy szép vers.... eszembe jutott is egy.... megkeresem...
Váci Mihály: Ha rád gondolok - virágzom
Harangszó ver szíven: mintha bennem zuhogna. Hol vagy mellőlem? Hiányzol. Minden téged kérdez; ha madár szól, hol hagytalak? – rámszól. Milyen messze vagy! Mindennek arca sírásoddal fordul felém, s bármit mondhatok, nem hallom, csak a te hangodat.
Te vagy az el nem ért vidék, melyet bejárni vágyom, a hegyen-túli ég, hegyekből kibukkanó tenger, hajózható láthatárom.
Tegnap grillezett harcsafilét és pipimellet, készítettem ebédre zöld fűszeresen, rengeteg zöldségkörettel, gombával, és rizzsel. Majd azon gondolkodtam, hogy kéne sütni valami könnyű sütikét az én édesszájú galambomnak és fiókámnak. Volt a hűtőszekrényben fél kilogramm túróm, törtem a fejem.... Lusta asszony rétese Apcinak bejön, de Marcinak nem, Marcit faggattam, ő valami habosat szeretne... Hm... Rákóczi túrós, de az elég macerás, végül kicsit leegyszerűsítettem és fincsi süti lett belőle. A tésztához: 6 kanál lisztet tettem a tálba, hozzá 2 kanál cukrot, kb. 6dkg vajjal elmorzsoltam, ezután került bele 2 tojássárgája, fél citrom reszelt héja, és egy pici tejföl, hogy gyúrható legyen. Tepsibe nyújtottam a tésztát, picit megszurkáltam villával és betettem közepes lángra félig megsülni. Addig a krémhez: 50dkg túrót simára kevertem, a másik fél citrom reszelt héjával, 1 vaníliás cukorral, 2 tojássárgájával, kb. 4 evőkanál cukorral és kb. 5-6dkg vajjal. Hamar megsült a tésztám, a félig sült tésztát jól megkentem a fincsi házi baracklekvárommal, majd erre kentem rá a túrókrémet és visszatettem drágaságomat a "szoliba", az az a sütőbe had piruljon, süljön egy kicsit. Habocskához a tetejére: a négy tojás fehérjét kb. 3 evőkanál cukorral szép bársonyosra, és keményre felveretem. Amikor már félig kemény a hab, akkor érdemes lassan a cukrot hozzáadagolni, így tuti jól sikerül. Szépségem a sütőben, amikor már állta a paskolást, nem horpadt be a teteje, akkor kivettem és újabb baracklekvár kényeztetés következett, jól megkentem ismét. Végül ráhalmoztam a tojáshabot, és egy röpke rózsaszín pirulásig betettem a sütőbe. Ilyen lett... voilá!
Nem is volt olyan macerás, és fincsire sikeredett! :)
Két hete jártam Marcus ovijában, vittem a gyerekeknek egy hatalmas doboz, "gyári mese videokazettát", vagy ötven darabot. Marcinak amíg kicsi volt, szinte hetente vásároltunk egyet, majd felváltották a DVD lemezek, azoktól még nem akar megválni. :) Tóni is küldött a gyerekeknek egy doboz plüss állatkát, nagy volt az öröm. Jól esett újra az oviban lenni, megrohantak az emlékek már akkor, amikor leparkoltam az autómmal előtte. Eszembe jutottak az első napok, ami olyan nehéz szülőnek, gyermeknek, óvó néniknek egyaránt.... Az óvodavezető, óvó néni a barátom, megmutatta az épp szunyókáló gyerkőcöket, az ő kicsi babáit, bemutatta az új dolgozókat, és végigjártuk az óvodát. Nagyon szép minden, kevésből, szeretettel, és szülői segítséggel varázsolnak. Irigylem a munkájukat, szerintem gyerekekkel foglalkozni minden nehézsége mellett csodálatos dolog. Három fiókát neveltem fel, hamar elszaladt az idő, mindig szerettem gyerekek közt lenni, most is, búcsúzáskor eszembe ötlött, hogy hej, de szívesen elmennék hozzájuk dadusnak. :) Meghívtak, hogy amikor arra járok, ugorjak be hozzájuk, nézzem meg őket, és a hétfői "libás napra" is hivatalos voltam. Ilyenkor az ovisok, sötétedéskor lámpásokkal elindulnak, bejárják a főutcát, majd mindenkit vendégül látnak egy bögre meleg teára. Sajnos hétfőn esős, szélviharos idő volt, nem mentem el, mert biztos, hogy elmaradt. Livi azt mondta, bármilyen játékot találok itthon vihetem, mindennek örülnek.... Iszonyú mennyiséget dobozoltam már be a leendő unokáimnak, viszont még mindig tudom, hogy találok.... találni fogok, :) Ovis Marcis, bulis képek...
Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad. Feledd mulatságaid - a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad. Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad. Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad. Törd át gátjaid - a világ legyél te magad. Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.
Weöres Sándor: Tíz lépcső (A teljesség felé című írásából)
Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod, Sötétben az égő gyertyafény, Holnap is én legyek a láthatárod, Szívedben vigasz, ha nincs remény. Legyek a napfény a felhőtlen égen, Az éjszakában a csillagod, Találjam meg a lelked a szélben,
Ha időnként bárhol elhagyod.
Legyek az ölelés, perzselő vágyad, Nekem szánj minden csókodat, Legyek a hullám, a tenger, ha árad, Könny, ha már mindenki megtagad. Szíved örökre enyémbe zárom, Nem leszek sohasem délibáb, Árnyékod vagyok, a Te utadat járom, S kimúlok, ha fény nincs tovább.
Jobban beléd vésődik, ha az üzeneteket kiírod papírszeletekre, majd összehajtva egy üvegbe, vagy tálba teszed őket.... és ha néha úgy érzed, végy ki belőle egyet és olvasd el.
Fordítsd az arcod a Nap felé és az árnyékod a hátad mögé kerül.
Higgy önmagadban! Senki sem képes többre, mint amire képesnek tartja magát. A hit hegyeket tud megmozgatni.
Hinned kell a csodákban, hogy meg tudd őket valósítani.
Fogadd szívedbe a ritmus és a zene erejét, meríts erőt belőlük!
A tűz él, a víz mesél, a szél száll, a Föld szép és tiéd. Vigyázz a természetre, meríts erőt belőle!
Az életben minden visszatükröződik, jó-rossz egyaránt. A szerelem elhervad bizalom nélkül.
Tiszta szívből élj a mának … Holnap is! Az apró szépségek megtalálása a körülöttünk lévő világban rejtőzik. Minden nap új csodát kínál.
Minden nehézség között van egy megoldások szigete. A barátság megsokszorozza az erődet. A szeretet azt is gyógyítja aki adja, azt is aki kapja. Szeress: saját erőd is növeled vele!
Szeresd és fogadd el önmagad, így lelked megszépül. Az örömteli lelkiállapot környezetedet is megszépíti.
Ismerd meg és éld át célodat! A hozzá vezető út automatikusan ki fog rajzolódni előtted. A teremtő képzelet segítségével vonzd magadhoz a célt!
Hunyd be a szemed. Hogy „láss”! A benned rejlő mélységek és magasságok megismerése új dimenziókat tár fel. Ne szégyelld a szavak erejével biztatni önmagad. Sikerülni fog!
Ma boldog leszek! Hiszem, hogy a legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát és a boldogság belülről jön, nem a külsőségektől függ!
Ma jókedvemet karbantartom! Ha jó kedvemet elvesztettem, a legbiztosabb szándékos út a boldogsághoz az, ha vidáman felülök és úgy beszélek, cselekszem, mintha máris jókedvű volnék!
Ma törődni fogok a testemmel! Megdolgoztatom, vigyázok rá, nem élek vele vissza és nem hanyagolom el, hogy tökéletesen engedelmeskedjen parancsaimnak!
Ma csiszolni fogom az elmémet, tanulni fogok valami hasznosat! Olvasok valamit, ami gondolkodást és figyelmet kíván!
Ha egy dolog ér valamit az életben, mindig nehéz megvalósítani. Próbálkozz, hogy tapasztalj és tanulj!
Nem történik semmi különleges egy sima és egyenes úton. Egy új irány új perspektívát nyit előtted.
Aki eltékozolja az idejét, az eltékozolja az életét is. Tested-lelked mindig tudja mire van szükséged. Figyelj megérzéseidre!
Mindig tudd, sose feledd, hogy több vagy, mint fizikai tested! A gondolat ereje korlátlan lehetőségeket nyit előtted.
Soha nem a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem hozzáállásunk a körülményekhez.
A sors gondoskodik arról, hogy mindenki azt tanulja meg, amivel szemben a legnagyobb ellenállást fejti ki. A valóságban mindenkinek saját magával kell megvívnia a harcát.
Csak az a probléma nyomaszt, amelyről nem vagyunk hajlandóak tudomást venni. A gondokkal való szembesülés már hatalmas lépés a megoldások felé.
Ne add fel soha álmaidat! Az úton végig kell menni, hogy megtaláld önmagad lelki békéjét.
Ma szakítok magamnak fél órát, és pihenni fogok!
Ma edzeni fogom a lelkem! Jót teszek valakivel, és titokban tartom. Nem várok hálát, csak az adakozás öröméért adok. Ha jó vagyok másokhoz, magamhoz vagyok a legjobb!
Ma kedves leszek, és olyan jól fogok kinézni, ahogy csak tudok! Csinosan öltözködöm, halkan szólok, udvariasan viselkedem, bőkezű leszek a dicsérettel, nem kritizálok. Ha észrevételem van, kérdezek és javasolok.
Ma a mai napnak fogok élni, és nem akarom életem minden gondját egyszerre megoldani! Megcsinálok legalább két dolgot, amihez nincs kedvem, csak az edzés kedvéért!
Ma programot készítek! Leírom, mit akarok csinálni, amit leírtam be is tartom. Ez megszabadít a sietségtől és bizonytalanságtól.
Ma nem fogok félni, főleg attól nem, hogy boldog legyek, élvezzem a szépet, szeressek és higgyem, hogy akiket szeretek viszont szeretnek! /forrás: Bíró Ica: A test- és lélekszépítés bibliája/
A tegnapi bejegyzésem kint volt az Index-en, és szokás szerint, megint lemaradtam róla! Vagyis véletlenül belenéztem az előbb a statisztikámba, és ott láttam a rengeteg látogatót. A receptes, főzős blogokra szerencsére nem harapnak a trollok. :-) Hű, nagyon örülök! Idén nem is tudom hányszor, de egy jó párszor kint voltam... :-) A kommentek mellett ez is egy megerősítés, elismerés, ami olyan jól esik. Ez így van, ugye blogos társaim?
Hogy is nevezzem? Almafánk... ez olyan finoman hangzik, de végül is úgy néz ki, mint a lapcsánka, tócsni, vagy cicege, csak ez társaival ellentétben nem burgonyából, hanem almából készül. Tegnap Marci szokásos iskolautáni mindent felfalóciusz formájában volt, épp előtte találtam a neten egy jó almafánkos receptet, amit elhatároztam, hogy ki is próbálok. Marci noszogatására gyorsan elkészítettem. Tényleg gyorsan, pikk-pakk és már ott pöffeszkedtek a tányéron. És micsoda fahéjas, vaníliás illatorgia volt a házban tőle. Finom!!! Hozzávalók: 80 dkg megtisztított alma, 25—30 dkg liszt, fél csomag sütőpor, 2 tojás, 2—3 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás cukor, őrölt fahéj. Elkészítés: Az almákat megmossuk, nagy lyukú reszelőn megreszeljük, nem csavartam ki, összekeverjük a liszttel, sütőporral, cukorral és a tojásokkal. Lédúsabb almánál lehet, hogy kicsit több lisztet kell majd adagolni a masszához. Kavarjuk össze a hozzávalókat, kicsit nokedlitészta fazon, majd kanállal szaggassunk kisebb adagokat forró olajba. Mikor megpirult az almafánk mindkét oldala, csepegtessük le jól az olajtól, (egyáltalán nem szívta meg magát olajjal) és szedjük ki egy tálba őket, ahol majd meghintjük a fahéjas cukor keverékével. Tálaláskor én az isteni finom szilvalekváromból tettem mellé.
Rájöttem miért utálok mostanában "a gép" mellett üldögélni! Mert hiába viszem az ágyba a notebookot.... különben sem lehet az ember mindig ágyban.... a kandalló mellé is hiába ülök vele, az egérkezelő végtagom teljesen lefagy egy idő után. Nyáron ez még elmegy, de most a rideg, hideg őszi időjárás mellett, kinézek az ablakon és már attól is fázom, legalább is ma, mert itt most csúnya idő van. Jó, jó touchpad is létezik! Utálom, és attól sem lesz melegebb a kezem! Már kitaláltam, hogy varrok egy jó meleg ruhaujjszerűséget, aminek mindkét vége nyitott, ide behúzom az egeret, és viszlát hideg kéz. De nemcsak a kéz fagy le, egy idő után az egész test, legalább is az enyém ilyenkor hibernálva van. Tehát nem ártana sí overálban ülni a géphez. :) A jövő új betegsége a netfázás ami kompatibilis lesz egy netizomsorvadással, mivel az elgémberedésről még nem is beszéltem. Öreganyó koromra remélem olyan jó világ lesz itt, hogy vényre kapható "Social Support" felirattal az oldalán :-) ott fityeg majd az orromon az a kütyü, amit nemrég láttam, szemcsi fel, és máris indul a computer, nem kell hozzá klaviatúra se monitor.... Hej, hajtom majd a szobabiciklit, és közben netezni fogok! Ah, mikor lesz az még! Néhány kormányváltás... Igen tréfás kedvemben vagyok.... :-P Gáborkámtól kaptam egy csudi jó szerkentyűt, bluetooth-al csatlakozik, és oda viszem ahová akarom a házban, így főzés közben is hallgathatom a letöltött zenéimet, vagy bármi mást. Ilyen aranyos a kis drága működés közben....
Csúnya esős időben, délutánonként szeretek könyvvel és takaróval begubózni a nagy fotel mélyébe, egy jó teát vagy kávét kortyolgatva, esetleg csokoládét majszolva. Isteni csemege zord időkben a sült alma, vagy sütőtök, főleg amikor sül, és az egész házat bejárja az illata. Imádom! És akkor annyira jól érzem magam, hogy ide kell pattannom a géphez, elhagynom a jó fotelt, félreraknom mindent, legfeljebb magammal hurcolom a bögrémet, szürcsölöm a teám, fázik a kezem, a bögrével melegítem, de megosztom veletek azt a jó érzést ott a fotelban.... majd itt ragadok tuti egy darabig... és.... a többit már tudjátok. :-)
A külső megjelenés a belső harmónia függvénye. Sajnos néha képtelenek vagyunk a pozitív gondolkodásra, vagyis ha akarjuk, ha nem, olykor becsúsznak a stresszes, borús gondolatok. Érdemes új ismereteket szerezni, új dolgokat tanulni, szemezgetni az ősi gyógyító módszerek tárházából. Évek óta tanulmányozgatom a keleti filozófiák tudására épített elveket, olvasgatok a bioenergetikáról, most már jógázom is, és mindezt nagyon hasznosnak találom. Lassan próbálom beépíteni a mindennapi életembe azokat a dolgokat, amik tetszenek nekem. Bátran ismerjük meg és ha tetszik használjuk a kínai kultúra által chinek, az indiai kultúra által pránának nevezett életenergiát. Ez az, ami elérhető, mert megtanulható, a módszereket mindennapi életünk részévé tehetjük, és általuk friss energiákkal felvértezve boldog, kiegyensúlyozott, harmonikus életet élhetünk. Négy évvel ezelőtt írtam a mudrákról ITT. A mudrák tanulmányozása közben, találtam egy olyat, amit szeretnék megosztani veletek, mert ez a módszer egyszerű, hatékony a stressz leküzdésében. Idő mudra - Stressz-elleni mudra. Ez a mudra bárhol elvégezhető, kivitelezésére 5-7 perc elegendő. Ujjaink hátoldalát illesszük össze, és fel-le mozgatva finoman dörzsöljük össze. Érintsük össze a hüvelykujjainkat, a többi ujj nyugodjon a tenyéren. Tartsuk gyomormagasságban a kezeket, az alkar legyen vízszintes. Gyakorlat közben lélegezzünk mélyeket, lassan, ritmusosan és finoman. Majd hosszabbítsuk meg a be- és kilégzés közti szüneteket. Érzékeljük a légzést a mellkasban és a rekeszizom magasságában.
Hatása: Ez a mudra a pajzsmirigyet szabályozza, ami az időérzékelésében is szerepet játszik. Túlműködésnél nyugtalannak, stresszesnek, izgatottnak, türelmetlennek érezzük magunkat. A pajzsmirigy alulműködésnél belsőleg gátolva, fékezve, mindenhez kedvtelenül érezzük magunkat. Jó példája ez annak, hogy testünk működési problémái is okozhatják a stresszt. Képzeljük el, hogyan alakítanánk az időbeosztásunkat, mi mindent csinálnánk, ha lenne rá időnk, színezzük ki gondolatban, hogyan töltenénk "szívünk szerint" a mindennapjainkat. Megerősítés: Az idő az én legértékesebb javam - bölcsen bánok vele, és tudom, hogy minden szépség a lelkemet táplálja. Nem aggódom amiatt, hogy lemaradok valamiről, minden úgy történik az életben, ahogy történnie kell, az idő nekem dolgozik.
Szombaton már negyedszer jártunk Apcival a Természetgyógyászati Klinikán, Szombathelyen. El sem tudom mondani mennyire jó érzés újra derékfájás és ízületi nyavalyák nélkül létezni! Csodákat művel velünk gyógyító masszázzsal, minden alkalommal a "csontok, csigolyák helyrerakásával", tanácsaival Péter, a tibeti tanár. Legutóbb én lávaköves masszírozást kaptam, fantasztikus mennyire jól éreztem magam utána..... és azóta is. :) Kezdem visszanyerni a hajlékonyságomat, egészségemet, és ezáltal a jókedvemet. Nemsokára a "végére érünk", de nem fogunk még egyszer "szerkezetünk" eme csapdájába esni, nem várjuk meg a bajt, anélkül is elmegyünk majd néha. Hiányozni fognak ezek a gyógyító szombatok... Jógázni szeptember eleje óta járok, már itthon is végzem a gyakorlatokat, segít az őszi depresszív hangulat legyőzésében, szép lassan haladok az életmód, ezzel együtt egy kicsit egészségesebb életszemlélet váltásban. Életszemlélet váltás alatt értem.... azt, ami az agyamban játszódik le, erre most nem akarok kitérni, de röviden, azt hiszem elérkezett az ideje, hogy véglegesen kikapcsoljam az agyamban a felesleges megfelelni akarás, és néha kis időre a tolerancia "modemet" is. Talán képes leszek egyszer saját érdekemben használni a - nem érek rá - nem - nincs kedvem - nem akarom - nem érdekel kifejezéseket. Azt hiszem sokan vagyunk ezzel így. A bennünk lévő konfliktusok megbetegítenek, senki nem oldhatja meg helyettünk... "Aki nem hajlandó a konfliktusait megoldani, az megfog dögleni."
Októberi macskuszhelyzet... Nagyot nőttek a cicáim, most már remélem nem kell féltenem őket a fagyos téltől. Egész nap élvezik a hatalmas kertben való barangolást, tényleg csak etetéskor jönnek elő. Dehogy jönnek, vágtáznak!
Kiugrottam az autómból, tényleg az utolsó pillanatban jártam, már három perce ott kellett volna ülnöm a kozmetikus székében... Egy apró, töpörödött bácsika kiabált utánam: - Asszonyom! Asszonyom! - Igen! - vetettem oda sietősen. - Asszonyom! Én vagyok Jézus! - Örülök! - válaszoltam derűsen. - Minden reggel hétkor kelek, nyitva van az ajtóm estig, csak kopogtatnia kell (és mondta a címét, az öregapó). Mert én vagyok Jézus! Ennél jobban nem is kezdődhetett volna a napom! Jót nevettünk a lányokkal, nem tudták ki ő, majd a "kenyeres boltban" kiderült. Jót nevetve ölelt magához Gyöngyi, a boltos, és elmesélte, hogy tegnap az én Jézusom kicsit a pohár fenekére nézett, és bizony majdnem négykézláb hirdette az igét az utcán....szokásához híven.... Sejtettem. :) Mindegy, aranyos volt, örültem, az egész napomat vidámabbá tette! :)
Átjött az anyukám délben.... "Nem akartalak zavarni benneteket" és hasonló szövegek, de olyan fura hangulatban volt... Majd átmentem hozzá napozni, szupi a terasza, nem lát át senki.... örült, és főleg annak, hogy nem hagytam egyedül. Erikánál összejöttünk volna négy után Beával egy kis rajzolásos, dumcsis délutánra, de előtte elvittem Marci barátnőjét Kittit haza, Sárvárra. Anyát invitáltam, jöjjön velem, addig sem ül otthon egyedül, nagyon örült. Aztán amikor hazaértem, bekanyarodtam a házhoz, pedig úgy készültem, hogy tovább megyek a "csajos"délutánra, Anya meglepődött, és amikor azt mondtam vele maradok, hálásan nézett rám, megkérdezte miért? Mondtam neki, hogy a barátnőim fiatalok, bármikor találkozhatunk, de én úgy érzem, hogy neki most van rám szüksége, és ki tudja meddig örülhetünk egymásnak. Megköszönte, hogy ma őt választottam, és kedélyes jó kis délutánt töltöttünk együtt. Nem tudom mi volt ma vele, bár én is éreztem már nemegyszer, hogy nem tudok egyedül lenni. Itt üldögélt amíg Apcival beszéltem a Skype-on, szégyenlősen mondta, hogy ne szóljak neki róla, hogy itt van (nem értem miért), majd este hazakísértem, együtt megetettük a kutykóját, becsuktuk a kiscicáját, és amikor hazajöttem felhívtam a lányokat. Nincs sértődés, sőt, ők is örültek, hogy így döntöttem. Nem egy embert vesztettem el az életemben úgy, hogy kicsit bántott a lelkiismeret... több időt kellett volna vele töltenem, jobban oda kellett volna figyelnem rá.... azóta is bánt, pedig nagyon szerettem őket! Soha többé nem akarok ebbe a csapdába esni! Meg kell tanulnunk egymásra figyelni, meglátni azt, hogy mikor van ránk szükség, mert ez is a szeretet egyik formája. Ha ezt leakarom vezetni egy másik verzióban (egy kicsit önzőben), akkor például ez jön ki belőle: Szeretem a gyerekeimet, és mit szeretnék, mi az amit szeretnék tőlük, ha megöregszem: Figyeljenek rám, szeressenek, ott legyenek mindig, amikor szükségem van rájuk. De ezt csak eltanulni tudják a gyermekeink tőlünk, példát kell mutatnunk, látniuk kell, ilyen szeretet teljes családi körben kell élniük! Ezért sose feledjétek, amit adtok, azt fogjátok majd kapni egyszer! ❤️
akarom mondani...sáska barátommal tegnap haverkodtam össze, és persze véletlenül :) nálam volt a fényképezőgépem is.
Anyánál a kapun tanyázott, de én azt nem találtam neki elég biztonságos helynek, ezért áthelyeztem először egy bokorra...
majd miután még egy félóra múlva is ott volt, áttettem a kutyaház tetejére. Onnan aztán egy idő után szépen tovább sétált. Anya frászt kapott, amikor meglátta a kezemen, végül azon kaptam, hogy ott áll a kutyaól mellett és becézgeti az újdonsült, zöld, háziállatot.
Tudom, tudom.... mekkora kárt tud okozni... De "egy fecske nem csinál nyarat".... egy sáska pedig nem falja fel a zöldségeskertet, főleg ősszel, és főleg ott, ahol ilyen nincs. Ellenkező esetben sem bántottam volna, ilyet sose tennék, legfeljebb szépen átsegítettem volna a szomszédba.... mivel a szomszéd kertje mindig zöldebb, ezért hát ott jobban tudja álcázni magát... :)
