Kopogtat a szilveszter! Ilyenkor mindenki fogadalmakat tesz, amelyeket persze nehéz betartani. Mi lenne, ha idén ezeket nem fogadalomnak hívnánk, hanem egyszerűen vágyainkat fogalmaznánk meg? A szilveszter előtti napokban egy papírra írjuk fel, mire vágyunk az újévben. Felfoghatjuk ezt olyan levélnek, mint amilyet gyerekként a Mikulásnak írtunk, csak most éppen az év vége előtt vetjük papírra. Ne csak tárgyak jussanak eszünkbe, hanem olyan helyzetek, élmények is, amelyeket a lelkünkkel akarunk átélni. Miután kész vagyunk a listával, égessük el fehér gyertya lángjában. Amikor éjfélt üt az óra, gondoljunk a vágyainkra....

Szingli csajok! Szilveszter éjszakáján hámozzatok meg egy almát úgy, hogy lehetőleg az egész héja egyben maradjon (spirál alakban). Ha nem sikerül egyben tartani, az sem jelent semmi rosszat, a lényeg, hogy minél hosszabb legyen a héj. Miután megvagytok vele, bal kézzel dobjátok magatok mögé, majd nézzétek meg milyen betűt formál az almaspirál. Ilyen betűvel fog kezdődni a jövendőbelitek keresztneve. :)

Koncentráljunk a kérdésünkre, majd vágjunk ketté egy almát úgy, hogy lássuk a magokat benne. Ha sok mag van a házban, sikerre számíthatunk azon a területen, amire vonatkozott a kérdésünk. Ha kevés, úgy kicsit több energiát kell befektetni az ügy sikeréért.

Szeretem az ünnep utáni estéket, még mindig itt van a karácsony a "levegőben".... vagyis jelen van a feldíszített karácsonyfával, annak az egész házat belengő illatával. A fények, a pattogó tűz melege, minden, minden még annyira káprázatos, titokzatos....
Kár, hogy nekem nem volt egy ilyen nagyanyókám, mint a képen, de ha megélem, akkor én ilyen akarok lenni, vagyis így mesélgetni az unokáimnak. :)

Úgy megnőttél, szinte félek


Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy-idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.

/Várnai Zseni/

Néhány képpel szeretném elmesélni, hogy idén milyen volt a karácsonyunk.... Tekla lányunk már hétfőn megérkezett párjával, Gézuval. Szóval hétfőn már szupi hangulat volt nálunk, iszogattunk, beszélgettünk. Idén nem 23.-án díszítettük fel a fát, ahogy máskor szoktuk..

egy kis babona... :-)
Azt olvastam, hogy karácsonykor sokat tehetünk azért, hogy bevonzzuk a szerencsét az életünkbe.
Nem szabad a fát bevinni csak 24.-én, mert ha ezt előtte tesszük, akkor felhívjuk magunkra a rosszakaró szellemek figyelmét. Mi minden évben 23.-án éjjel díszítjük fel a fát, ezt Marcus kisgyermekkorában vezettük be, és azóta is műkszik, nem torlódik a sok tennivaló szenteste napján. Akkor még nem olvastam efféle babonákat....hm....


Viszont ha ünnep előestéjén díszítjük fel a fát, akkor szenteste délutánján függesszünk fagyöngyöt a bejárati ajtó fölé, így biztonságban lesz otthonunk egész évben. Honnan szerezzek én most fagyöngyöt??! De találtam egy roppant vicceset:
A néphagyomány úgy tartja, hogy ezekben a napokban nem szabad kivinni a szemetet, mert vele együtt a szerencsénket is kidobjuk. ÁÁÁÁ! Nem olvasok több babonát! :-)
De azt tudjátok, hogy nem véletlen mi kerül az asztalunkra karácsonykor? Ezeknek az ételeknek mind-mind jelentése van: Ha halat eszünk, az azt szavatolja, hogy pályánkon olyan könnyen jussunk előre, mint ahogy a hal úszik a vízben. A mák, a tök, bab, borsó mind olyan ételek amelyek gazdagságot hozhatnak.
És egy egészséghozó réges-régi babona: Éjfélkor vágjunk annyi cikkelyre egy almát, ahányan együtt ünneplünk; az édenkertet szimbolizáló gyümölcs segít, hogy egy évig ne kelljen orvoshoz mennünk.


Magyarország egyes vidékein úgy tartják, azért is kell jól tartani a jószágot, mert karácsony napján emberi nyelven tudnak beszélni, és kipletykálják a gazdáikat. Ha ha nagyon helyes! :-D

Sütikék készen! Hét félét sütöttem:
- Zserbót
- Karácsonyi fatörzset, párizsikrémmel töltve
- Rumos babapiskótás szeletet
- Diókrémes tortát, aminek a tésztájában is dió van
- Kókuszkockát
- Püspökkenyeret, rengeteg aszalt gyümölccsel
- Kókuszcsókot a maradék tojásfehérjéből.
Huh! Kezdek elfáradni....

Illés Erikánál voltunk délután, megnéztük hogyan dolgoznak a művészpalánták. Sajnos én ebben a kurzusban nem tudok velük tartani, mivel szombatonként vannak a foglalkozások. Milánról anno sokszor írtam, még mindig nagyon tetszik az amit, és az ahogyan csinálja, kicsit talán egyedi módon fejezi ki önmagát, néha jócskán elrugaszkodva a valóságtól. Ettől művész, a művész, hogy utánozhatatlan, egyedi, és olyat alkot, ami megragadja képzeletünk, és egy varázslatos világba repít.

a nagy meló! Mától sütigyár lesz a konyhából. Most még csak a püspökkenyér, kókuszkocka, zserbó, mákos-diós "csodakiflik", aztán hétfőig mindig bővül a repertoár. :-) Csak szép lassan.... közben hallgatom a karácsonyi csatornát: Christmas Channel /kattints rá/ Ha már kicsit unalmas, akkor jöhet a soul, reggae és persze a jó öreg rock és pop. Zenei finomságokkal, némi popsi riszálás, és csípőtekergetés közepette ficsi sütik születnek majd. :-)

Dönci cicám egyedül maradt, sajnos Loncika meghalt. (Frici-Öcsi macs mostanában csak kajálni jár haza.)
Egész nap csak lődörög, néha Bandi játszik vele, de az egy ilyen kölyök macskusznak kevés, ezért beszoktam engedni a házba, kap labdát, játékot, és jól nevelt macska módjára elvan körülöttem. Tegnap nagyon elevenében volt, kicsit "bevadult" és addig pofozta a polc tetejéről lelógó virágot, míg az lezuhant és a kaspó összetört. Szerencsére nem virágföldben, hanem egy üveg vízben éldegélt a futó már évek óta, és ez volt beleállítva a kaspóba, így hát csak cserepeket és a vizet kellett feltakarítanom, az üveg megúszta. Hoztam mindjárt egy másikat, az előző cserép tesóját, raktam az üvegbe vizet, és feltettem a polcra..... Nézegettem, hm... nincs rendesen a helyén, mivel magasan volt, és lusta voltam a létrát odavinni, addig piszkáltam, hogy lezúgott ismét az egész, de most minden, az üveg és a virág is összetört. No, akkor ki a nagyobb csínytevő, a Dönci vagy a gazdája? :-)

"A jó veszekedés olyan, mint a zivatar: megtisztítja a levegőt, és könnyít a terheken."
Nemrég olvastam, és nemcsak nagyon tetszik, de bizony így igaz. Nehogy azt gondoljuk, hogy az a legjobb megoldás, ha elhallgatjuk, hogy mi bánt. Hosszútávon nemcsak a kapcsolatunk kerül veszélybe, de az egészségünk is. Add ki magadból a pipát! Szerintem ez a legjobb megoldás, legalább is ez az én módszerem. Persze nem kell háborús stratégiákat alkalmazni, és nem kell harcnak tekinteni a konfliktust, hanem tényleg lásd benne a probléma megoldódását. Sosem szabad közben megfeledkezni a szeretetről, ha a partnereddel vitázol.... mert ugye... mégiscsak... Azért néha előtte végig kell gondolni, hogy mit és miért, ami sajna nekem későn szokott az eszembe jutni. De szerencsére negyedóránál tovább még nem tartott a "nagy harag" köztünk, szoktam mondani ilyenkor olyanok vagyunk, mint a filmekben az a "tipikus kiabálós olasz család". :)

Megvettük a karácsonyfát nagyon szép, "sima karácsonyfa"... na jó.. lucfenyő, :) hétfőn haza is hozzák. Tavaly normand fenyőnk volt, idén olyan ára van, hogy szerintem ez már őrület. Végül is őrület maga a fák kivágása, de például amekkora nekünk kell az minimum tízezer forint, hát azért az már.....
Hazafelé arról beszélgettünk, hogy idén vajon fehér lesz-e a karácsony, vagy megint januárban fog esni.....mert ha nem esik, akkor nekiállok és ezt fogom tenni..... ;)


"Erik Johansson svéd fotóművész, aki kedvenc hobbija mellett igen komoly Photoshop artistává is ki képezte magát. Erik gyermekkorát szinte teljes egészében a rajzolás töltötte ki, melyben nagy szerepet játszott valószínűleg az, hogy nagymamája festőművészként tengette mindennapjait. 15 éves korában kapta kézhez az első digitális fényképezőgépét, ami egy teljesen új világot nyitott meg számára. A kettő ötvözetéből jött az ötlet, hogy egy teljesen reális álomvilágot keltsen életre a fotóin, a valóság és a fantázia tökéletes vegyítésével."
És nagyon jók! A googleban sok szuper képet láthattok tőle. :)

Péntek 13, ráadásul Luca nap!
Luca napi szokásokról bárhol olvashattok a neten, nem is akarok ezzel senkit fárasztani. Egy csipetet talán a szokásokból, ami a legjobban tetszik nekem...
Luca napi tilalom:
Ezen a napon tilos volt szőni, fonni, varrni, mert azzal bevarrták a tyúkok fenekét egész évre, tilos volt kölcsönadni bármit is, mert az egy évre elvitte a szerencsét is, nem szabadott mosni, és innentől a kémény alá kötözött nyírfa seprűvel volt csak szabad söpörni egész karácsonyig.
Ez utóbbi remélem hasznos tanács a mai menyecskéknek! :)


Aztán itt van ez a péntek 13 história... Itt írtam róla (kattints rá) lusta vagyok még egyszer :)

Diétám során egy csomó mindent likvidálnom kellett az étrendemből, hogy ne legyen "szürke és unalmas" ezért próbálok új és fincsi dolgokat varázsolni, ezt tettem a hétvégén is. Családom sajttal, sonkával és zöldségekkel töltött rántott palacsintát evett rizzsel, én pedig a saját kreációmat, amit anyukám is rögtön megszeretett.

Sárgarépát, zellert és kevés burgonyát lereszeltem, hozzányomtam két gerezd fokhagymát, sóztam, pici borsot tekertem hozzá, adtam hozzá rizslisztet, hogy formázható legyen akár a lapcsánka. Mivel a rizsliszt kicsit másképp viselkedik mint a sima liszt ezért egy tojást is hozzákevertem. Olajjal megkent kerámiabevonatos serpenyőbe lapítgattam őket és megsütöttem.

Fantasztikus jóra sikerült. Pár héttel ezelőtt Szombathelyen egy paleo bárban ettem hasonlót, az mandulaliszttel, kókuszolajban sütve készült, és nem volt ennyire ízletes. Hidegen is nagyon fincsi.

Kicsit régen írtam..... Szép csendesen készülök a karácsonyra. Rengeteg dolgom lesz, nálunk jön össze szenteste az egész család, majd az azt követő napokban is "telt házzal működünk". A házat még nem díszítettem fel, ha minden jól megy, holnap lesz a napja, és az ajándékok csomagolását is ideje lesz elkezdenem. Mostanában esténként kicsit begubózós kedvem van, jólesik a kandalló mellett ücsörögni, anyósom régi karácsonyi sütireceptjeit olvasgatni. Mennyire egyszerű receptek voltak ezek, a legrégibbekben semmi margarin csak zsír, viszont háztartási gépek híján mennyi munka lehetett velük! Emlékszem anyósom mindig kézzel keverte a piskóta tésztát, a krémeket is, hiába vettek neki a gyerekek "robotgépet", talán éppen ezért utánozhatatlan, csodás ízű süteményeket készített. Karácsonykor a spejzban tálcákon, deszkákon, letakarva mindenütt sütik voltak, alig vártuk, hogy felszeletelje, mert a sütiszéleknél nincs finomabb, ő pedig szerényen mosolyogva, dorgálta a torkoskodókat, hisz mindjárt az ünnepi asztalra kerülnek, szép tálakon a szép szelet sütik. Tőle tanultam meg sütni, és amikor meghalt apósom nekem adta oda a receptes könyveit, és a rengeteg megsárgult papírszeletkére írott receptjeit, mai napig őrzöm őket.
Tegnap vásárolni voltam, igyekszem előre beszerezni mindent, mert utálom a tömeget, és nem szeretek kapkodni. Mindenütt óriási a kínálat, hamar belekerül a bevásárlókosárba egy csomó minden, duplán kell figyelni, hogy tényleg azt vegye meg az ember amire szüksége van. Arra gondoltam, hogy szerintem már túlzás is egy kicsit, amit mostanság a karácsonnyal művelünk. Ennek az ünnepnek nem az agyonhajszolt háziasszonyokról, ajándék hegyekről, sok esetben pocsékolásról kellene szólnia, hanem a szeretetről, szeretettel adott és kapott apró ajándékokról és a családról. De én is csak a számat jártatom, mert ki ne akarná ilyenkor a gyermekének a legszebbet, legtöbbet, legjobbat.... Ha visszagondolok gyermekkorom karácsonyaira, olyan szépek voltak, titokzatosak. Alig vártam, hogy elfogyjon a tányéromról a rántott halacska, feszülten figyeltem minden neszre, és valahogy mindig kicselezett a Jézuska, mire észbe kaptam már ott voltak az ajándékok a fa alatt. Könyv mindig került a fa alá, és emlékszem az első fa építőkockáimra, fadobozban, a hajas babára... Gyermekszemmel egész más volt az ünnep, azt hiszem ez most is így van, és a mi szüleink ugyanazokat a gondokat élték meg a készülődéssel, amit most mi.... csak közben felnőttünk, és ha körülnézünk egy kicsit a rumlis 21.századi lelkünkben, ott lapulnak a régi karácsonyi emlékek, és ott lapul a csodákra váró kis gyerek is. Ezért hát ebben a karácsonyt váró időszakban próbáljuk meg félretenni a gondokat, a kapkodást, a haragot, szelídüljünk meg egy kicsit, küldjük szabadságra a racionálisan gondolkodó felnőttet, várjuk újra gyermekszívvel a csodát!

Tegnap találtam.... nagyon tetszik. Matt Damon idéz Howard Zinn (1922-2010) amerikai történész, író, drámaíró, és társadalmi aktivista, a politikai tudományok professzora egyik előadásából.
Bemásolom a szöveget, hátha valaki nem tudja megnézni:

"Azzal kezdem, hogy a világ a feje tetejére állt, és a dolgok teljesen rosszul mennek.
Nem a megfelelő emberek vannak börtönben, és nem a megfelelő emberek vannak szabadon.
Nem azok vannak hatalmon, akiknek kell, és nem azok vannak hatalmuktól megfosztva, akiknek kell.
A gazdagság olyan módon van felosztva ebben az országban és a világon, ami egyszerűen nem reformot kíván, hanem a gazdagság drasztikus újrafelosztását.
Abból a feltevésből indulok ki, hogy nem kell erről túl sokat mondanunk, hiszen csak el kell gondolkodnunk a mai világ helyzetén, és máris rájövünk, hogy a dolgok a fejük tetejére álltak.
Ha nem gondolkodunk, ha csak a tévét bámuljuk, és a statisztikát meg hasonlókat nézzük, akkor tényleg azt hihetjük, hogy nem mennek olyan rosszul a dolgok.
Vagy csak egy picit mennek rosszul.
Csak egy picit kell magunkba vonulnunk, majd amikor visszajövünk, és ránézünk a világra, elborzadunk. Tehát abból a feltevésből kell kiindulnunk, hogy a dolgok valójában a fejük tetejére álltak; és mi most a felfordulásról beszélünk – a polgári engedetlenségről.
És amint kimondjuk, hogy a polgári engedetlenségről van szó, azzal azt mondjuk, hogy problémánk a polgári engedetlenség. De nem ez a problémánk.
Problémánk a polgári engedelmesség.
Problémánk az a sok-sok ember a világ minden részén, akik követik kormányuk vezetőinek parancsait, háborúba mennek, és milliók haltak meg az engedelmesség miatt. Láthatjuk, hogy ez történt a náci Németországban, tudjuk, hogy a probléma az engedelmesség volt, az, hogy az emberek engedelmeskedtek Hitlernek. Az emberek engedelmeskedtek, ez hiba volt.
Szembe kellett volna szállniuk, ellenállást kellett volna kifejteniük, és ha ott lettünk volna, megmutathattuk volna nekik. Sztálin Oroszországában is ez volt, tudjuk, hogy az emberek engedelmesek, az emberek olyanok, mint a birkák.
Ne feledjük azokat a nehéz időket, amikor az embereket a feudalizmus zsákmányolta ki, minden borzalmas volt a középkorban. De most nyugati civilizációban élünk, jogállamiságban. Ez a jogállamiság törvényessé tette és végletekig fokozta azt az igazságtalanságot, ami a jogállamiság előtt létezett, ezt tette a jogállamiság.
Amikor a világon minden nemzet azt tapasztalja, hogy a jogállamiság a vezetőket szolgálja, és balsorsra ítéli az embereket, kezdjük ezt felismerni.
Gondolkodásunkban felül kell emelkednünk e nemzeti határokon. Nixon és Brezsnyev sokkal többet osztott meg egymással, mint amit Nixon velünk. J. Edgar Hoover sokkalta többet osztott meg a szovjet titkosrendőrséggel, mint amennyit velünk.
Egy nemzetközi jogrend az, ami az összes ország vezetőjét elvtársi viszonyban köti egymáshoz. Ezért lepődünk meg mindig, amikor találkoznak egymással, mosolyognak, kezet ráznak, együtt szivaroznak. Valójában kedvelik egymást, nem számít mit mondanak.
Azt próbáljuk elmondani, hogy vissza kell térnünk a függetlenségi nyilatkozat alapelveihez, céljaihoz, és szelleméhez. Mert azt mondja, hogy ellenállást kell kifejteni a jogtalan hatalommal és erőkkel szemben, amelyek megfosztják az embereket életüktől, szabadságuktól, boldogsághoz való joguktól. Ilyen feltételek között arra a jogunkra hívja fel a figyelmet, hogy a kormányt változtassuk meg, vagy töröljük el jelenlegi formájában, a hangsúly pedig az eltörlésen van. A függetlenségi nyilatkozat alapelveinek megállapításához azonban meg kell szegnünk a törvényt. Nem szabad tovább engedelmeskednünk az olyan törvényeknek, amelyek gyilkolni küldenek, vagy a gazdagságot rosszul osztják fel, vagy gondatlanság miatt vetnek börtönbe embereket, míg másokat óriási bűnök esetén sem börtönöznek be.
Remélem, hogy ez a szellemiség nemcsak a mi országunkban fog győzni, hanem más országokban is, mindenkinek szüksége van rá. Valamennyi országban az embereknek az engedetlenség szellemét kell követniük az álammal szemben, ami nem metafizikai dolog, hanem az erő és a gazdagságot jelképező dolog, és a világ valamennyi országában az emberek között egyfajta függetlenségi nyilatkozatra van szükség, mert mindenki ugyanarra törekszik."

Pont húsz napja diétázom, és rettentő jól érzem magam a bőrömben. Néha kicsit "fáj a szívem", amikor azon a bizonyos közösségi oldalon félóránként megosztanak valami csokis, habos-babos csodát, de már ennyi "munkát" semmi esetre sem hagynék kárba veszni. Tegnap rendezgettem a könyvjelzőmet.... hm még soha ennyi sütireceptet nem tettem el. :) Friss vagyok, az ízületeim nem fájnak pedig itt a hideg idő, jobban fog az agyam, és nem utolsósorban sokkal jobb a kedélyállapotom.
Ma különösen nyugodt vagyok, sőt! Levendulaolajat akartam tenni Marcusnál a konvektoron lévő párologtatóba, gyárilag hibás volt az üvegcse, és beleömlött az egész tartalma. :) Gyorsan harmadoltam, mindenhová öntögettem belőle. Képzelhetitek minő fantasztikus illat van, mint egy levendula mezőn, fertőtlenítő, nyugtató hatású, no meg egy kicsit csípte az elején a szemem. Úgyhogy ragyogó szemmel, szemlélem a világot, és könnybe lábadt szemmel vizitálom gyermekem jegyeit a virtuális, digitális naplóban. Ezek nem öröm könnyek!! Visszaviszem a szobájába az összes levendulát, legalább lesz valami megszeppenésféle a tekintetében a teremburáját!

Szombaton Budapesten voltunk, gyerkőc látogatás és adventi vásár nézőben. A belvárosban jártunk, hm.. mit is mondjak, egyáltalán nem varázsolt el a három közül egyik helyszín sem.

Több internetes újságban olvastam....

"A világ egyik legokosabb embereként számon tartott Stephen Hawking, a róla szóló dokumentumfilm Cambridge-i bemutatóján azt mondta, lehetségesnek tartja az örök életet. A brit professzor élete önmagában is csoda, hiszen orvosai szerint már negyven évvel ezelőtt meg kellett volna halnia."

"A 71 éves elméleti fizikus szerint az emberi agy a számítógépes programokhoz hasonlóan működik, és a tudomány hamarosan képessé válhat arra, hogy az agyunk teljes kapacitását adathordozóra tegye, így a gondolataink túlélhetnek bennünket. Ha a fizikai test meg is hal, az emberi lény szellemi szinten tovább él, addig amíg a tudomány nem lesz képes arra, hogy egy új testbe, új agyba töltse fel a tárolt információkat."

"A tudós megjegyezte: a tudomány mai állása szerint ez az elképzelés egyelőre nem megvalósítható, és még jó pár év fejlődésre van szükség ahhoz, hogy az emberi tudat számítógépes tárolásának és újra feltöltésének technológiáját kidolgozzák."

No, ez megint egy elgondolkodtató dolog.... nem is tudom, talán még félelmetes is. Szerintem jobb, hogy nincs még erre lehetőség, rengeteg visszaélést lehetne elkövetni általa.

/Holnap Budapest adventi vásár, nézelődés... Fényképező aksik a töltőn! :)

Frizura készítés közben Juli hívta fel a figyelmemet a filmre, tegnap megnéztem, majd elég sokat olvastam Madame Ghisről.... szinte mindent, ami a neten található róla. A könyvéről hallottam, de nem olvastam, most már fontolgatom..
A film főszereplője Madame Ghislaine Saint-Pierre Lanctot, vagyis most már csak Ghis, egy kanadai orvos, akit "Az egészségügyi maffia" című könyvének megjelenése után megfosztottak doktori címétől, és megtiltották neki, hogy orvosként praktizáljon. Könyvében elénk tárja utazásainak, kutatásainak, vizsgálódásainak megdöbbentő eredményét.
"- Az egészségügy szerte a világon a betegség jeleit mutatja. A költségek egyre hatalmasabbak, miközben egyre több a beteg és gyógyíthatatlan ember.
Miért gyógyíthatatlanok bizonyos betegségek?
Miért szed apuka potencianövelőt, anyuka antidepresszánst, és a gyerekek allergia vagy hiperaktivitás elleni gyógyszereket?
Miért hal bele az egyik ember egy betegségbe, s miért épül fel a másik?
Miért hal meg egyre több ember rákban, AIDS-ben és más nyavalyákban, amikor a földön 50 év alatt sok száz milliárd dollárt költöttek a kutatásukra?
Miért a betegségek kezelését honorálják, s miért nem a megelőzését?
Miért nem térítik meg a betegbiztosítók az "alternatív" gyógykezelések költségeit?
Miért elégedetlen a jelenlegi rendszerrel orvos, ápoló, beteg egyaránt?
Kinek az érdeke, hogy a jelenlegi zűrzavaros és méregdrága rendszer fennmaradjon?"

"Ma nem egy gazdasági, pénzügyi, filozófiai vagy társadalmi válság van, hanem ez egy evolúciós válság. Abban a pillanatban, amikor ezt megérjük ahelyett, hogy elutasítanánk vagy harcolnánk ez ellen, inkább haladunk vele. Ez túlmegy az elménk határán, ezt az elménkkel nem érthetjük meg. Csak a lelkünkkel tudjuk ezt megérezni, felismerni!
Elérkezett az idő, hogy levetkőzzük a materializmus halandóságát és megértsük saját halhatatlanságunk valódi természetét. Az emberi tudatnak, ez a békés, csendes belső forradalma, a tudatosságnak egy teljesen új szintjét jelenti majd."

Részlet egy másik, "Mi a fenét keresek én itt tulajdonképpen?" című könyvének előszavából:

"Emlékszem... Deee elfelejtettem."
Volt egyszer egy szárnyas paripa,

Aki megtestesítette a kreativitást
és minden mást.
Könnyű volt, mint a szél,
szabad, mint a levegő,
A villám sebességével mozgott ő.
Mert számára nem létezett korlát,
ÖRÖKKÉVALÓSÁGNAK hívták.
De egy nap az ember társadalmat szervezett.
Megalapította rendjét, megalkotta törvényét.
Befogta a szárnyas paripát,
S szárnyai elsorvadtak.
Eltiltotta a vágtázástól,
és a lábai rövidebbé váltak.
Megtiltotta, hogy magával törődjön,
és nyírni kezdték gyapjas szőrét.
A TÁLTOS PARIPÁBÓL BIRKA LETT.
Egy fekete birka,
Aki belement, hogy gyapját
biztonságra cserélje.
Hamarosan azt vette észre,
hogy a nyírás egyre gyakoribb,
az étel egyre kevesebb lett.
Nagy zavarában elment Természet anyához,
nem túl messzire.
Aki emlékeztette a fekete birkát:

"Emlékezz rá, hogy az elmúlt időkben
táltos paripa voltál,
magasan szárnyaltál,
függetlenül és elszántan.
Ezt senki sem cáfolhatná."

A fekete birka válaszolt:

"Emlékszem."

Visszatért az akolba,
És azt mondta a többi birkának:

"Túl sokáig hagytuk,
hogy nyírjanak bennünket!
Eljött az idő,
hogy kiszabaduljunk!"

A fekete birka útnak indult,
Kínálva gyapját mindenkinek.
Olyan büszkén kezdett lépkedni,
hogy lábai hosszabbra nőttek.
Olyan magasra szökellt,
hogy szárnyai visszanőttek.
A FEKETE BIRKA VISSZAVÁLTOZOTT
TÁLTOS PARIPÁVÁ.
A költők visszanyerték az ihletet,
és a birkák teremtő erejüket.

ISTEN VELED BIZTONSÁG
ÉLJEN A SZABADSÁG!

Ghis /kattints/

Érdekesnek és elgondolkodtatónak tartom azért osztottam meg veletek.

Én így szoktam a csipkebogyót elkészíteni. Vagyis a leszedett bogyót hagyom kiterítve egy tepsin, vagy tálcán, hogy megpuhuljon, majd jól megmosom, leszedegetem a "kis fekete" végeit, kb. 20 szemeket kis zacskókba teszek és lefagyasztom. Fogyasztás előtt, langyos vízben kiáztatom, kinyomkodom, leszűröm kancsóba, egy kis mézzel csodálatos vitaminbomba.

Most méz nélkül iszom, mert tíz napja belefogtam egy kemény méregtelenítő kúrába. Egyáltalán nem eszem cukrot, sem édesítőszert, sem péksüteményt, semmi élesztőset, eceteset, mesterséges anyagokat tartalmazót. Szénhidrátot csak annyit, amennyi a zöldségekben és gyümölcsökben van, abból is inkább a savanykásat, tejet, sajtot, és alkoholt szigorúan nem. Sok zöldség, néha kis pipihusi, halacska és tojás... Kávét már üresen is szeretem. De ettem puffasztott búzaszeletet megkenve libazsírral, és kis lila hagymával, az is finom volt. :) Nekem, aki sütök-főzök a családomra ez bizony nem könnyű, ráadásul engem a husi sosem érdekelt, mindig csak a szénhidrátok tudtak elvarázsolni, igazi Gombóc Artúr vagyok, szoktam emlegetni... Nos, ezért az elején kicsit nehéz volt, de már nagyon szeretem, nem is tudom mikor fogok ezzel a diétával felhagyni, egyhamar tutira nem. Érzem a jótékony hatását, egyelőre csak a frissességemben, remélem az ízületeim és a kedélyállapotom is javul majd tőle.