Fodrásznál....
Tök jó lett... Juli csinálta, Tóni fotózta :) le kellett vágni, töredezett...


most már így otthon kicsit kigöndörödve, lelapulva... olyan kislányos... :)
Kezdődik újra a növesztés!

Imádok aludni! Annak tudatában, hogy az életünk során kb. 20 évet töltünk alvással, bizony néha kicsit bánt a lelkiismeret, hogy vajon eközben miről maradok le…. No, ilyenkor szoktam fél éjszakát a gép, újságok, vagy könyv mellett tölteni. Ma hallgattam egy természetgyógyász előadását a fiatalság megtartásáról, szó esett az étkezésről, mozgásról, és az alvásról, azon belül a melatonin hormon jótékony hatásáról. A jó alvásnak, főleg az éjfél előttinek mindenben szerepe van, még az elhízástól is megvéd, a zsírpárnák kialakulását is megelőzi. Ha napi hét óránál kevesebbet alszunk, akkor az növelheti a derékbőségünket. Tudósok szerint, a jól működő álomhormon genetikai állományunkat is megóvhatja, megvéd az öregedéstől, antioxidáns, gyulladáscsökkentő, az immunrendszer védelmében és az anyagcsere működésben is fontos szerepe van.  Az alváshiány idő előtti öregedéshez vezethet, a kialvatlanság gyorsítja a tumorképződést! Ne feledjétek, hogy a legfontosabb: A pozitív gondolkodás a jó alvás titka! :)

Megint kinyílt, idén már harmadszor van telis-tele gyönyörű virágokkal a karácsonyi kaktuszom.

Ehhez a képhez hiányzik egy szép vers.... eszembe jutott is egy.... megkeresem...

Váci Mihály: Ha rád gondolok - virágzom

Harangszó ver szíven:
mintha bennem zuhogna.
Hol vagy mellőlem? Hiányzol.
Minden téged kérdez;
ha madár szól,
hol hagytalak? – rámszól.
Milyen messze vagy!
Mindennek arca sírásoddal fordul felém,
s bármit mondhatok,
nem hallom, csak a te hangodat.

Te vagy az el nem ért vidék,
melyet bejárni vágyom,
a hegyen-túli ég,
hegyekből kibukkanó tenger,
hajózható láthatárom.

Bezárt szárnyaid bennem fájnak,
sírásaid mindenütt elérnek,
fűzfáim alattuk áznak.
Bennem egy hegedű érintetlenül,
- óvja puha bársony.
Csodafád vagyok,
ha rádgondolok – virágzom.

Mi él, éltet, Neked virít.
Kristályként bezár sorsom magába,
s rózsaként kinyit.

Tegnap grillezett harcsafilét és pipimellet, készítettem ebédre zöld fűszeresen, rengeteg zöldségkörettel, gombával, és rizzsel. Majd azon gondolkodtam, hogy kéne sütni valami könnyű sütikét az én édesszájú galambomnak és fiókámnak. Volt a hűtőszekrényben fél kilogramm túróm, törtem a fejem.... Lusta asszony rétese Apcinak bejön, de Marcinak nem, Marcit faggattam, ő valami habosat szeretne... Hm... Rákóczi túrós, de az elég macerás, végül kicsit leegyszerűsítettem és fincsi süti lett belőle.
A tésztához: 6 kanál lisztet tettem a tálba, hozzá 2 kanál cukrot, kb. 6dkg vajjal elmorzsoltam, ezután került bele 2 tojássárgája, fél citrom reszelt héja, és egy pici tejföl, hogy gyúrható legyen.
Tepsibe nyújtottam a tésztát, picit megszurkáltam villával és betettem közepes lángra félig megsülni.
Addig a krémhez: 50dkg túrót simára kevertem, a másik fél citrom reszelt héjával, 1 vaníliás cukorral, 2 tojássárgájával, kb. 4 evőkanál cukorral és kb. 5-6dkg vajjal.
Hamar megsült a tésztám, a félig sült tésztát jól megkentem a fincsi házi baracklekvárommal, majd erre kentem rá a túrókrémet és visszatettem drágaságomat a "szoliba", az az a sütőbe had piruljon, süljön egy kicsit.
Habocskához a tetejére: a négy tojás fehérjét kb. 3 evőkanál cukorral szép bársonyosra, és keményre felveretem. Amikor már félig kemény a hab, akkor érdemes lassan a cukrot hozzáadagolni, így tuti jól sikerül.
Szépségem a sütőben, amikor már állta a paskolást, nem horpadt be a teteje, akkor kivettem és újabb baracklekvár kényeztetés következett, jól megkentem ismét. Végül ráhalmoztam a tojáshabot, és egy röpke rózsaszín pirulásig betettem a sütőbe.
Ilyen lett... voilá!

Nem is volt olyan macerás, és fincsire sikeredett! :)

Két hete jártam Marcus ovijában, vittem a gyerekeknek egy hatalmas doboz, "gyári mese videokazettát", vagy ötven darabot. Marcinak amíg kicsi volt, szinte hetente vásároltunk egyet, majd felváltották a DVD lemezek, azoktól még nem akar megválni. :) Tóni is küldött a gyerekeknek egy doboz plüss állatkát, nagy volt az öröm. Jól esett újra az oviban lenni, megrohantak az emlékek már akkor, amikor leparkoltam az autómmal előtte. Eszembe jutottak az első napok, ami olyan nehéz szülőnek, gyermeknek, óvó néniknek egyaránt.... Az óvodavezető, óvó néni a barátom, megmutatta az épp szunyókáló gyerkőcöket, az ő kicsi babáit, bemutatta az új dolgozókat, és végigjártuk az óvodát. Nagyon szép minden, kevésből, szeretettel, és szülői segítséggel varázsolnak. Irigylem a munkájukat, szerintem gyerekekkel foglalkozni minden nehézsége mellett csodálatos dolog. Három fiókát neveltem fel, hamar elszaladt az idő, mindig szerettem gyerekek közt lenni, most is, búcsúzáskor eszembe ötlött, hogy hej, de szívesen elmennék hozzájuk dadusnak. :) Meghívtak, hogy amikor arra járok, ugorjak be hozzájuk, nézzem meg őket, és a hétfői "libás napra" is hivatalos voltam. Ilyenkor az ovisok, sötétedéskor lámpásokkal elindulnak, bejárják a főutcát, majd mindenkit vendégül látnak egy bögre meleg teára. Sajnos hétfőn esős, szélviharos idő volt, nem mentem el, mert biztos, hogy elmaradt. Livi azt mondta, bármilyen játékot találok itthon vihetem, mindennek örülnek.... Iszonyú mennyiséget dobozoltam már be a leendő unokáimnak, viszont még mindig tudom, hogy találok.... találni fogok, :)
Ovis Marcis, bulis képek...

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

Weöres Sándor: Tíz lépcső
(A teljesség felé című írásából)

Szabó Lőrinc: Hajnal

Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod,
Sötétben az égő gyertyafény,
Holnap is én legyek a láthatárod,
Szívedben vigasz, ha nincs remény.
Legyek a napfény a felhőtlen égen,
Az éjszakában a csillagod,
Találjam meg a lelked a szélben,

Ha időnként bárhol elhagyod.

Legyek az ölelés, perzselő vágyad,
Nekem szánj minden csókodat,
Legyek a hullám, a tenger, ha árad,
Könny, ha már mindenki megtagad.
Szíved örökre enyémbe zárom,
Nem leszek sohasem délibáb,
Árnyékod vagyok, a Te utadat járom,
S kimúlok, ha fény nincs tovább.

Jobban beléd vésődik, ha az üzeneteket kiírod papírszeletekre, majd összehajtva egy üvegbe, vagy tálba teszed őket.... és ha néha úgy érzed, végy ki belőle egyet és olvasd el.

Fordítsd az arcod a Nap felé és az árnyékod a hátad mögé kerül.

Higgy önmagadban! Senki sem képes többre, mint amire képesnek tartja magát.
A hit hegyeket tud megmozgatni.

Hinned kell a csodákban, hogy meg tudd őket valósítani.

Fogadd szívedbe a ritmus és a zene erejét, meríts erőt belőlük!

A tűz él, a víz mesél, a szél száll, a Föld szép és tiéd. Vigyázz a természetre, meríts erőt belőle!

Az életben minden visszatükröződik, jó-rossz egyaránt. A szerelem elhervad bizalom nélkül.

Tiszta szívből élj a mának … Holnap is! Az apró szépségek megtalálása a körülöttünk lévő világban rejtőzik. Minden nap új csodát kínál.

Minden nehézség között van egy megoldások szigete. A barátság megsokszorozza az erődet. A szeretet azt is gyógyítja aki adja, azt is aki kapja. Szeress: saját erőd is növeled vele!

Szeresd és fogadd el önmagad, így lelked megszépül. Az örömteli lelkiállapot környezetedet is megszépíti.

Ismerd meg és éld át célodat! A hozzá vezető út automatikusan ki fog rajzolódni előtted. A teremtő képzelet segítségével vonzd magadhoz a célt!

Hunyd be a szemed. Hogy „láss”! A benned rejlő mélységek és magasságok megismerése új dimenziókat tár fel. Ne szégyelld a szavak erejével biztatni önmagad. Sikerülni fog!

Ma boldog leszek! Hiszem, hogy a legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát és a boldogság belülről jön, nem a külsőségektől függ!

Ma jókedvemet karbantartom! Ha jó kedvemet elvesztettem, a legbiztosabb szándékos út a boldogsághoz az, ha vidáman felülök és úgy beszélek, cselekszem, mintha máris jókedvű volnék!

Ma törődni fogok a testemmel! Megdolgoztatom, vigyázok rá, nem élek vele vissza és nem hanyagolom el, hogy tökéletesen engedelmeskedjen parancsaimnak!

Ma csiszolni fogom az elmémet, tanulni fogok valami hasznosat! Olvasok valamit, ami gondolkodást és figyelmet kíván! 

Ha egy dolog ér valamit az életben, mindig nehéz megvalósítani. Próbálkozz, hogy tapasztalj és tanulj!

Nem történik semmi különleges egy sima és egyenes úton. Egy új irány új perspektívát nyit előtted.

Aki eltékozolja az idejét, az eltékozolja az életét is. Tested-lelked mindig tudja mire van szükséged. Figyelj megérzéseidre!

Mindig tudd, sose feledd, hogy több vagy, mint fizikai tested! A gondolat ereje korlátlan lehetőségeket nyit előtted.

Soha nem a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem hozzáállásunk a körülményekhez.

A sors gondoskodik arról, hogy mindenki azt tanulja meg, amivel szemben a legnagyobb ellenállást fejti ki. A valóságban mindenkinek saját magával kell megvívnia a harcát.

Csak az a probléma nyomaszt, amelyről nem vagyunk hajlandóak tudomást venni. A gondokkal való szembesülés már hatalmas lépés a megoldások felé.

Ne add fel soha álmaidat! Az úton végig kell menni, hogy megtaláld önmagad lelki békéjét.

Ma szakítok magamnak fél órát, és pihenni fogok!

Ma edzeni fogom a lelkem! Jót teszek valakivel, és titokban tartom. Nem várok hálát, csak az adakozás öröméért adok. Ha jó vagyok másokhoz, magamhoz vagyok a legjobb!

Ma kedves leszek, és olyan jól fogok kinézni, ahogy csak tudok! Csinosan öltözködöm, halkan szólok, udvariasan viselkedem, bőkezű leszek a dicsérettel, nem kritizálok. Ha észrevételem van, kérdezek és javasolok.

Ma a mai napnak fogok élni, és nem akarom életem minden gondját egyszerre megoldani! Megcsinálok legalább két dolgot, amihez nincs kedvem, csak az edzés kedvéért!

Ma programot készítek! Leírom, mit akarok csinálni, amit leírtam be is tartom. Ez megszabadít a sietségtől és bizonytalanságtól.

Ma nem fogok félni, főleg attól nem, hogy boldog legyek, élvezzem a szépet, szeressek és higgyem, hogy akiket szeretek viszont szeretnek!

/forrás: Bíró Ica: A test- és lélekszépítés bibliája/

A tegnapi bejegyzésem kint volt az Index-en, és szokás szerint, megint lemaradtam róla! Vagyis véletlenül belenéztem az előbb a statisztikámba, és ott láttam a rengeteg látogatót. A receptes, főzős blogokra szerencsére nem harapnak a trollok. :-)  Hű, nagyon örülök! Idén nem is tudom hányszor, de egy jó párszor kint voltam... :-)
A kommentek mellett ez is egy megerősítés, elismerés, ami olyan jól esik. Ez így van, ugye blogos társaim?

Hogy is nevezzem? Almafánk... ez olyan finoman hangzik, de végül is úgy néz ki, mint a lapcsánka, tócsni, vagy cicege, csak ez társaival ellentétben nem burgonyából, hanem almából készül.
Tegnap Marci szokásos iskolautáni mindent felfalóciusz formájában volt, épp előtte találtam a neten egy jó almafánkos receptet, amit elhatároztam, hogy ki is próbálok. Marci noszogatására gyorsan elkészítettem. Tényleg gyorsan, pikk-pakk és már ott pöffeszkedtek a tányéron. És micsoda fahéjas, vaníliás illatorgia volt a házban tőle.
Finom!!!
Hozzávalók: 80 dkg megtisztított alma, 25—30 dkg liszt, fél csomag sütőpor, 2 tojás, 2—3 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás cukor, őrölt fahéj.
Elkészítés: Az almákat megmossuk, nagy lyukú reszelőn megreszeljük, nem csavartam ki, összekeverjük a liszttel, sütőporral, cukorral és a tojásokkal. Lédúsabb almánál lehet, hogy kicsit több lisztet kell majd adagolni a masszához. Kavarjuk össze a hozzávalókat, kicsit nokedlitészta fazon, majd kanállal szaggassunk kisebb adagokat forró olajba. Mikor megpirult az almafánk mindkét oldala, csepegtessük le jól az olajtól, (egyáltalán nem szívta meg magát olajjal) és szedjük ki egy tálba őket, ahol majd meghintjük a fahéjas cukor keverékével. Tálaláskor én az isteni finom szilvalekváromból tettem mellé.

Rájöttem miért utálok mostanában "a gép" mellett üldögélni!
Mert hiába viszem az ágyba a notebookot.... különben sem lehet az ember mindig ágyban.... a kandalló mellé is hiába ülök vele, az egérkezelő végtagom teljesen lefagy egy idő után. Nyáron ez még elmegy, de most a rideg, hideg őszi időjárás mellett, kinézek az ablakon és már attól is fázom, legalább is ma, mert itt most csúnya idő van. Jó, jó touchpad is létezik! Utálom, és attól sem lesz melegebb a kezem! Már kitaláltam, hogy varrok egy jó meleg ruhaujjszerűséget, aminek mindkét vége nyitott, ide behúzom az egeret, és viszlát hideg kéz. De nemcsak a kéz fagy le, egy idő után az egész test, legalább is az enyém ilyenkor hibernálva van. Tehát nem ártana sí overálban ülni a géphez. :) A jövő új betegsége a netfázás ami kompatibilis lesz egy netizomsorvadással, mivel az elgémberedésről még nem is beszéltem. Öreganyó koromra remélem olyan jó világ lesz itt, hogy vényre kapható "Social Support" felirattal az oldalán :-) ott fityeg majd az orromon az a kütyü, amit nemrég láttam, szemcsi fel, és máris indul a computer, nem kell hozzá klaviatúra se monitor.... Hej, hajtom majd a szobabiciklit, és közben netezni fogok!  Ah, mikor lesz az még! Néhány kormányváltás... Igen tréfás kedvemben vagyok.... :-P
Gáborkámtól kaptam egy csudi jó szerkentyűt, bluetooth-al csatlakozik, és oda viszem ahová akarom a házban, így főzés közben is hallgathatom a letöltött zenéimet, vagy bármi mást.
Ilyen aranyos a kis drága működés közben....


Csúnya esős időben, délutánonként szeretek könyvvel és takaróval begubózni a nagy fotel mélyébe, egy jó teát vagy kávét kortyolgatva, esetleg csokoládét majszolva. Isteni csemege zord időkben a sült alma, vagy sütőtök, főleg amikor sül, és az egész házat bejárja az illata. Imádom! És akkor annyira jól érzem magam, hogy ide kell pattannom a géphez, elhagynom a jó fotelt, félreraknom mindent, legfeljebb magammal hurcolom a bögrémet, szürcsölöm a teám, fázik a kezem, a bögrével melegítem, de megosztom veletek azt a jó érzést ott a fotelban.... majd itt ragadok tuti egy darabig... és.... a többit már tudjátok. :-)

A külső megjelenés a belső harmónia függvénye. Sajnos néha képtelenek vagyunk a pozitív gondolkodásra, vagyis ha akarjuk, ha nem, olykor becsúsznak a stresszes, borús gondolatok. Érdemes új ismereteket szerezni, új dolgokat tanulni, szemezgetni az ősi gyógyító módszerek tárházából. Évek óta tanulmányozgatom a keleti filozófiák tudására épített elveket, olvasgatok a bioenergetikáról, most már jógázom is, és mindezt nagyon hasznosnak találom. Lassan próbálom beépíteni a mindennapi életembe azokat a dolgokat, amik tetszenek nekem. Bátran ismerjük meg és ha tetszik használjuk a kínai kultúra által chinek, az indiai kultúra által pránának nevezett életenergiát. Ez az, ami elérhető, mert megtanulható, a módszereket mindennapi életünk részévé tehetjük, és általuk friss energiákkal felvértezve boldog, kiegyensúlyozott, harmonikus életet élhetünk. Négy évvel ezelőtt írtam a mudrákról ITT.
A mudrák tanulmányozása közben, találtam egy olyat, amit szeretnék megosztani veletek, mert ez a módszer egyszerű, hatékony a stressz leküzdésében.
Idő mudra - Stressz-elleni mudra.
Ez a mudra bárhol elvégezhető, kivitelezésére 5-7 perc elegendő.
Ujjaink hátoldalát illesszük össze, és fel-le mozgatva finoman dörzsöljük össze. Érintsük össze a hüvelykujjainkat, a többi ujj nyugodjon a tenyéren. Tartsuk gyomormagasságban a kezeket, az alkar legyen vízszintes. Gyakorlat közben lélegezzünk mélyeket, lassan, ritmusosan és finoman. Majd hosszabbítsuk meg a be- és kilégzés közti szüneteket. Érzékeljük a légzést a mellkasban és a rekeszizom magasságában.

Hatása: Ez a mudra a pajzsmirigyet szabályozza, ami az időérzékelésében is szerepet játszik.
Túlműködésnél nyugtalannak, stresszesnek, izgatottnak, türelmetlennek érezzük magunkat. A pajzsmirigy alulműködésnél belsőleg gátolva, fékezve, mindenhez kedvtelenül érezzük magunkat. Jó példája ez annak, hogy testünk működési problémái is okozhatják a stresszt.
Képzeljük el, hogyan alakítanánk az időbeosztásunkat, mi mindent csinálnánk, ha lenne rá időnk, színezzük ki gondolatban, hogyan töltenénk "szívünk szerint" a mindennapjainkat.
Megerősítés: Az idő az én legértékesebb javam - bölcsen bánok vele, és tudom, hogy minden szépség a lelkemet táplálja. Nem aggódom amiatt, hogy lemaradok valamiről, minden úgy történik az életben, ahogy történnie kell, az idő nekem dolgozik.

Egészségünkre!

Szombaton már negyedszer jártunk Apcival a Természetgyógyászati Klinikán, Szombathelyen. El sem tudom mondani mennyire jó érzés újra derékfájás és ízületi nyavalyák nélkül létezni! Csodákat művel velünk gyógyító masszázzsal, minden alkalommal a "csontok, csigolyák helyrerakásával", tanácsaival Péter, a tibeti tanár. Legutóbb én lávaköves masszírozást kaptam, fantasztikus mennyire jól éreztem magam utána..... és azóta is. :) Kezdem visszanyerni a hajlékonyságomat, egészségemet, és ezáltal a jókedvemet. Nemsokára a "végére érünk", de nem fogunk még egyszer "szerkezetünk" eme csapdájába esni, nem várjuk meg a bajt, anélkül is elmegyünk majd néha. Hiányozni fognak ezek a gyógyító szombatok...
Jógázni szeptember eleje óta járok, már itthon is végzem a gyakorlatokat, segít az őszi depresszív hangulat legyőzésében, szép lassan haladok az életmód, ezzel együtt egy kicsit egészségesebb életszemlélet váltásban. Életszemlélet váltás alatt értem.... azt, ami az agyamban játszódik le, erre most nem akarok kitérni, de röviden, azt hiszem elérkezett az ideje, hogy véglegesen kikapcsoljam az agyamban a felesleges megfelelni akarás, és néha kis időre a tolerancia "modemet" is. Talán képes leszek egyszer saját érdekemben használni a - nem érek rá - nem - nincs kedvem - nem akarom - nem érdekel kifejezéseket. Azt hiszem sokan vagyunk ezzel így. A bennünk lévő konfliktusok megbetegítenek, senki nem oldhatja meg helyettünk... "Aki nem hajlandó a konfliktusait megoldani, az megfog dögleni."

Októberi macskuszhelyzet...
Nagyot nőttek a cicáim, most már remélem nem kell féltenem őket a fagyos téltől. Egész nap élvezik a hatalmas kertben való barangolást, tényleg csak etetéskor jönnek elő. Dehogy jönnek, vágtáznak!

Kiugrottam az autómból, tényleg az utolsó pillanatban jártam, már három perce ott kellett volna ülnöm a kozmetikus székében...
Egy apró, töpörödött bácsika kiabált utánam:
- Asszonyom! Asszonyom!
- Igen! - vetettem oda sietősen.
- Asszonyom! Én vagyok Jézus!
- Örülök! - válaszoltam derűsen.
- Minden reggel hétkor kelek, nyitva van az ajtóm estig, csak kopogtatnia kell (és mondta a címét, az öregapó). Mert én vagyok Jézus!
Ennél jobban nem is kezdődhetett volna a napom! Jót nevettünk a lányokkal, nem tudták ki ő, majd a "kenyeres boltban" kiderült. Jót nevetve ölelt magához Gyöngyi, a boltos, és elmesélte, hogy tegnap az én Jézusom kicsit a pohár fenekére nézett, és bizony majdnem négykézláb hirdette az igét az utcán....szokásához híven....
Sejtettem. :)
Mindegy, aranyos volt, örültem, az egész napomat vidámabbá tette! :)

Átjött az anyukám délben....
"Nem akartalak zavarni benneteket" és hasonló szövegek, de olyan fura hangulatban volt... Majd átmentem hozzá napozni, szupi a terasza, nem lát át senki.... örült, és főleg annak, hogy nem hagytam egyedül. Erikánál összejöttünk volna négy után Beával egy kis rajzolásos, dumcsis délutánra, de előtte elvittem Marci barátnőjét Kittit haza, Sárvárra. Anyát invitáltam, jöjjön velem, addig sem ül otthon egyedül, nagyon örült. Aztán amikor hazaértem, bekanyarodtam a házhoz, pedig úgy készültem, hogy tovább megyek a "csajos"délutánra, Anya meglepődött, és amikor azt mondtam vele maradok, hálásan nézett rám, megkérdezte miért? Mondtam neki, hogy a barátnőim fiatalok, bármikor találkozhatunk, de én úgy érzem, hogy neki most van rám szüksége, és ki tudja meddig örülhetünk egymásnak. Megköszönte, hogy ma őt választottam, és kedélyes jó kis délutánt töltöttünk együtt. Nem tudom mi volt ma vele, bár én is éreztem már nemegyszer, hogy nem tudok egyedül lenni. Itt üldögélt amíg Apcival beszéltem a Skype-on, szégyenlősen mondta, hogy ne szóljak neki róla, hogy itt van (nem értem miért), majd este hazakísértem, együtt megetettük a kutykóját, becsuktuk a kiscicáját, és amikor hazajöttem felhívtam a lányokat. Nincs sértődés, sőt, ők is örültek, hogy így döntöttem. Nem egy embert vesztettem el az életemben úgy, hogy kicsit bántott a lelkiismeret... több időt kellett volna vele töltenem, jobban oda kellett volna figyelnem rá.... azóta is bánt, pedig nagyon szerettem őket! Soha többé nem akarok ebbe a csapdába esni! Meg kell tanulnunk egymásra figyelni, meglátni azt, hogy mikor van ránk szükség, mert ez is a szeretet egyik formája. Ha ezt leakarom vezetni egy másik verzióban (egy kicsit önzőben), akkor például ez jön ki belőle: Szeretem a gyerekeimet, és mit szeretnék, mi az amit szeretnék tőlük, ha megöregszem: Figyeljenek rám, szeressenek, ott legyenek mindig, amikor szükségem van rájuk. De ezt csak eltanulni tudják a gyermekeink tőlünk, példát kell mutatnunk, látniuk kell, ilyen szeretet teljes családi körben kell élniük! Ezért sose feledjétek, amit adtok, azt fogjátok majd kapni egyszer! ❤️

akarom mondani...sáska barátommal tegnap haverkodtam össze, és persze véletlenül :) nálam volt a fényképezőgépem is.


Anyánál a kapun tanyázott, de én azt nem találtam neki elég biztonságos helynek, ezért áthelyeztem először egy bokorra...


majd miután még egy félóra múlva is ott volt, áttettem a kutyaház tetejére. Onnan aztán egy idő után szépen tovább sétált. Anya frászt kapott, amikor meglátta a kezemen, végül azon kaptam, hogy ott áll a kutyaól mellett és becézgeti az újdonsült, zöld, háziállatot.


Tudom, tudom.... mekkora kárt tud okozni... De "egy fecske nem csinál nyarat".... egy sáska pedig nem falja fel a zöldségeskertet, főleg ősszel, és főleg ott, ahol ilyen nincs. Ellenkező esetben sem bántottam volna, ilyet sose tennék, legfeljebb szépen átsegítettem volna a szomszédba.... mivel a szomszéd kertje mindig zöldebb, ezért hát ott jobban tudja álcázni magát... :)

Amikor aggódva lesed a telefonod reggel, vajon mikor csörren meg, és ha igen, akkor a kijelzőn ott van-e az Anya, és megnyugszol, ha azt hallod minden rendben van. Amikor robogsz vele a kórház felé és fél szemmel aggódva őt nézed, féllel pedig az utat. Amíg kórházban fekszik, megcsinálod nála az őszi nagytakarítást, lecseréled a bedöglött hűtőt, ellátod az állatkáit, közbe berohansz mindennap hozzá. Csomagolsz, gyümölcsöt hámozol, mosol, hajtogatsz, vásárolsz, mert ez mind, mind természetes. És akkor könnybe lábadt szemmel mondja azt, hogy nem, ez számomra természetes de a kórházban egészen mást látott. Betegtársaival megosztotta az általam bevitt elemózsiát, zoknit adott annak, akinek fázott a lába, mert nem volt, aki vigyen neki, levágta a körmét a néninek, csak "kutyafuttában" látogatták, csupa közönyös rohanó embert látott, akik csak „kötelezőből”, percekre ugrottak be a kórházba szeretteikhez. Takarítás közben felfedeztem nála repedezett, omló vakolatokat, hívtam mestert, tegnap szépen megcsinálta, majd utána megint kitakarítottam, minden a helyére állt, mintha nem történ volna semmi. Aztán ott állt előttem újra az anyukám, könnyes szemekkel, hálálkodva, végül két kezébe fogta a kezem, és megpuszilta. Megköszönte a Jóistennek majd nekem, hogy vagyok neki, és most érzem azt, hogy fordult a kocka….. és eszembe jutott egy idézet, ismeretlen szerzőtől, talán egy éve olvastam.... nem volt nehéz megtalálnom, sokan lemásolták már:

"Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, légy hozzám türelmes és próbálj megérteni!
Ha leeszem a ruhámat, ha nem tudok rendesen felöltözni, légy türelmes! Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak erre!
Ha beszélek hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot, ne szakíts félbe, hallgass végig! Amikor kicsi voltál, ezerszer kellett elolvasnom ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál!
Ha nem akarok megmosakodni, ne szégyeníts meg, ne feddj meg érte, jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam , hogy rá tudjalak venni a mosdásra!
Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban, adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal.
Megtanítottalak sok mindenre, hogy egyél jókat, öltözködj szépen, hogy hogyan nézz szembe az élettel!
Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát, adj gondolkodási időt, hogy eszembe jusson, és ha még sem sikerül megtennem, ne légy ideges, és ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, és figyelj rám!
Ha valaha nem akarok enni, ne erőltesd! Jól tudom, mikor kell ennem és mikor nem!
Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni, nyújtsd a kezed, ugyanúgy, ahogy azt én tettem mikor Te tanultál járni.
És amikor egy napon azt mondom neked, hogy nem akarok tovább élni, hogy megakarok halni ne légy dühös egyszer ezt is megfogod érteni...
Próbáld meg megérteni, hogy a koromat nem megéltem, hanem túléltem.
Egy nap majd megérted, hogy minden hibám ellenére, mindig a legjobbat akartam neked, és hogy az utat szerettem volna előkészíteni neked!
Ne érezz szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a közeledben vagyok! Legyél mellettem, próbálj meg megérteni, és segíts nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettél!
Segíts járnom, segíts befejezni utam szeretettel és türelemmel!
Megfizetlek majd egy mosollyal és azzal a mérhetetlen nagy szeretettel, amellyel mindig is szerettelek!"

Néha rendesen levagyok maradva a napi hírekről, mert nem hallgatom meg őket, nem olvasom el őket a neten, mint régebben. Rém egyszerű kitalálni, hogy miért. Mert iszonyúan bosszantó, és nem akarom velük elrontani az egész napomat, vagy az éjszakámat. Aztán egy héten egyszer, vagy kétszer előveszem az újságokat, szétnézek az internetes hírportálokon, és megpróbálom bepótolni, mégsem ülhetek tudatlan a „jó magyar állampolgár”, választópolgár, remélem kormányváltó szavazó polgár fenekemen. Ma reggel kezdtem az olvasást, és menten meg is ütött a guta a következők olvasásakor:
Még szeptemberben 251 nem szavazattal leszavazták a kormánypárti képviselők a Pető Intézet pénzügyi támogatását célzó ellenzéki előterjesztést.
Szép, nem mondom! Had ne kívánjak, meg nem is tenném, olyat, ami hirtelen az elsőre eszembe jutott, mert én nem vagyok olyan gonosz, mint ők ott egy kupacban!
”A nemzetközi hírű fővárosi intézet helyzete kétségbeejtő. A magyar szellemi hungarikummá nyilvánított konduktív pedagógiai fejlesztőmódszer, és ezzel az intézet, amely utolsó lehetőség a mozgáskorlátozott hátrányos helyzetű gyermekek számára, csőd közeli állapotba került. Egyszerűen nem akarjuk elhinni, hogy az embertelen döntés mögött a kormány ingatlantervei állnak, vagyis, hogy kinézték az intézet egyik épületét egy kormányzati szervnek. S azt sem akarjuk elhinni, hogy a költségvetési tartalék 400 milliárdjából ne jutna 500 millió a gyermekek mentésére, amikor stadionokra, ugyanabból a keretből, milliárdokat hordtak ki, éppen a minap. Megtapasztaltuk már, hogyan bánik Magyarország kormánya a felnőtt rokkantakkal. Most a gyermekeken a sor.” /Szűcs Gábor Szabad Föld/
Igen, ebben az országban mindent szabad, elvenni, rombolni, tiporni, alázni a magyar emberek érdekeit. Én csak egy egyszerű családanya vagyok, akinek a férje és egyik gyermeke kénytelen külföldön, a családtól külön élve dolgozni, ezért sok mindent egydül intézek, és találom szembe magam a bürokráciával, a rohamosan növekvő árakkal, a buta emberek által hozott buta rendeletekkel. Ha már a rendeleteket említem, szintén megkésve háborgok a lomtalanítást érintőn is. Atya világ! Kit zavar, ha a szegény ember a lomok közt talál magának használható, jó dolgokat, amit nem tudna amúgy megvenni??! A „nemszegényember” is talál néha kincseket, könyveket vagy hasonló jó dolgokat. És kit zavar, ha a roma viszi el, majd potom pénzért eladja azoknak, akik nem értek rá, vagy restelltek lomtalanításkor turkálni??!  Mert illetékes elvtárs azt mondta, hogy szeretnének az országban olyan hulladékudvarokat létesíteni, amilyenek külföldön működnek. Akkor miért nem csináltak, csinálnak már?! Ja, hogy amit elszállítanak lomokat, azokat jótékony adománynak használnak. Khm…. Pénz nem jut a rászorulóknak, intézeteknek, helyette adnak „lomot”. „Manus manum lavat.” (kéz kezet mos). A rezsicsökkentésről pedig ne is beszéljünk! Amit a kormány az egyik kezével ad, azt a másikkal el is veszi!!!

Nyugodtan kijelenthetem, hogy "zenei mindenevő vagyok". Komolyzene, a rap, reggae, és minden finomság, a mulatóst kivéve, és persze akkurátusan válogatok köztük.
Ők az egyik nagy kedvencem.... többször blogoltam is róluk, például ITT..

Ezzel kezdődött a szerelem...

Majd ezzel folytatódott...

Most már ezt is hozzácsaptam a lejátszólistámhoz, és majdnem mindennap hallgatom... :)