2013.04.25. 11:07 | Szerző: -Ani-

Van, aki azt hiszi, ha összeházasodott a párjával, akkor már az a másik ember az ő birtokába tartozik. Hajajaj! Öreg hiba! Van, aki aztán ebben a hitben, tudatban elengedi magát, nemhogy elfelejt figyelmes lenni, az udvarlásról nem is beszélve, de ráadásul még önmagára sem ad úgy, mint azelőtt. Magyarul mondva, azt gondolják egyesek, ha hivatalosan hozzá tartozik, akkor punktum innentől már nem veszítheti el a másikat. Pedig csak annyit jelent az egész, hogy ország-világ előtt felvállaltuk a szerelmünket, innentől kezdve tényleg társ lett mindenben, mindenhogyan egy pár vagyunk. No és itt kezdődik a munka is vele, mert meg kell dolgozni a jó házasságért. Ápolni, gondozni kell, szeretettel, türelemmel „öntözgetni” akár egy szobanövényt. Törékenyebb a kapcsolat, mint azelőtt, hiába hívják megerősítésnek, hisz telis-tele van megalkuvással, toleranciával, melyben értem az elfogadást, elfogadom őt olyannak amilyen, tiszteletben tartom a nézeteit, még ha azok eltérnek az enyémtől stb. végül is a másik feltétel nélküli elfogadása. Hm… ezt most jól elmondtam. Egymásra jó hatással lehet lenni az évek során, de megváltoztatni ne próbáljunk senkit sem, egyedül magunkat változtathatjuk meg, ezt lehet kérni a másiktól is, de inkább ne „szaladjunk” bele elhamarkodott házasságba, „úgyis majd megváltozik” címszóval, mert nincs értelme. Miért is osztom itt az észt egy ilyen szép napos délelőtt? Hazafelé autózva, hallgattam bele egy műsorba, ami egy-két mondat erejéig ezzel foglalkozott, itthon mindjárt írhatnékom támadt tőle. Házasságból igazán nem lehet tanácsot adni senkinek, főleg laikusként. Lehet meghallgatni, hallgatni jó nagyokat, az mindenkinek jól esik, de ez ügyben okosnak lenni….
Talán az én stílusomban még ehhez annyit tudok hozzáfűzni nőknek, és férfiaknak egyaránt: Ne hagyd kiveszni magadból a hatalmas érzéseket, legyen az bármi, ami könnyet tud csalni a szemedbe, ami felkorbácsolja az érzelmeket, ne légy közömbös! Érezd magadban a szerelem ritmusát, ne hagyd, hogy a zene ott belül elhalkuljon. Kiért? Magadért! Ez a tiéd, ezt soha senki nem veheti el, viszont beleírja magát a lényedbe, átitatódik vele minden porcikád, ez az, ami kisugárzik belőled. Ez a kívülállóknak is érezhető, hívhatjuk vitalitásnak, életszeretetnek, életkedvnek, megannyi mindennek nevezhető, és ez az, amit magadból át tudsz adni, mert fertőz, segíthet másokon, partnerkapcsolatodon, önmagadon. Szoktam mondani, szerelmes vagyok a szerelembe, mert gyönyörű érzés, imádom szavakba önteni, mondatokká formálni. De szerelmes vagyok a földi létbe, a művészetbe, a fákba, virágokba, a zenébe, a családomba, magamba… és néha amikor lógatom az orrom, akkor csak erre gondolok. Milyen jó élni, még akkor is, ha néha keserves és rohadt göröngyös az az út, ha nagy keresztet mér ránk a sors, akkor is! Mi köze ennek a házassághoz, amivel eredetileg kezdődött a bejegyzés? Sok. Nem mindegy milyen ember osztozik veled az „úton”, mit sugároz ki magából, érzelmileg mit kapsz tőle. És basszus, nem csak kapni kell, adni is tudni kell! Ha mást nem, hát magadból, önmagad… az élet szeretetét…

Ani! Mit csinálsz itt bent a gép előtt?!! Menj ki a kertbe, sütkérezz a napon, szippantsd be a virágok illatát, kapd le a cipőd, hogy érezd a friss, friss zöld fű bársonyos érintését a talpadon… ölelj át egy két-fát, akár körbe is táncolhatod…. Nem kell viselkedni, megfelelni, szeretni kell élni!
Megyek!

virágocskám.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr575246213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása