2013.04.18. 08:48 | Szerző: -Ani-

amiben nem lehet elég okos az ember. Szerintem nem is baj ez, ettől olyan színes az életünk. Képzeljük csak el, milyen unalmas lehet az olyan ember, aki mindig helyesen cselekszik, nincsenek hibái, bárhonnan nézed makulátlan, és a végén rosszul érzed magad mellette. Néha sokkal könnyebb életünk során a sors éles kanyarait bevenni, ha kicsit szabadabban élünk, nem tartjuk magunkat mások által generált, hülye demagóg szabályoknak. Itt van például a következetes gyermeknevelés.... Sokszor azok prédikálnak erről, próbálják megváltani a világot, akiknek nincs is gyerekük, vagy legfeljebb egy van, és lehet, hogy úgy elpuskázta a nevelését, mint a szél. Nekem kettő már "kirepült", a harmadik gyerkőc jó úton való terelgetésével próbálkozom, kisebb-nagyobb sikerekkel. Terelgetem, de egyáltalán nem nézem birkának, tudomásul veszem az ő korával járó nehézségeket, szem előtt tartom a tényt, hogy ő is ugyanolyan ember, lassan ugyanolyan igényekkel, mint én, csak harmincöt évvel fiatalabb. A jó nevelésnek szerintem nem az a lényege, hogy eljátsszuk a mumust, próbáljuk a gyerekbe mindazt beleverni, amire mi vágytunk, de hülyék voltunk mondjuk, és nem értük el, most pedig itt az a szerencsétlen, majd abból lesz színész, orvos, meg a jó ég tudja mi. Kamaszként ne igyon, ne dohányozzon, ne bulizzon.... Közben magunkban jókat somolygunk, hogy bezzeg mi anno milyen vagányak voltunk. Eszünkbe jut az első nagy buli, az első cigaretta slukk letüdőzése, és az első iszonyatos berúgás. Nah, erről ennyit! Szóval a gyerek is ember! Korlátozhatsz, tilthatsz, közben falra mászhatsz az idegtől, ahelyett, hogy becsuknád a fél szemedet, a másikat meg diszkréten rajta tartanád. Ezt próbálom én is. Cigaretta.... cigaretta... Bizony jó ideje itt-ott fellelhető nyomai vannak, voltak a gyermekem táskájában, nadrágzsebben, kiszóródott dohány, néha cigarettás doboz.... hm és mindig volt rá "megfelelő magyarázat". Kész. Nem lehet mit tenni. Minél jobban tilt az ember, annál rosszabb lesz a helyzet. Néhanapján dohányzom, világéletemben "kocabagós" voltam, afféle társasági, olyan kedvtelésből, mikor hogy. Van amikor a néhanapján elharapódzik, lesz belőle napi két szál is, aztán egy darabig megint semmi, attól függ milyen kedvem van, úgy műkszik ez nálam, akár a pohár bor. Dugi cigi, jól elrejtve, 0.1mg-os ezüst Pall Mall, egyszer csak észrevettem, hogy fogyogat. Basszus, nem volt nehéz kitalálni, hogy ki a szarka. Elkezdtem számolgatni, majd különféle helyekre, végül már szálanként dugdosni, és szépen fogyatkoztak. Hm... ha olyan helyet találtam, mondjuk a könyvek közt, ahol nem talált rá, sikerélményem lehetett. Vagyis még most is itt tartunk. Nem, nem vagyok már érte dühös, annyira.... (vagyis dehogynem, most éppen magamnak is hazudni akartam)....mert tudom, hogy a zsebpénzét már nem a "vadállat" erős, "arany Malbira" költi, hanem csokira, hamburgerre, üdítőre, csajozásra. Kevesebbet szív, és persze jóval gyengébbet, egy gáz van, számtalanszor elmondtam, hogy nem vagyok hülye... és ő ezt tudja is. Tegnap már felajánlotta, hogy motorozik és vesz nekem cigarettát....?.... Én hídba le, meglepett, vagyis csak kicsit.... nem talált, hiába keresett.... Nem, nem engedtem venni! El lehet rajta gondolkodni, lehet ítélkezni, sok mindent lehet, megoldás nincsen, az csak a gyerkőcben van. Ezt már mi nem oldhatjuk meg sajnos helyette. Annyit teszek, hogy amikor csak egyet köhint, rögtön elkezdek a cigiről papolni, elmagyarázom, hogy mennyi mocskot nyelünk be az életünkben, és nem kéne tetézni még ezzel is. Elmondom neki, hogy az élet olyan szép, és még annyi mindent tartogat a számára, de azt meg is kéne élni. Szóval ennél többet nem tehetek...vagyis igen, eltüntetem az életemből én is ezt a rosszat, néhanapján sem, soha többet....  kíváncsi leszek akkor mire jutunk.... jó példával elöl járni.... Állj meg autóval a gimi előtt tanítás végén.... kiözönlik az ajtón egy sereg gyerek, és majdnem mind rágyújt.... bánt... bánt.... :(

"Kaptunk jót és rosszat a szüleinktől, mert ahogy mi is, ők is emberből vannak. És a legtöbb, amit kaptunk, hogy megadták az esélyt a jóra és a rosszra."

/Csernus Imre/
"Nekem rendszeresen az arcomba mondják a gyerekeim a rossz tulajdonságaimat, amiben igazuk is van, ezt megbeszéljük, és jó együtt. Biztosan tudom, hogy idősebb éveimben nem azért fognak hozzám jönni, mert „illik anyukát meglátogatni”."
/Soma/

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr305232564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ildsisy 2013.04.18. 14:33:31

Bizony, minden káros szenvedélytől amiben mi szülők benne vagyunk, vagy voltunk, ettől akarjuk megóvni szeretett gyermekünket! Hisz jót akarunk!!! Persze ő ezt nem tudja még mennyire károsak ezek a szenvedélyek. Mi is csak akkor tudjuk mikor már benne vagyunk, de jó alaposan... :( :)

jazoli 2013.04.18. 17:50:15

Amit mondasz úgysem hallják/fogadják meg, viszont a jó/rossz hír, hogy azt csinálják, amit látnak :)
azaz:
A tetteid olyan hangosan szólnak hozzám, hogy ettől nem hallom, amit egyébként mondasz. (Ralph Waldo Emerson).

-Ani- 2013.04.18. 19:18:36

@ildsisy: :) @jazoli: No, igen, ezzel tisztában vagyok :)
süti beállítások módosítása