Hétköznap, főzéssel jócskán fel van adva a lecke, mert Marci nagyon "válogatós". Vásároltam szép barna csiperkét, két kis kosárkával, tegnap kitettem magam elé a konyhapultra és azon agyaltam, mi legyen belőle. Gombapörkölt? Az olyan snassz :). Bakonyi egy kis husival? Azt meg én nem kívánom. Hm.. Odakészítettem magam elé egy kis tálkában, lecsipegetett, megmosott szőlőt... egy gomba pucolás, egy szőlőszem bekapás, eszegetés, pucolgatás közben kipattant a buksimból az ötlet, a recept, és fincsi kaját varázsoltam belőle. 
Elég sűrűn van a hűtőmben gorgonzola, rokfort, alias kék sajt, mert családom sülve-főve, tehát melegszendvicsen és különböző ételekben szereti. Jófajta borocskát is tartok, tejszín az alap, hogy van, így hát könnyű dolgom volt. Egy pici fej hagymát megdinszteltem kevés vajon, ráreszeltem egy gerezd fokhagymát, rádobtam a megmosott, felszeletelt, gombát, jól összepirítottam. Majd felengedtem egy fél pohárka fehér borral, 2dl tejszínnel, és frissen őrölt borssal, sóval fűszereztem. Beletördeltem jó 10dkg gorgonzolát, összeforraltam, egy csipet keményítővel megszórtam a szósz bársonyossága miatt, és már kész is volt a fejedelmi eledel. Igazából Gordon Ramsay a haját tépte volna, ha látja, hogy az egyszerűség kedvéért egyben készül a gombám a mártással, mert a gombát egy külön serpenyőben illett volna lepirítani.... oda is készítettem, de ugyan, minek, így is jó lett. Széles metélt, menőzve tagliatelle illik hozzá, ami most éppen nekem nem volt itthon. A spejz nálam olyan akár egy kis bolt, mivel vidéken élünk, és nincs kedvem mindennap futkosni, szeretem, ha nem kell sokat törni a fejem, mert bármi a rendelkezésemre áll. Tészta is van mindig sok féle, de ez most nem volt... Hm... Mi legyen, mi hasonlít? Fodros metéltet, sajna nem a hosszú fajtát, a kockánál kicsit nagyobb, hosszúkásabb, azt főztem ki hozzá. Telitalálat, jól passzolt. Marci és Anyika hálás bírái voltak a "nagy alkotásomnak". :) 
Estefelé nem bírtam magammal, fényképezőgépet ragadtam és lefotóztam kertünk legújabb, frissen nyílt csodáit. 
Kilestem a japánbirsben zümmögő, szorgalmasan gyűjtögető dongócskát....
Erről az ibolya mezőről meséltem a múltkor, telis-tele van velük a kert, szinte lépni sem merek, nehogy eltapossam.
Nárciszom, ami most elég későn nyílt, megelőzte őt a sárga.... őket, mert belőlük is van jó sok.
Frici öcsi maccs, fotózáskor mindig ott terem, és beledugja a fejét a "képbe", Cili és Bandi kutykó most későn kapcsolt, különben képtelenség fényképezni tőlük. 
Van, aki azt hiszi, ha összeházasodott a párjával, akkor már az a másik ember az ő birtokába tartozik. Hajajaj! Öreg hiba! Van, aki aztán ebben a hitben, tudatban elengedi magát, nemhogy elfelejt figyelmes lenni, az udvarlásról nem is beszélve, de ráadásul még önmagára sem ad úgy, mint azelőtt. Magyarul mondva, azt gondolják egyesek, ha hivatalosan hozzá tartozik, akkor punktum innentől már nem veszítheti el a másikat. Pedig csak annyit jelent az egész, hogy ország-világ előtt felvállaltuk a szerelmünket, innentől kezdve tényleg társ lett mindenben, mindenhogyan egy pár vagyunk. No és itt kezdődik a munka is vele, mert meg kell dolgozni a jó házasságért. Ápolni, gondozni kell, szeretettel, türelemmel „öntözgetni” akár egy szobanövényt. Törékenyebb a kapcsolat, mint azelőtt, hiába hívják megerősítésnek, hisz telis-tele van megalkuvással, toleranciával, melyben értem az elfogadást, elfogadom őt olyannak amilyen, tiszteletben tartom a nézeteit, még ha azok eltérnek az enyémtől stb. végül is a másik feltétel nélküli elfogadása. Hm… ezt most jól elmondtam. Egymásra jó hatással lehet lenni az évek során, de megváltoztatni ne próbáljunk senkit sem, egyedül magunkat változtathatjuk meg, ezt lehet kérni a másiktól is, de inkább ne „szaladjunk” bele elhamarkodott házasságba, „úgyis majd megváltozik” címszóval, mert nincs értelme. Miért is osztom itt az észt egy ilyen szép napos délelőtt? Hazafelé autózva, hallgattam bele egy műsorba, ami egy-két mondat erejéig ezzel foglalkozott, itthon mindjárt írhatnékom támadt tőle. Házasságból igazán nem lehet tanácsot adni senkinek, főleg laikusként. Lehet meghallgatni, hallgatni jó nagyokat, az mindenkinek jól esik, de ez ügyben okosnak lenni….
Talán az én stílusomban még ehhez annyit tudok hozzáfűzni nőknek, és férfiaknak egyaránt: Ne hagyd kiveszni magadból a hatalmas érzéseket, legyen az bármi, ami könnyet tud csalni a szemedbe, ami felkorbácsolja az érzelmeket, ne légy közömbös! Érezd magadban a szerelem ritmusát, ne hagyd, hogy a zene ott belül elhalkuljon. Kiért? Magadért! Ez a tiéd, ezt soha senki nem veheti el, viszont beleírja magát a lényedbe, átitatódik vele minden porcikád, ez az, ami kisugárzik belőled. Ez a kívülállóknak is érezhető, hívhatjuk vitalitásnak, életszeretetnek, életkedvnek, megannyi mindennek nevezhető, és ez az, amit magadból át tudsz adni, mert fertőz, segíthet másokon, partnerkapcsolatodon, önmagadon. Szoktam mondani, szerelmes vagyok a szerelembe, mert gyönyörű érzés, imádom szavakba önteni, mondatokká formálni. De szerelmes vagyok a földi létbe, a művészetbe, a fákba, virágokba, a zenébe, a családomba, magamba… és néha amikor lógatom az orrom, akkor csak erre gondolok. Milyen jó élni, még akkor is, ha néha keserves és rohadt göröngyös az az út, ha nagy keresztet mér ránk a sors, akkor is! Mi köze ennek a házassághoz, amivel eredetileg kezdődött a bejegyzés? Sok. Nem mindegy milyen ember osztozik veled az „úton”, mit sugároz ki magából, érzelmileg mit kapsz tőle. És basszus, nem csak kapni kell, adni is tudni kell! Ha mást nem, hát magadból, önmagad… az élet szeretetét…
Ani! Mit csinálsz itt bent a gép előtt?!! Menj ki a kertbe, sütkérezz a napon, szippantsd be a virágok illatát, kapd le a cipőd, hogy érezd a friss, friss zöld fű bársonyos érintését a talpadon… ölelj át egy két-fát, akár körbe is táncolhatod…. Nem kell viselkedni, megfelelni, szeretni kell élni!
Megyek!
Csodás virágos, illatos volt tegnap az egész környék a kora esti órákban. Zsanett felhívott, hogy van e kedvem sétálni vele és Bogyó kutykóval a hegy alatt... Naná, hogy volt! Háromnegyed hétkor vágtunk neki, és jó nyolcig sétiztünk, dumcsiztunk, nagyon jól éreztük magunkat, és persze Bogyó is. Jót nevettünk, amikor bevágódott egy bukszus alá, és körbe forgott, dörgölőzött, nem lehetett belőle semmit látni csak néha egy szőrcsomót, és a bokor alján megrekedt tavalyi száraz gallyak, levelek röpködését a levegőben. 
Reggel Szombathelyen voltam a Markusovszki kórházban, csont szűrő vizsgálaton. Fél kilencre voltam berendelve, miután nagy nehezen sikerült parkolóhelyet találnom, vettem jegyet jó két órára.... ki tudja...
Aranyosak voltak, azonnal szólítottak, kiderült, hogy nem vagyok "rosszcsont"., minden ok. :) Majd gyorsan kerestem magamnak egy kávéautomatát, és már el sem tudom mondani milyen fantasztikusan jól éreztem magam. Mivel kilenckor kiálltam a parkolóból, megvártam, míg valaki a helyemre akar jönni, ez pár másodperc.... kiugrottam az autóból és gyorsan átadtam nekik a parkolójegyemet. Nem hittek a szemüknek.... kérdezték, hogy mit fizetnek.... mosolyogtam, és már álltam is ki, hogy nyugodtan be tudjanak állni. Nem értem az embereket. Én ezt nem először léptem meg.... miért ne segítsek.... miért ne adjam oda.... szerintem ez tök jó.... én legalább is marha jól érzem magam ettől a gesztustól. :) bár velem ezt még nem játszotta el senki...Sárváron beugrottam a suliba, beszéltem mindazokkal a nagyszünetben, akikkel kellett volna a nyílt napon, itt is csak csupa jó híreket hallottam, Marci megemberelte magát. Ezen kívül volt még "ezer" elintéznivalóm, minden sikerült. :)
Anya persze elkísért, mint mindig.... végig "diszkóztuk" az utat. Majd könnyesre röhögtük magunkat, MERT:
Szúrja egy jó ideje a szemem... bántja a fülem....
DE!!!!!!! NEEEEEM! Gyönyörű dal, mindenhol ez szól napok óta, és forr tőle az agyam... MERT álomszép... lenne, ha nem így énekelné Rúzsa Magdi! Mi az, hogy szárálem??? mi ez a tájszólás??? Basszus!
A dal amúgy nálam ötcsillagos és ♥♥♥♥♥ :)
"Nyár van, olvad a málna a számban,
égek egy könnyű lázban, ha a váll a vállhoz ér.
És minden percben nyár van, a csókod pihen az ágyban,
lasan ébresztem hátha az ajtóban utolér.”
Ma két órára édes "kis lányommal" olajcserére, és nyári gumi cserére voltam bejelentkezve. Kislányom.... mert Agila anno valahogy nekem ez lett, amikor az autószalonban kiválasztottam, és vártam rá, hogy megérkezzen. Fél egykor még csepergett az eső, hezitáltam erősen, hogy lemossam a leányzót, avagy nem. Majd negyed kettőkor, mint a villám nekiestem, és persze "Ani módra", gyönyörűen, lemostam, majd szinte száradásig szarvasbőrrel törölgetve szépen megcsináltam. 
Háromnegyedkor, már az "ablakok" :) is ragyogtak rajta, majd berohantam, felöltöztem, pici rúzs, és már futás a "nagy szervizelésbe". Szomszédnéni, meg is jegyezte: Ani, maga egy varázsló! :) Hát igen, ha nagyon akarok, akkor igen tűzről pattant menyecske vagyok. :) Várakozás közben két aranyos nővel is beszélgettem, egyik a szerelő felesége volt, a másikról nem tudtam semmit, ugyanazon feladat hozott össze minket, kerékcserére érkezett. Elsőbbséget kínáltam neki, mivel az én "babámra" több munka várt. Az idő oly gyorsan nyárba fordulása és annak egészségre való kihatása került szóba, majd valahogy az én múlt heti mumpszom. Nem is tudtam kinek mesélek vagányul, aki mosolyogva értékelte a hallottakat, akinek nagyon tetszett a hozzáállásom, az pont egy háziorvos "doktornéni" volt. Mondtam, hogy benyeltem azt, amit sosem szoktam, félelemből kötélnek álltam és ilyen kemény gyógyszerek beszedésére adtam a fejem, de főleg ezt tettem nem csak azért, mert az orvos azt mondta, hanem szerettem volna megnyugtatni a családomat, és a környezetemet. Ő elmondta, hogy elég lett volna egy kis borogatás, néhány fájdalomcsillapító, majd hétfőn a komoly felülvizsgálata a dolognak. Sokat beszéltünk még az alternatív gyógyászatról, egyetértve, jó kedéllyel, majd amikor elment, utána tudtam meg, hogy ő egy háziorvos. Tünemény, mert nem mondta, és azt sem, hogy a férje fogorvos, amikor arra utaltam, hogy felkeresem a fogdokimat... Király, az ilyen embereket szeretem! Szerintem ő is, mert én végül nem panaszkodtam, csak beszélgetés közben, vázolva került a téma szóba kettőnk közt, ha tudtam volna, meg sem említem. Viszont Murphy törvénye mindig belepiszkít az én dolgaimba.... most dörög az ég, éppen eleredni készül az eső.
No azért szoktam kímélni Agilámat, ilyenkor a Challanger típusúra pattanok fel..
Váó! :Szállok a széllel! :)
Egy szép kis faluban, Csipkereken jártunk tegnap, Tóni kedvesének, Borinak a szülinapjára voltunk hivatalosak a szülői házhoz. Már az odavezető út is tetszett, a háznál viszont sok édes kis meglepetésben volt részem. Az első igazi és nem kis meglepetés, Bori nagyszülei voltak. Erzsike és Lackó bácsi tünemény emberek, elköszönéskor ki is kellet mondanom: Szerelem első látásra. Nagyon megszerettem őket. Láttam hatalmas medencében úszkáló gyönyörű japán koipontyokat, néhány tokhalat, és aranyhalat (ez egy vállalkozás, igazi "díszhalfarm"), KOIKATI nagyon érdekes volt. Találtam egy édes nyufit is a kertben....
Az egyik reggeli műsorban a bükkszentkereszti gyógyfüves Gyuri bácsi volt a vendég. Elcsíptem még belőle egy kis részletet. Simándy Józsefről volt szó, elmeséltek vele kapcsolatba egy történetet, amint a mezőn a kazlak mellett előadta Erkel Ferenc: Bánk Bánjából a Hazám, hazám című áriáját. Leesett az állam, amikor ma reggel ezt a gyönyörűséget, Kiss B. Attila előadásában meghallottam. Fantasztikus! Nem gondoltam, hogy az az általam is annyira szeretett hang, Simándy halála után még egyszer valahonnan "visszaköszön" élőben. És lám, lám.... vannak még csodák.... nagy a hasonlóság. Szeretem a komolyzenét, hanglemezem ha nem is rengeteg, de van bőven, most már a CD gyűjteményem fejlődik szépen. Gyorsan bevágtáztam a lemezek közé, amiket épp nemrég határoztam el, hogy áruba bocsájtok, végignéztem rajtuk, megsimiztem őket, kicsit könnybe lábadt a szemem és lehet, hogy inkább egy jó lemezjátszót szerzek be hozzájuk, mert a régit lomtalanításnál kitettem. Van, hogy az ember..... hát van.... azt hiszem nincs az a pénz..... még sincs.
Találtam a neten kommentet ezzel kapcsolatban:
"Simándy József "öröksége" méltó helyen van Kiss B. Attilánál." Egyetértek!
Attila Kiss B. Bánk bán - Hazám, hazám / Szeged 2007
Simándy József - Bánk Bán
rákattintva meghallgathatjátok
Álmomban egy egész más „világban” jártam. Majdnem nyolcvan évet ugrottam az időben… Este a „Döglött akták” című filmen aludtam el…. A film egy része a harmincas évek végén játszódott, világvége hangulat, gazdasági vállság stb., és ha jól gondolom az Orson Welles: „A világok harca” rádiójáték által kialakult pánik idejére helyezték a történetet a film alkotói. No, mindegy… Elaludtam majd jött az álommanó, aki különös álomport hintett pilláimra, nagyon szép álommal ajándékozott meg. Érdekessége volt még, hogy fekete-fehérben álmodtam az egészet.
Egy szecessziós épületben találtam magam, sőt mondhatni, hogy kiköpött mása volt az Andrássy úton található schanzer-villának. Nagy ütött-kopott faládán ücsörögtem, karádis frizurával, csinosan, szoknyában egy hatalmas ablak előtt. A szobában nem volt semmi berendezés, valahol, valaki zongorán játszott, beszűrődött az édes muzsika, arcomon peregtek a könnyek és csak bámultam ki az ablakon a távolba. Aztán valahonnan odalépett hozzám egy férfi, világos felgyűrt ujjú ingben, átölelte a derekam, felsegített és magához húzott. Mintha csak őrá vártam volna, hozzábújtam, fejem a mellkasára hajtva szippantottam magamba ingének frissen mosott illatát. És ahogy az álmok nagy összevisszaságában ez lenni szokott, hirtelen megváltozott a helyszín, és egy nagy, díszes loggián találtam magamat. Egy zenekar játszott, amikor lenéztem, táncoltak az emberek, rengeteg gyerek volt, valamit ünnepeltek. Engem az álombéli lovagom húzott újra magához, egy csókban, ölelésben összeforrva forogtunk… szinte az idők végezetéig…. Mintha a világból szerettünk volna kitáncolni.
Nincsen vége, ne várjátok, csörgött az óra és felébredtem. Az a fránya, tetű óra!
amiben nem lehet elég okos az ember. Szerintem nem is baj ez, ettől olyan színes az életünk. Képzeljük csak el, milyen unalmas lehet az olyan ember, aki mindig helyesen cselekszik, nincsenek hibái, bárhonnan nézed makulátlan, és a végén rosszul érzed magad mellette. Néha sokkal könnyebb életünk során a sors éles kanyarait bevenni, ha kicsit szabadabban élünk, nem tartjuk magunkat mások által generált, hülye demagóg szabályoknak. Itt van például a következetes gyermeknevelés.... Sokszor azok prédikálnak erről, próbálják megváltani a világot, akiknek nincs is gyerekük, vagy legfeljebb egy van, és lehet, hogy úgy elpuskázta a nevelését, mint a szél. Nekem kettő már "kirepült", a harmadik gyerkőc jó úton való terelgetésével próbálkozom, kisebb-nagyobb sikerekkel. Terelgetem, de egyáltalán nem nézem birkának, tudomásul veszem az ő korával járó nehézségeket, szem előtt tartom a tényt, hogy ő is ugyanolyan ember, lassan ugyanolyan igényekkel, mint én, csak harmincöt évvel fiatalabb. A jó nevelésnek szerintem nem az a lényege, hogy eljátsszuk a mumust, próbáljuk a gyerekbe mindazt beleverni, amire mi vágytunk, de hülyék voltunk mondjuk, és nem értük el, most pedig itt az a szerencsétlen, majd abból lesz színész, orvos, meg a jó ég tudja mi. Kamaszként ne igyon, ne dohányozzon, ne bulizzon.... Közben magunkban jókat somolygunk, hogy bezzeg mi anno milyen vagányak voltunk. Eszünkbe jut az első nagy buli, az első cigaretta slukk letüdőzése, és az első iszonyatos berúgás. Nah, erről ennyit! Szóval a gyerek is ember! Korlátozhatsz, tilthatsz, közben falra mászhatsz az idegtől, ahelyett, hogy becsuknád a fél szemedet, a másikat meg diszkréten rajta tartanád. Ezt próbálom én is. Cigaretta.... cigaretta... Bizony jó ideje itt-ott fellelhető nyomai vannak, voltak a gyermekem táskájában, nadrágzsebben, kiszóródott dohány, néha cigarettás doboz.... hm és mindig volt rá "megfelelő magyarázat". Kész. Nem lehet mit tenni. Minél jobban tilt az ember, annál rosszabb lesz a helyzet. Néhanapján dohányzom, világéletemben "kocabagós" voltam, afféle társasági, olyan kedvtelésből, mikor hogy. Van amikor a néhanapján elharapódzik, lesz belőle napi két szál is, aztán egy darabig megint semmi, attól függ milyen kedvem van, úgy műkszik ez nálam, akár a pohár bor. Dugi cigi, jól elrejtve, 0.1mg-os ezüst Pall Mall, egyszer csak észrevettem, hogy fogyogat. Basszus, nem volt nehéz kitalálni, hogy ki a szarka. Elkezdtem számolgatni, majd különféle helyekre, végül már szálanként dugdosni, és szépen fogyatkoztak. Hm... ha olyan helyet találtam, mondjuk a könyvek közt, ahol nem talált rá, sikerélményem lehetett. Vagyis még most is itt tartunk. Nem, nem vagyok már érte dühös, annyira.... (vagyis dehogynem, most éppen magamnak is hazudni akartam)....mert tudom, hogy a zsebpénzét már nem a "vadállat" erős, "arany Malbira" költi, hanem csokira, hamburgerre, üdítőre, csajozásra. Kevesebbet szív, és persze jóval gyengébbet, egy gáz van, számtalanszor elmondtam, hogy nem vagyok hülye... és ő ezt tudja is. Tegnap már felajánlotta, hogy motorozik és vesz nekem cigarettát....?.... Én hídba le, meglepett, vagyis csak kicsit.... nem talált, hiába keresett.... Nem, nem engedtem venni! El lehet rajta gondolkodni, lehet ítélkezni, sok mindent lehet, megoldás nincsen, az csak a gyerkőcben van. Ezt már mi nem oldhatjuk meg sajnos helyette. Annyit teszek, hogy amikor csak egyet köhint, rögtön elkezdek a cigiről papolni, elmagyarázom, hogy mennyi mocskot nyelünk be az életünkben, és nem kéne tetézni még ezzel is. Elmondom neki, hogy az élet olyan szép, és még annyi mindent tartogat a számára, de azt meg is kéne élni. Szóval ennél többet nem tehetek...vagyis igen, eltüntetem az életemből én is ezt a rosszat, néhanapján sem, soha többet.... kíváncsi leszek akkor mire jutunk.... jó példával elöl járni.... Állj meg autóval a gimi előtt tanítás végén.... kiözönlik az ajtón egy sereg gyerek, és majdnem mind rágyújt.... bánt... bánt.... :(
"Kaptunk jót és rosszat a szüleinktől, mert ahogy mi is, ők is emberből vannak. És a legtöbb, amit kaptunk, hogy megadták az esélyt a jóra és a rosszra."
/Csernus Imre/
"Nekem rendszeresen az arcomba mondják a gyerekeim a rossz tulajdonságaimat, amiben igazuk is van, ezt megbeszéljük, és jó együtt. Biztosan tudom, hogy idősebb éveimben nem azért fognak hozzám jönni, mert „illik anyukát meglátogatni”."
/Soma/
Valaki megjósolta, hogy meglesz az úszószerkó....:)
És meg lett! Örülök! Nem csak én vagyok jóstehetség. :)
Vasárnap kint voltam az Index falon, hozott közel háromezer látogatót a blogomra, szerencsére a "trollok" nem édesszájúak. :) Nem szoktam dicsekedni, hisz nem egyszer megugrott az olvasottság ez alatt az öt év alatt. Tavaly kétszer is átléptem a hétezret, a "trollok" sem bosszantottak fel, örültem, hogy az írásaimat érdemesnek tartották a "nagyok" kitenni a címlapokra. Ejnye, akkor most kicsit dicsekedtem! :)
A tegnapi bejegyzéshez: Hát nem elhagyta a gyerkőc az úszószerkóval a sporttáskát! Ennyi, nem ragozom, ma még keresni fogja. Néha tudok haragudni az efféle megérzéseimre, mondhatnánk persze mert a gyerekem, ismerem, de... Működik ez másokkal szemben is, nagyon erős empátiás készséggel rendelkezem. Döbbenetes jósálmaim váltak valóra, volt, hogy egy barátnak meséltem el a különös álmot, aminek főszereplője ő volt, és bizony sajnálatos de pontról-pontra vele az meg is történt. A megérzéseim nem szoktak becsapni, megtanultam, hogy hallgatnom kell rájuk. Ennek ellenére előfordul, hogy kockáztatok, persze óvatos játékos vagyok, amit úgy érzek, hogy be lehet vállalni, próba szerencse, az had jöjjön. Kell az élethez egy bizonyos fokú bátorság is! Szeretem az embereket beszélgetés közben "megfejteni", néha elég csak egy pillantás. Ezzel kapcsolatban viszont volt már kellemes csalódásom, tévedésem is. Nem bírom ki.... bocs. de az írásról egy fél mondat... Az tud csalóka lenni, persze ez is attól függ kinek. :) Olvastam egy "kiművelt" kommentet, a régebbiekhez viszonyítva, műveletlen embertől, nem nálam, és nem is oly rég. Basszus tuti, hogy egy napot töltött az illető böngészéssel, sorainak cicomázásával, szavankénti nyáladzás az egész. Nem baj, jót tesz neki, addig is művelődik. :) Anyikának felolvastam, elsőre ez jött le neki is belőle. Most csipkelődtem, fúj! Ez is én vagyok! :) Én legalább nem játszom meg magamat! :)
Tegnap elég sokat feküdtem, a gyógyszerek, amiket szedek szó szerint levernek. A mumpsz nálam hatalmas kérdőjel, mivel villám gyors lefolyású volt, vagy tényleg a gyógyszerek ennyire "betaláltak". Azt hiszem túl vagyok rajta, jól érzem magam! Kihagytam a szülőit hétfőn, Tanár úrral lebeszéltem, jövőhéten bepótoljuk. Gyönyörű idő volt tegnap, készítettem egy két képet a házkörül nyíló virágocskákról.
Nem sok virágom van, nem szeretem a virágágyásokat, imádom az olyan kertet, amilyen a miénk: Amelynek pázsitja tavasszal a gyermekláncfűtől sárgállik, nyáron pedig tele van százszorszéppel, és haragszom amikor Apci a fűnyíróval levágja őket. Szeretem a fákat, a bokrokat benne, pátyolgatom az óriási bojtorjánt, ami gyönyörű bogáncsokat fejleszt, csak ha szárad, akkor vágom le, nehogy Bandi szőrébe ragadjon. Nem engedem kivágni a kőfal mellett sövényként húzódó vérehulló fecskefűt, mert édes kicsi sárga virágai vannak, Marcinak az uszodában összeszedett futószemölcseit meggyógyítottam vele.
Nárciszból még csak néhány virágzik...
Rengeteg világoskék ibolyám van, félszigetként kúszik már bele az is a pázsitba. Pár éve szereztem egy trombitavirág tövet, gyönyörű ahogy ellepi nyáron a garázs oldalát. Van még rózsám néhány bíborszínű tő, és pünkösdirózsám két bokor. És még ki tudja mi, majd ha nyílik, mert olyan az én kertem, olyan szenvedélyes és szertelen, akárcsak én, igazi "vadóc kert". Amit minden évben ültetünk, vagyis Tamáskám ültet, mert én addig húzom.... az az estike (ha odamegyek közéjük, akkor nappalika is van). :) Több színben virítanak, illatoznak alkonyatkor, ősszel mindig rengeteg magocskát gyűjtök a virágok kelyheiből. Viszont a hatalmas cserepek, és virágládák a gyengéim, amint lehet rohanok a piacra és virágosítom a lépcsőt, teraszt mindent. Muskátlikat, csalánvirágokat teleltetek, dugványokat teszek el belőlük, most is van az ablakban olyan muskátli, ami nemsokára virágzik. Bár ha tudnátok mennyire utálok a földben turkálni, mennyit halogatom az átültetgetést. Ezekhez a növényekhez beszélni szoktam, simogatom szeretgetem őket, akár a vadvirágaimat. :) A szobanövények sosem tartoztak igazán a kedvenceim közé... a vágott virágot is csak módjával szeretem. :) Virágboltom volt, ezért sokszor a házamat is ellepték a virágok, főleg miután végleg bezártam, és haza kellett vinnem egy csomó cserepes virágot.
Anya szedett nekem egy kis gyógycsokrot....
Azért egy füvészkertben eltudnám képzelni az életem. :)
Cilikével találtunk egy vakondtúráson lévő ibolyacsokrot :)
Bírom, hogy még télen is a napelemes vakondcsapdák búgása hallatszott.... ennek ellenére tele van a pázsit vakondtúrással, szerintem megkedvelték.... :)
Most éppen a változatosság kedvéért eleredt az eső.... már annyira hiányzott :P
Feladom rá a hátizsákját, kezébe adom az úszószerkóval a sporttáskát, és még utána kiálltok az ajtóból, mert szórakozottságáról már jól ismerem: - A táskát el ne hagyd! 
Bemegyek a szobájába….. – Atyaisten! A tegnapi szennyes fele a padlón, puffon bőrkabát, farmer, motoros dzseki, tetejében a pizsama egyik fele, másik az ágyon. Számítógép bekapcsolva, az íróasztalon halomban a tanszerek. Az ágy mellett sportújságok szanaszét, egyik újságról az egész „barca”, másikról a „fürtös” Ronaldinho mosolyog rám, összeszedem őket. Nyitott fiókok, összetúrt pólók a szekrényben…. - Hát ezért görnyedek a vasalódeszka fölött órákat? Majd nekiállok szépen összepakolni. Közben eszembe jut, hogy mekkora gyerek…. Hiába a majdnem két méter, a pelyhes áll, de a mosolygós kék szemekben, és még a buksiban ott a gyerek, az én gyerkőcöm. Aki tegnap rám hozta a frászt, amikor a hátam mögött lepattintotta a kőre a kosárlabdát, akinek este, kiszedtem az ételt, és elmondta, hogy még utána mit akar enni, „kakast is és libát is”. - Persze, hogyne! Aztán ott maradt majdnem a fele annak is, amit kiszedtem elé. Akinek a bögréje fél literes, és csak azért is „húzóra” megissza a beletöltött, teát vagy szörpöt, hogy cukkoljon vele. Huncut mosollyal nyugtáz minden jól sikerült „anyabosszantó” praktikát, és valahol belül én is csak mosolygok rajta. Este korán elaludt a nappaliban…. A fél alvásban lévő nagy mackót kész művészet volt bekormányozni a szobájába. Hm…. nemsokára valami nagyobb ágy is elkelne neki… Esetleg egy franciaágy, kényelmes…. De hová, be sem fér a szobájába?! Lassan bekúsznak gondolataimba a mind régebbi emlékek…. A kicsi szőke, göndör buksikája, és amikor esténként melléfeküdtem, hozzám simult és meséltem neki…. Nos végeztem a szobarámolással elmúlt a rosszkedvem, talán nem is volt… igazából nem is haragudtam rá, vagy ha igen, tán csak egy percig…. tovább úgysem tudok.
Ezt a dalt ma hajnalban találtam... próbáltam "megfejteni", kíváncsi voltam a szövegére. Két fordító programmal is próbálkoztam, francia mivoltának megfelelően, ezt nem lehet csak úgy.... ehhez a nyelvet beszélni kell. Zaz, Isabelle Geffroy egy kedves jazz, soul énekes lány, elég sok dalát szeretem....
végül is találtam valamit..... ;)
"Az éjszaka halálos fényei elvakítanak
A gépkocsik súrolnak, pupillám, mint a tű
Várlak száz éve vágyódva, a fekete fehér utcákban
S te eljöttél fütyörészve
Az éjszaka halálos fényei elvakítanak
Konzervdobozokat lődözöl, mint egy tanácstalan hajó
Vajon elvesztettem a fejem, vagy még rosszabb, szerettelek?
S te eljöttél fütyörészve
Az éjszaka halálos fényei elvakítanak
Végre szeretni fogod az életet, vagy csak nézed, ahogy elmegy melletted?
A füstös éjszakáinkból szinte semmi nem marad
A hamudat kivéve, reggel
A metró tele van mámoros élettel
A legközelebbi állomás a „kis európa”
Helyezd a kezed le, a szívem alá
Az éjszaka halálos fényei elvakítanak
Az utolsó kör a halál nyomában végződik
Várlak száz éve vágyódva, a fekete fehér utcákban
S te eljöttél fütyörészve"
Ki tette az Index a tegnapi bejegyzést :) Hurrá! Már megint címlapon! :)
Reggelit az ágyba kaptam, mondjuk ez már nálunk sok-sok éves hagyomány. :) Tamást nem lehet leelőzni, ő korán kel, én meg kialudnám a magot a földből. Aztán Apcival ketten főztünk, bár nem akarta, hogy felkeljek.... de én nem bírom ki. Tény, hogy addig viselkedett jól ez a hülye dagadás, a fülem mögött, amíg az ágyban feküdtem. Érdekes lesz a holnapi "futkosós" napom, egyáltalán mennyit bírok majd belőle. Benézek a háziorvosomhoz is, és megkérdezem egyáltalán fertőz.... vagy nem. Hm... Apci poharába tegnap többször beleittam.... remélem nem lesz baj... Marci egész fel volt villanyozva, mivel nyílt nap lesz a suliban, és kérve-kért, hogy a tesitanárt ne hagyjam ki, és ha lehet, sokat tüsszögjek. A kis gonosz! ;) Mindenesetre felhívom az osztályfőnököt, és megkérem, fogadjanak kicsit előbb, biztos van rá lehetőség. Annak ellenére, hogy főztem, nem nagyon kívánok enni, meg nem is tudok..... már megint egy tuti fogyókúra, de nem javaslom senkinek. :)
Készül az ebéd...... Egy fotó, hogy megvagyok.... no de ezt a nacit sem veszem fel többé... daginak nézek ki benne!!.... Szegény Tóni ezért nem szeret fényképezni, mert állati ritka az, ha elégedett vagyok egy képpel. De azt is utálom, ha valakinek a képén ezerrel lejön a photoshop.... nálam az telepítve sincsen.....:) vagyis nem sikerült, majd lesz...azért érzitek... noormális? :) A képek szerkesztéséhez PhotoStudiot és Photo Scapet használok. 
Egy kis konyhai csendélet... húslevest és a burgonyapürét Tamás készítette, én a rántott husit, és a franciasalátát... 
Még egy kis vasalgatás, aztán azt hiszem tényleg lefekszem... viszek az ágyikóba egy jó könyvet...
Aki nem konyít abszolút a konyhai dolgokhoz, az is elboldogul vele. :)
Hozzávalók:
Három tábla keserű csokoládé (30dkg), 5dkg vaj, 6dl tej, 1,5 csomag Horvát Rozi zselatin, 6dl Hulala habtejszín, cukor ízlés szerint minimum 10dkg, rum aroma.
utóirat: elég az egy csomag zselatin, csak én nem voltam benn biztos.... kicsit kemény lett)
A tűzhelyre felteszek egy lábasban vizet, fölé egy beleillő tálat, majd abba beleteszem a vajat, beletördelem a csokoládét és három evőkanál tejet. 
Amikor elolvad, hozzákeverem lassan a cukrot, egy másik edényben felmelegítem a maradék tejet, majd belekeverem a zselatint. 
Közben a mosogatóba hideg vizet engedek... Az olvadt csokoládét és a zselatinos tejet összekeverem, kicsit összeforralom, rum aroma mehet bele, ízlés szerint, majd leveszem a tűzről és megy a vízfürdőbe hűlni. 
A tejszínt felverem, közben a hűlő csokit kevergetem. Magozott, lecsöpögtetett meggybefőttel kirakok egy kapcsos tortaformát. 
A langyos csokoládét óvatosan habverővel hozzá forgatom a tejszínhabhoz, azért gyorsan kell dolgozni mert köt.
Beleöntöm a formába és két-három órára a hűtőszekrénybe teszem. Díszíthetitek bármivel, friss habrózsákkal.... én nem raktam rá semmit, így is csodálatos, és finom.
Már tegnap kutyául éreztem magam, az egyik áruházban vásárlás közben majdnem elájultam. Gondoltam, a hülye változékony idő, a légnyomás stb. Ma reggel fogmosáskor már a víz szájban tartása is fájt, majd egyre rosszabbul éreztem magam. Apci szülinapja van ma, készítettem egy tortát, ami nagyon jól sikerült, és isteni finom lett. Délután viszont Tamás nem hagyott békén, amikor elkezdett dagadni az arcom, fel kellett hívnom az ügyeletet, ahol azt kérték, ha tehetem azonnal vágtázzak be, mert nem tréfa a dolog. Aranyos doktorbácsi volt, aki rögtön azzal kezdte, hogy mumpszom van. Hiába estem egyszer már át rajta.... belenézett a fülembe, vizsgálatok, torok száj, stb... Elég kemény gyógyszereket írt fel, és azt mondta, ha beletaláltunk a bajba, akkor egy héten belül elmúlik, ha nem akkor gáz. Oh, mondtam neki, hogy már az odafelé úton sem fájt.... ez olyan mint fogászat előtt, minden bibi ideig-óráig elmúlik. No, ott tartok, hogy itt egy halom gyógyszer, amit utálok, és sosem szedem be őket, de most félre teszem a szokásaimat és beszedem. Én annyira nem érzem rosszul magam, csak ne kelljen ennem és innom, és kicsit dagi a jobb pofim, meg egy kicsit gyenge vagyok. Ahogy ismerem magam, sec-perc alatt kigyógyulok belőle. Nem szoktam beteg lenni, csak ritkán.... úgy látszik most "ritkán időket" élünk. :) A torta receptet megmutatom nektek, a következő bejegyzésben.... Nehogy már ide tegyem be a betegszobába! :)
Mert nincs szörnyűbb….. be nem áll a szája, és már tök unalmas. Nem is emlékszem, hogy néz ki a gyereke, te jó ég, mikor volt már az! Basszus, és csak mondja, mert az ő gyereke olyan über kinder, hogy szerintem érettségi után ő oktat majd az egyetemi katedrán. Hm… ezzel már nem lehet versenyre kelni, hiába is próbálnám, de nem is akarom, úgysem hagy szóhoz jutni. Jaj, már a nagyobbik tíz évvel ezelőtti bizonyítványáról csacsog! De tényleg csacsog, talán már nem is nekem, önmaga szórakoztatására, jól elvan vele, egész kipirult az arca a hévtől. Szegény, jó nagy kutyagumi lehet amúgy az élete, nem szólok bele, hagyom, had bontakozzon, nyugodtan, nekem már úgyis máshol jár az eszem.
Hány ilyen élményem van! Nem akarom az „észt osztani” senkinek, de erre nagyon oda kéne figyelni, ha udvariasságból rákérdeznek a családra, az nem azt jelenti, hogy kipottyanásuktól, a legutóbbi matek egyesig mindenről be kell számolni! Hú de unalmas! Az ilyen embert amennyire csak lehet, kerülöm. Felhajtanám a járdaszegélyt, mint egy szőnyeget és bebújnék alá, csak ne kelljen megállni, ha szembe jön. Szerencsére nagyrészt autóval közlekedem. Nem vagyok antiszociális, de más, ha rokon, közeli jó barát, akinek a dolga tényleg érdekel. Kedvencem még, ha szóba jön az egészség. Már nem is merem feltenni a kérdést: - Hogy van? Nem szabad! Basszus, megint csak nem rokon, nem barát, nem a kedvesem…. És rákezdi…. Váó! És gratulálok magamnak, hogy megint csapdába estem. Pedig erről is lehet beszélgetni kultúráltan, viszont egy „idegent”, nem érdekelnek a részletek, mivel nem azt kérdezte, hogy vizelet, széklet rendben?! A politika pedig a harmadik „királyság”. Leginkább kerülni a témát… férfiak kedvence. Ha esetleg hagynak szóhoz jutni, és ne adj Isten, nem bólogatsz, esetleg kifejted a nézeteidet, véged van! Ezért manapság komoly barátságok mennek szét. No mindegy, nem szaporítom tovább a szó…. Csak ezekről szerettem volna néhány mondatot írni. 
De még milyen jó! Persze ha tudsz is élni vele. Ha okosan tudod használni az adottságaidat.
"Légy olyan nő, hogy minden egyes reggel, amikor lábad a földhöz ér, a pokol megremegjen, és a gonosz felszisszenjen: a francba, felkelt!"
Imádok nő lenni! Szeretem magam, ez nagyon fontos! Minden reggel boldog, elégedettséggel nézek a tükörbe.
Ha ugyanezt szeretnéd, erre vágysz, akkor fogadd meg a tanácsaimat....
Érezd jól magad a bugyidban! Ha ha, lehet nevetni... pedig ez nem vicc, bárhol vagy, mindig legyen rajtad olyan fehérnemű, amiben állati jól érzed magad, és tudod, hogy szép! Dobd ki a francba azt, ami nem ilyen! Legyen mindig ápolt a tested, értem ezt pl. a szőrtelenítésen, ha szereted, hogy barna a tested, tegyél róla, én önbarnítót használok egész télen, viszont ha nem félsz a szoláriumtól, menj, módjával nem bánt, régebben én is szoliztam. Soha ne légy otthon sem lelakott szabadidőruhában, vagy valami hasonlóban. Legyen az otthoni cucc kényelmes, de olyan amiben NŐ vagy! Hiába szép a bőröm, itthon is használok egy leheletnyi púdert, pici rúzst, és pár csepp parfümöt. Hidd el fontos! Most lehet röhögni... de még a Skype-hoz is teszek magamra egy pár csepp parfümöt, és bekapok egy rágógumit.... na erre varrjatok gombot! :) Különben a postás, a gyerek, a szomszéd és minden hímnemű számít, mind látja, hogy nézel ki. A gyereknek azért kell, mert belőlünk építkezik, ha lány azért, hogy tanuljon, ha fiú azért, hogy legyenek igényei! A többi már más lapra tartozik, az már a te hiúságodat, és egódat építi. Ne légy szürke egér! Megalkuvó, bólogató, mindent elfogadó! „Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja” - írta John Donne angol költő a XVII. században. Csókolom! Bizony, és te tényleg légy az a darab, de nem ám akármilyen! A nagybetűs NŐ! Megteheted hidd el, csak rajtad múlik... Légy művelt, tanulj, olvass! Amióta csak "eszméltem" mindig nőnek éreztem magam, nem csak nőnek, a végzet asszonyának.. femme fatale.. és? Ez így jó. Ne érdekeljenek az évek, halálodig az leszel, ami akarsz, mert ez rajtad múlik. Lépj ki úgy az utcára, hogy minden férfiszem rajtad ragadjon! Igen, még egy kiló krumpli vásárlása közben is királynőnek érezheted magad. Eláruljam a titkot? A pillantásod... légy mindig kedves, és előzékeny... és a járásod...fontos...
Iszonyú tramplin tudtok járni kedves nő társaim... ne haragudjatok, szeretlek benneteket, de ez így van! Bocsi! :)
Aki bírja a magassarkút, mindent bele! Fáj a térdem, de le *rom, nem érdekel! Akárcsak a manökenek... egyik láb a másik elé. Meghozza a hatást! Gyönyörű kecses, minden korosztálynál bevált módszer, minden "súlycsoportban". Csajok! Ne csak álmodozzatok arról, hogy ti lesztek a végzet asszonya! Tegyetek érte! Ismerd el a másik nő szépségét! Milyen jó, ha téged dicsérnek! Ugye? És te megteszed? Mert én igen. Bizony nálam is jó néhány évtizedbe telt, hogy megtegyem... ott áll előtted, nem a családjáról kell faggatni, ami amúgy sem érdekel.... Mond ki nyugodtan amit látsz! Mond meg, hogy milyen csinos, és szép! Megszépítetted a napját, és a magadét is. Ásd el a kurva csatabárdot a jó nőkkel szemben, vetkőzd le a gátlásaidat, legyen önbizalmad, érezd, élvezd az élet legnagyobb ajándékát, hogy NŐ vagy! Élj vele, használd, és élvezd! 
Mai művem.... Itt fekszik az asztalon, még nem raktam el, olyan jó néha ránézni, "életben" sokkal szebb :) 
