Megint kinyílt, idén már harmadszor van telis-tele gyönyörű virágokkal a karácsonyi kaktuszom. 
Ehhez a képhez hiányzik egy szép vers.... eszembe jutott is egy.... megkeresem...
Váci Mihály: Ha rád gondolok - virágzom
Harangszó ver szíven:
mintha bennem zuhogna.
Hol vagy mellőlem? Hiányzol.
Minden téged kérdez;
ha madár szól,
hol hagytalak? – rámszól.
Milyen messze vagy!
Mindennek arca sírásoddal fordul felém,
s bármit mondhatok,
nem hallom, csak a te hangodat.
Te vagy az el nem ért vidék,
melyet bejárni vágyom,
a hegyen-túli ég,
hegyekből kibukkanó tenger,
hajózható láthatárom.
Bezárt szárnyaid bennem fájnak,
sírásaid mindenütt elérnek,
fűzfáim alattuk áznak.
Bennem egy hegedű érintetlenül,
- óvja puha bársony.
Csodafád vagyok,
ha rádgondolok – virágzom.
Mi él, éltet, Neked virít.
Kristályként bezár sorsom magába,
s rózsaként kinyit.
