Illés Erikánál voltunk délután, megnéztük hogyan dolgoznak a művészpalánták. Sajnos én ebben a kurzusban nem tudok velük tartani, mivel szombatonként vannak a foglalkozások. Milánról anno sokszor írtam, még mindig nagyon tetszik az amit, és az ahogyan csinálja, kicsit talán egyedi módon fejezi ki önmagát, néha jócskán elrugaszkodva a valóságtól. Ettől művész, a művész, hogy utánozhatatlan, egyedi, és olyat alkot, ami megragadja képzeletünk, és egy varázslatos világba repít.
Találtam a csoportban egy édes picurkát, még csak most kezdte a kisiskolás tanulmányait, Erikától megkérdeztem hogyan került ide: Mivel nővére ide járt, addig nemtudták hová elhelyezni az öcsit, és ő is a csoport tagja lett. A kisfiú hamar feltalálta magát, és azóta gyönyörűségeket alkot mindenki örömére.
Fantasztikus nagyot fejlődtek a gyerkőcök, ez a szobor Bendegúz alkotása melyet Petráról készített.
Hihetetlen mekkora a hasonlóság, milyen finom érzékkel megtalálta a fiú azokat a pontokat, amik még élethűbbé tették szépséges munkáját.
És itt van Petra műve Bendegúzról, tökéletes. Ha nem árulják el, hogy kit ábrázol, akkor is rögtön kitaláltam volna.
A kislány aprólékos munkájával szintén rátapintott ama bizonyos pontokra, amelyek Bendegúz ismertető jelei.
Bevallom irigykedve nézegettem a szobrokat, mert ha itt lettem volna, talán már én is hasonló szépségekkel büszkélkedhetnék.
Most adventi koszorút festettek a gyerekek, amit majd hazavihetnek, és karácsonyi ajándékként a szülőknek bekerülnek majd a fa alá.
Erika gondos tyúkanyóként felügyelte csibéit.... A kép sarkában látszik, hogy nemcsak gyerkőcök, hanem egy felnőtt lány is dolgozik, őt sajnos a fényképezésnek nem megfelelő fényhatások miatt nem tudtam közelebbről megörökíteni, csendesen, elmélyült képe minél szebb, részletesebb kidolgozásában.
A két "pirinyó" művész már elkészült, de türelmesen nézelődve várták míg a többiek is befejezik a munkát.
Szeretem nézni, hallgatni ahogy Erika rávezeti a tanítványait a helyes megoldásokra, hova mennyi festék kerül, és milyen... kérdezgeti őket, hogy hol látják az árnyékokat, és hol a fényeket.
Szerintem ritkán látni ebben a korosztályban ilyen fiúkat, mint Milán és Bendegúz, akik ebben a szép, csendes hobbiban lelik örömüket. Mit nem adnék, ha az én középiskolás Marcusom így festegetne!
Amíg én fotóztam, addig Apci elbűvölten figyelte a festegető gyerekeket, neki is nagyon tetszett minden, és őt is magával ragadta azt hiszem kicsit a helység szelleme. Fantasztikus energiák szabadulnak fel itt a műhelyben munka közben, jóleső érzés tölt el minden alkalommal.
Ez már Erika "Cigány Madonna" alkotása....
A mű magáért beszél.... talán kicsit el is akad az ember lélegzete a közelében, annyira megható, gyönyörűséges.
És ez a másik szépség az asztalon, egy gyertyatartó... csodálatos.
Jól éreztem magam, azaz éreztük magunkat. A sok sütögetés, karácsonyi készülődés közben ez igazi feltöltődés volt.