Tegnap rengeteget szenvedtünk, én is, mert láttam a gyerekem, hogy mennyire rosszul van, és nem tudtam tenni semmit. Egész éjjel fent voltunk. Már a nyálát sem tudta lenyelni, és rengeteg duzzadt nyirokcsomó jött ki a nyakán és a füle mögött. Ma reggel telefonáltam a Doktornőnek, hogy mit tegyek, vagy legalább erősítsen meg, hogy nem lesz baj. Kérte, hogy vigyem be a Marcit, megnézte majd beutalt minket Szombathelyre a kórházba, infektológiára. Már úgy készültem itthon, hogy összepakoltam egy táska holmit, hátha bent tartják. Így is lett, megvizsgálta a főorvos és azonnal befektette. A gyermekosztályon fekszik, külön szobában, és penicillin infúziókat kap. Nagyon elvoltunk mindketten kenődve, a szívem szakadt amikor ott kellett hagynom. Először van kórházban és először van tüszős mandulája. Vér vétellel kezdték, meg kell állapítani, hogy baktérium vagy vírus okozza a bajt. Kicsit azért megnyugtat a tény, hogy ott jó helyen van, szem előtt, mert ki tudja lehet ez akár olyan bacilus, ami agyhártyagyulladást okoz. Amúgy nagyon kedves nővérke foglalkozott vele, szép a szoba amiben fekszik, fürdőszobás, tévével és hűtővel felszerelve. Kihangsúlyozták, hogy nyugodtan menjek amikor csak akarok, akár egész nap ott lehetek mellette, élek is a lehetőséggel, megígértem a gyerkőcnek, hogy holnap déltől ott leszek vele estig. Remélem, sőt nem csak remélem, hanem hiszem, hogy hamar megfog gyógyulni! Most nagyon elvagyok keseredve, és iszonyú sírós kedvemben vagyok....

Marci beteg. Már a múlt héten is az volt, lázas napokig, majd ahogy a láz elmúlt, nem bírtam bent tartani, hiába magyaráztam, hogy nem lehet kimenni, fúj a szél stb., baj lesz belőle.... Hétfőn már hatalmas, dagadt, gennyes, tüszős mandulagyuszival vittem vissza az orvoshoz. Gyógyszerhegyek, megint! Ráadásul a gyermekem "férfiból van", kegyetlenül tud szenvedni, és engem kiborítani, már ketten szenvedünk, ő a betegségtől, én pedig az összes velejárójától. Szegénykém, annyi minden baja volt már, de tüszős mandulája még sosem. Nekem régebben, amikor a két nagyobbik gyerkőc kicsi volt, szinte havonta volt tüszős mandulám, aztán egyszer azt mondta az idős doktorbácsink, hogyha elmúlik a gyulladás, nincs mese, ki kell venni.... azóta sem volt tüszős, legfeljebb csak sima torokgyuszim. Viszont a gyermekem most nagyon oda van, semmi nem jó, ha meleg van az, ha hideg az, nem tud enni, vagyis mindenfélét készítek, pürésítek, de semmit nem tud fájdalom nélkül lenyelni. A szívem szakad, közben úgy érzem, hogy nem is baj, jó lecke ez, máskor hinni fog nekem, és ha azt mondom, nem lehet fel kelni, akkor nem lehet! Közben megszakad a szívem.... és mindenféle finomsággal, csodaszerrel próbálkozom. Igazi antibiotikum ellenző vagyok, az utolsó percig próbálom kiváltani mindenféle alternatív megoldással, és most már a harmadik doboznál tartunk. És persze veszem hozzá a különböző probiotikum készítményeket, hogy rendbenmaradjon a bélflóra, plusz különböző torokfertőtlenítőket stb...


Mivel semmi sem jó, nem lehet őt holmi "Biri néne" féle csodaszerekkel gyógyítani, mert semmi nem ízlik, akkor kitaláltam, hogy hagymatea helyett hagymalevest főzök neki. No, azt végre megette, és a hatóanyagok mind-mind benne voltak.


Méz, citrom, hagyma, vitaminok, csipkebogyó, gyógyteák..... kakukkfűteával, teafaolajcseppekkel párologtatok a szobájában fertőtlenítésként, és mindent bevetek, kipróbálok, megteszek. Remélem mihamarabb túl leszünk rajta.

Szeretem a különleges holmikat. Anno amikor megnyíltak nálunk az első turkálók, egy-egy nézelődés után sokszor tértem haza kincsekkel. Először cikinek tartottam, de volt, hogy a mellettem lázasan keresgélő pont egy színésznő volt, mindjárt bátrabb lettem, azóta sok ismert ember felvállalta "titkos kincsvadászatát". Szó szerint, kincseket lehet találni, gyönyörű darabokat, amik "nem jönnek szembe az utcán". Van, hogy valamit csak az anyagáért veszek meg, majd lesz belőle valami, és van márkás pl. Zara, Yves Saint-Laurent stb. amitől az ember bepisil a gyönyörűségtől, mert a boltban talán meg sem tudná venni olyan borsos ára lenne. Szóval néhanapján kiszoktam elégíteni eme vadászösztönömet, és nem kis elégedettséggel térek haza a turkesz kalandozásból. Vannak szép darabjaim, köztük merészek is, amihez néha el kell telnie legalább egy évnek, hogy felvegyem.... de mindig elérkezik az az idő, amikor felveszem. Múlt héten két ilyen darabot találtam. Az egyik muszlin, pár deka, különleges minta, csilivili, még nem volt senkin, rajta van az "eredeti cédula". Leggingshez szexi, farmerhez merész, pont olyan érdekes, amilyet én szeretek. A másik egy piros csipke csoda, piros melltartóval, fehér vászonnadrággal, egy nyári délutánra kiváló viselet.

Mindig lóg valami a levegőben, bizonyos védelmi szervek gondoskodnak a folyamatos hisztériakeltésről. Évente kitalálnak valamit, hogy mennyire veszélyes az egészségre, majd egy idő után bebizonyosodik, hogy nem is annyira, akkor találnak valami mást. Nemrég írtam a tojásról, ami ugyanígy járt, most már kifejezetten javallott a fogyasztása. Évek óta eszem vajat, nem érdekelt a "vajhiszti", ugyanis utálom a margarint, és ez a dolog is a viszályára fordult, ma már tudományosan a vaj lett a szívbarátunk. "Most az E-számmal jelölt anyagok viszik el a pálmát", olvastam egy cikkben, ami e-képpen folytatódott:
"Barátkozzunk egy kicsit az E-számokkal. Ha az almát felcímkézve kellene árulni, ilyeneket olvasnánk a vignettán:
van benne E101 riboflavin (B2-vitamin), E160a karotin, E163 antocián, E260 ecetsav, E300 aszkorbinsav (C-vitamin), E330 citromsav, E334 borkősav, E440 pektin, E363 borostyánkősav, E620 glutaminsav, E920 L-cisztein. Riasztó? Pedig ezek az összetevők az almában ott vannak. A természetes anyagok nagy részének is van E-száma - mert az E-rendszer egyebek mellett nemzetközi kód a nyelvi akadályok megkerülésére. Az alma cimkéjén talán még azt is feltüntetnék: E941 nitrogén-, E948 oxigén-, E290 széndioxid-tartalmú atmoszférában érlelve. Azaz friss levegőn." :-)
/Szabad Föld/

Szeretnék ajánlani egy videót megnézésre, egész más téma, és roppant érdekes!

A kardiológusok a legsikeresebb, és egyben legjobbnak minősítették az Egyesült Államokban a DASH (Dietary Approaches to Stop Hypertension=magas vérnyomás elleni) diétát. A szakértők szerint a diéta megfelelő arányban tartalmaz zöldséget, gyümölcsöt, teljes őrlésű gabonát, tejterméket, baromfit, halat és diót. Csökkenthető vele a magas vérnyomás, a szívbetegségek, a stroke és a rákos megbetegedések kockázata. Nem utolsó sorban fantasztikus fogyókúra, mert ez tényleg hatásos. Érdemes ránézni a neten a témával foglalkozó oldalakra. Viszont érdemes szem előtt tartani, hogy nem egy „szélsőséges” diétáról beszélünk, hisz itt sok minden megengedett, a cukor és „fehér liszt” kivételével, szinte mindent lehet fogyasztani, persze fő a mértékletesség! Aki betartja a diétát, annak két hét elteltével tuti, hogy kevesebbet mutat a mérleg, és alacsonyabb vérnyomásértéket mérhet. Az első két hét a megfékező időszak, ekkor el kell hagyni a cukrot, édességeket, tésztaféléket, burgonyát és a rizst. Mindent lehet fogyasztani, tejtermékekben az alacsony zsírtartalmút, az összes zöldségfélét, nem rántva főzeléknek, pürésítéssel, párolva, leveseknek, sütve stb. Mindennap együnk egy félmaroknyi diót, vagy mandulát, és napi 6 dkg hús is engedélyezett. Ezt a diétát csináltam, annyi különbséggel, hogy én nem ettem tejtermékeket, de ettem helyette rizst, és burgonyát különben éhen haltam volna. Nálam a szigorú szakasz sokkal tovább tartott, már élveztem, szerintem ugyanolyan nehéz leszokni róla, mint rászokni. Most már eszem édességet is néha, picit, de kenyeret sosem. Én nem a kilókkal szálltam harcba, hanem az egészségemért ettem, és eszem így, ezért nem is méregettem az adagokat, tehát a mennyiség maradt csak a minőség változott, és természetesen szépen leolvadt az a néhány felesleges kilócska, és zsírpárnácska.... mondjuk rá.... ami megmaradt az már kell. ;)

Virág.... virág mindenütt...
Délelőtt lecseréltettem a téli gumikat, nyárira remélem már semmi meglepetést nem tartogat az időjárás. Csodálatos idő volt, annak ellenére, hogy fújt a szél. Virágba borult a "potyóka szilvafa", amiről persze máris készítettem néhány képet, és valami isteni illat volt a fa alatt, alig bírtam otthagyni. A fűzfa nem egész egy hét alatt szintén csodás változáson ment keresztül, végre kezdenek zöldelleni az ágai.

Kávéimádó lévén nemrég boldogan olvastam egy cikket valamelyik újságban, hogy milyen egészséges. Hurrá!
Nekiláttam összeszedni néhány említésre méltó információt, hogy megoszthassam veletek.

A legismertebb vegyülete a kávénak a koffein, és a legáltalánosabb tény róla, hogy blokkolja az alvást segítő anyag, az adenozin receptorait, ezért jobban tudunk tőle koncentrálni.
A kávét éppen ezért az élénkítő hatásáért isszuk reggel, vagy ebéd után, vagy amikor azt vesszük észre, hogy nehézséget okoz figyelni valamire.
Emlékszem, volt egy időszak, amikor az egészségre káros hatásait firtatták, de ez pont úgy megdőlt, mint a tojás fogyasztásával kapcsolatos tények. Szerintem mindenből mértékkel, és akkor nem lesz baj! Infarktuson átesett betegeknek megtiltották, holott javítja a vérkeringést, segíti a szívizmok működését, tágítja az ereket.
Ugyanakkor serkenti a veseműködést, élénkíti a vizelettermelődést, ezzel hozzájárul a kiválasztás gyorsításához. Ez azonban vízelvonással jár, amit mindenképpen pótolni kell, nem véletlen szolgálnak fel hozzá egy pohár vizet a „normális helyeken”.
A normál mennyiségű kávé jótékonyan befolyásolja a vastagbél működését, és ha sokszor szenvedünk felfújódástól, esetleg székrekedéstől, nyugodtan bízzuk magunkat a kávészemek keserű anyagaira, melyek stimulálják a bélrendszer izmait, beindul a megfelelő vérellátás, és a bélszakasz funkciója helyrebillen.
A kávéfogyasztás bizonyítottan csökkenti a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát.
A kávészemekben található antioxidánsok hadba szállnak a szabadgyökök ellen, melyek megtámadják sejtjeinket, és hosszú távon öregítenek, ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kávénak ránctalanító hatása is van. Továbbá segít a zsírégetésben, edzés előtt javallott meginni egy csésze kávét, szervezetünk általa több kalóriát éget el. Csökkenti az izmok glükózfelhasználását, késlelteti a kimerültségérzetet. De megvéd az izomláztól is, mert a koffein felvértezi a sejtjeinket a gyulladást előidéző anyagokkal szemben. Viszont mozgás után figyeljünk oda a folyadékbevitelre! A kávé gyorsítja a májműködést, nagyobb lesz tőle a szervezet energiafelhasználása, szinte fogyókúra nélkül is tudjuk tartani a súlyunkat. Napi 3-4 csészényi a májzsugor kialakulásának az esélyét akár 80 százalékkal csökkenti. /Főleg, ha szeszes ital helyett fogyasztjuk ;-)/ Jókedvre derít, akár engem az a tény, hogy tegnap kint voltam az Indexen, 1828 olvasója volt a paradicsomos húsgombóc bejegyzésemnek, és állandó "lakója" vagyok mostanság a Blog.hu főoldalnak, ezért határtalan az örömöm. No, komolyra fordítva a szót, a kávé hangulatjavító hatása úgy működik, hogy serkenti a boldogsághormonok (dopamin, szerotonin, endorfin) működését.
Akkor most megyek és megiszom a mai harmadik bögre, jó laza, tejes kávémat!

Aki rosszul bánik a testével, nem szereti igazán önmagát. Önmagunk testét-lelkét szeretni, ápolni, gondozni kell. Biztos észrevettétek, a tél nemcsak a kedélyállapotunkat viselte meg, de a bőrünk is szárazabb, érzékenyebb lett. A fűtés, a száraz levegő, a napfény hiánya sok minden befolyásolja bőrünk minőségét, szépségét. Én egész télen igyekeztem odafigyelni, de még most sem késő, mire "lekerül rólunk a sok ruha", néhány praktikával bőrünket is formába hozhatjuk. Elárulom nektek, hogy én mit, mivel és hogyan szoktam csinálni, mik az én téli praktikáim...
Először is rendszeresen alkalmazom a váltóvizes zuhanyt, ami az elején kicsit brrr, kellemetlen, de fantasztikus frissítő hatása van, nemcsak az érfalak tornája ez, hanem kitűnő ébresztő az egész testnek. Meleg vízzel kezdem, és szép lassan váltok hidegre, mindig lábtól fölfelé haladva, a végén már jól esik az egész hideg, és azzal is fejezem be. Nem szeretem a testradírozó termékeket, szerintem felesleges pénzkidobás, helyette dörzskesztyűt használok, fontos a bőrfelületet megszabadítani az elszarusodott hámrétegtől. Ezek az elszarusodott hámsejtek a bőr felszínén maradva, eltömíthetik a pórusainkat, gátolják a bőr légzését, megújulását, felfrissülését. Olajos tusfürdőt használok, mert ez kímél, mondjuk rá kicsit "visszazsírozza" a bőrt. Több testápoló tejet használok, nem ér felhördülni, mert nem kerül az annyival többe, hisz nem egyszerre kenem be magam velük. Egyik nap a Garnier Bőrregeneráló Testápoló tejet, mert ez ápolja és védi a száraz bőrt, intenzíven hidratál, nyugtatja, regenerálja a bőrt anélkül, hogy zsíros érzetet hagyna. Másnap a Nívea Q10 bőrfeszesítő testápolót használom, mert ez szintén gazdagon ápolja a bőrt, normál bőrt, hisz mindennap nem lehet "zsírozni" mert a végén ellenkező hatást érünk el, száraz bőrből zsírosat varázsolunk magunknak. A Q10 formula hozzájárul a sejtmegújuláshoz, feszessé és rugalmassá teszi a bőrt. Harmadik nap az Alverde önbarnítós testápoló következik, ez natúrkozmetikum, én télen is használom, nyáron hetente többször is, imádom amikor a bőröm enyhén napbarnított színű, ráadásul ez is intenzíven ápolja, hidratálja, bársonyossá, puhává varázsolja a bőrt. Jojoba-, mandula- és szójaolajat tartalmaz. Hetente egyszer-kétszer használom a Weleda gránátalma regeneráló olajat, szintén natúrkozmetikum, Erikától kaptam, és csodaszernek tartom, amúgy a DM-ben lehet megvásárolni. Hogy ő mit tud? Ezt "belinkelem", érdemes elolvasni:
"A gránátalma hatóanyagait tartalmazó értékes olaj elősegíti a bőr természetes megújulását és selymessé varázsolja. A bizonyítottan antioxidáns hatása, segít megelőzni a bőr idő előtti öregedését. Érzékien nőies illatú és szemmel láthatóan csillogóvá varázsolja bőrét. Rendszeres használatával bőre életerős és szép lesz.
Masszázs. Testi-lelki megújulás: Egy masszázs megérinti a testet és frissíti a szellemet. Egyensúlyba hozza a faggyúmirigy termelődést – a bőr lágy puha, és bársonyos tapintású lesz. Egy teljes masszázs revitalizáló, feszültségoldó és élénkítő hatású. Rendszeres alkalmazása során a 40 feletti nőknek tündöklő kisugárzást kölcsönöz. Lilith Schwertle német kozmetikus a következő masszázst állította össze a Weleda gránátalma olajjal:
Nyak és dekoltázs:
1,Bal kezével, nagy körkörös mozdulatokat végezve masszírozza nyakának jobb oldalát. Középen kezdje és kifelé haladjon, majd fentről lefelé. Háromszor ismételje meg.
2,Ezt követően ugyanezzel a módszerrel, jobb kézzel nyakának bal felét masszírozza. Háromszor ismételje meg.
3, Hasonló módon masszírozzuk a dekoltázst is. A válltól visszafelé, nyomás nélkül. Háromszor ismételje meg.
4,Végezetül vízszintesen masszírozza –csíkozza- felváltott kezekkel a dekoltázst- bal kezével a jobb vállánál kezdve és fordítva.
Karok:
1,Nyitott tenyérrel masszírozza karját a kézfejtől a váll irányába haladva, közepes nyomással. Kezdje a kar külső oldalán. Háromszor ismételje meg.
2,Üljön le és tegye jobb alsó karját az ölébe. Kezdje a kézfej közepétől és bal kezének kézfejével erőteljesen masszírozza belülről kifelé egészen a könyékig. Visszafelé nyomás nélkül masszírozza. Háromszor ismételje meg.
3, Támassza könyökét a combjára és az előzőekben leírtak szerint masszírozza alsókarjának belső felét is. Tegye a kezét könyökmagasságba és felső karjának külső felét masszírozza úgy, hogy átmozgassa izmait a vállak felé haladva.
4, Végezetül csuklónál kezdve a nyak felé haladva lágyan masszírozza karjait."
A kozmetikumoknak azért írtam ki a márkáját, hogy azzal is segítsek, ha valakinek tetszett ez a kis, röpke "tanácsadás", és a fotón, amit készítettem úgy is láthatóak....
Ébredezik a tavasz, ébresszük a bőrünket is!

Szeretem a színvonalas főzőműsorokat, főleg azokat, amik messze-messze repítenek a nagyvilágba, és általuk megismerhetem egy ország " ízeit, konyháját". Már csak rajtam a sor, hogy egy-egy receptet itthon is kipróbáljak. Először tán három évvel ezelőtt láttam a tévében Nigella Lawsont, amikor a fantasztikus paradicsomos húsgombócait készítette, aztán nemrég újra. Szeretem nézni ahogy főz, az embernek tényleg összefut a nyál a szájában, elhatároztam a húsgombócos finomságot most már én is kipróbálom. Picit változtattam rajta, mert előbb volt itthon a darált husim, majd utána jött az ötlet, az eredeti recept 25 dkg darált marhahús, és 25 dkg darált sertéshúst tartalmaz, sőt kolbásztöltelékkel is készítette. A következő változtatás, hogy én három evőkanál búzadara helyett, magyarosan, három vékony szelet beáztatott, kicsavart kenyeret tettem bele, így is fantasztikus jó lett, de zsemlemorzsával is lehet helyettesíteni a grízt. Eszembe jutott, annak idején első férjem szüleinél ettem először "szaftos fasírtot", amit sós vízben főtt burgonyával, friss uborkasalátával tálalt nyaranta Anyósom, és Apóskám kedvence volt. Ő a fasírt gombikat pörköltszaftra tette, és abban főzte meg, fincsi, érdemes kipróbálni.
Akkor most megmutatom, hogy az én paradicsomos húsgombócom milyen lett.... lefotóztam a Marcusnak szedett adagot. :-)


Hozzávalók a húsgombócokhoz:
- 25 dkg darált marhahús
- 25 dkg darált sertéshús (én 50 dkg darált sertéslapockát használtam)
- 2 evőkanál parmezán (nem tettem bele, majd legközelebb)
- 1 tojás (kettőt tettem bele)
- 3 evőkanál búzadara (én három vékony szelet megáztatott, kicsavart zsemlekenyeret/szeletelt kenyér/)
- oregano vagy petrezselyem
- só
- bors
- reszelt fokhagyma (pici üvegesre pirított hagymát is beleraktam)

Hozzávalók a paradicsomszószhoz:
- 1-2 evőkanál olívaolaj
- 1-2 evőkanál vaj (csak olajat használtam)
- 1 fej hagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 7 dl házi paradicsomlé v. 700g paradicsompüré
- 1 dl tej  simább, selymesebb lesz tőle a mártás (tejet kihagytam, egy konzerv hámozott paradicsomot kockáztam fel apróra hozzá)
- oregano, só, bors, cukor

A kenyérszeleteket tálba tesszük, és annyi vizet öntünk rá, ami ellepi, picit áztatjuk, majd jól kinyomkodjuk. Serpenyőbe olajat öntünk, a hagymát és a fokhagymát megdinszteljük rajta, hozzáadjuk a sűrített paradicsomot, a felkockázott, vagy villával elnyomkodott hámozott paradicsomot (lehet friss) és a bazsalikomot, pici vízzel hígítjuk. Sóval, borssal, cukorral ízlés szerint fűszerezzük, majd felforraljuk, kis lángon, kevergetés mellett húsz percig főzzük. A kenyeret, a tojásokat, a husit és a fűszereket jól összekeverjük, majd pici golyókat formázunk belőle. A fasírtgolyókat pici olajon, serpenyőben elősütjük, majd a mártásba tesszük, és néhány perc alatt készre főzzük. Közben kifőzzük a spagettit, ha elkészült, ráöntjük a mártást, rászedjük a húsgolyókat, parmezánnal (jó a trappista is) és bazsalikommal tálaljuk.
Öt emberen "teszteltem" (Tóniéknak, Anyának is vittem) :-) mindenkinek nagyon ízlett, csak leírva ilyen "problémás", egyszerű és hamar elkészül.

Gyönyörű szép reggelre virradtunk tegnap, ragyogó napsütésben úszott a táj egész nap, igyekeztem gyorsan végezni minden munkámmal, aztán fogtam is a kis masinámat és rohantam az udvarra fotózni. Imádom, ahogy a gyepen mindenütt kicsi csomókban nyílnak a százszorszépek, olyan a sok csokros virágfejecske, mint ezer kis sziget egy nagy zöld tengerben.

Múltkor írtam róla, hogy elkezdtem újra kötni... Az igazság az, hogy még filmet nézni sem szeretek úgy, hogy közben valamit ne csináljak, ezért vagy vasalok, vagy varrogatok, és még sok mindent felsorolhatnék, így került újra elő a régi hobbi, a kötés. A kis kosár, benne a fonal és a kötőtűk a nappali részévé váltak, bármikor elővehetem. Megint új fonal várja, hogy kitaláljak belőle valamit, mivel a rózsaszín sál egy hete elkészült, ráadásul bővült egy másik színnel is, hétfőn összeállítottam, és elkezdtem hordani, szerintem egész jó lett. Ahhoz képest, hogy maradék fonalak voltak, gondoltam hátha kijön belőlük valami, és kijött. :-)

Mindennap reggel hatkor kelek, ébresztem a fiókámat, szendvicseket készítek, őrzöm, figyelem minden lépését az indulásig. Majd megvárom, hogy elmenjen a busz az ablak alatt (van, hogy pizsamában viszem el autóval a buszig, mert nem érné el, vagy szakad az eső, és szegény ne ázzon meg), majd félig szundikálva nekilátok a teendőimnek, közben megiszom a két-három jó laza kávémat, alszom egy kicsit. Délig nyűgös vagyok nagyon.
"Gyűlölök korán kelni, világ életemben az volt a vágyam és tulajdonképpen legelsősorban azt hiszem azért kezdtem el a zene, a művészet meg a színpad felé vágyni gyerekkoromban, mert valahogy azt képzeltem az nem reggel van." mondta Hajós András egy műsorában. Én pont ilyen vagyok. Éveken keresztül hordtam a gyerkőceimet reggel az oviba, majd a suliba, Marcit még tovább mert vidékre költöztünk és egy másik községbe kellett hordanom. De valamikor réges-rég, amikor virág és ajándék boltom volt, hajnal háromkor mentem télen is a virágpiacra. Hogy csináltam? Magam sem tudom. Szoktam mondani, bármit is csinálok tíz óra előtt az nem én vagyok, vagyis akkor még lélekben alszom, csak a testem műkszik gépiesen. Bagolytípusú ember lévén, szenvedés minden korán kelés, pedig világ életemben arra vágytam, hogy egyszer majd sikerül megfordítanom a dolgokat. Sajnos nekem ez nem megy. Délután és este fantasztikus energiák birtokában vagyok, mindez sokszor éjfélig tart. Nem tudok megváltozni, csak kényszeríteni tudom a testem. Pedig milyen szépek a hajnalok, és a reggelek! Majd egyszer én is.... rajta vagyok a projekten. :-)
Azt hiszem mind a három gyerkőcöm örökölte tőlem ezt a tulajdonságomat, képzelem mennyire örülnek neki...

 Hogy látják ez mások: Nők Lapja Café cikk
                                      Szendi Gábor
                                      Index - Tudomány

Tele van a világ naiv emberekkel, akik nem veszik észre, vagy ha igen, akkor későn, hogy becsapták. Nap, mint nap csalódnunk kell, mert minden a pénzszerzés körül forog. Képtelenség találni gyógyítót, aki nem kapcsolja össze tevékenységét valami „csodaszer” forgalmazásával, aki „hirdeti az igét” rögtön valamilyen könyvet, CD-t akar eladni neked, azt hiszed önzetlen emberrel állsz szemben, akiből dől a jóság, tanítás és mégis csalódni fogsz. Miért? Mert kapzsi világban élünk, pénzért eladó minden, a politika, az egészség, a vallás, lassan jobban megéri szkeptikusnak lenni. Nézzünk csak szét a nagyvilágban, újságokban, interneten, televízióban, mindenki egészséget, örök fiatalságot, gyógyulást, jólétet ígér, árul. Hogy is van ez? Végül is már nem szabadna betegnek lennünk, nem szabadna rákban meghalnunk, hisz mindenre megtalálták már a csodaszert! És van, aki azt meg is vette, nem biztos, hogy meggyógyult, de egy tapasztalattal gazdagabb lett, és nem bántja a lelkiismeret, hogy nem tett meg mindent. Az is valami…Hm… Anya mondta egyik nap, hogy ember legyen a talpán, aki engem be akar csapni. Persze, mert minden hülye saját kárán tanul, így jártam nemegyszer én is, szóval megfizettem a tanulópénzt, de nem hiába, mert megtanultam kételkedni, időt kérni, és rögtön keresni a miérteket, utolsó percig halogatni a döntéseket. Higgyétek el ez nem rossz taktika. Az empátiás készséggel nem éppen születünk, azt meg kell tanulni, az évek során szerzett tapasztalataink által. Erre lehet az ember fogékonyabb, hamarabb leesik a tantusz, és lehet örök balek, de ez már a saját trehányságából fakad. Ezt használják ki a csalók is, hisz ezzel az empátiás készséggel operálnak, gesztusainkból, elejtett mondatainkból építkeznek. Halandó embernek mindig résen kell lennie, mert „megvezetnek” úgy, hogy csak nézel a végén, mint Rozi a moziban! Vegyük csak a kereskedelmi adókon praktizáló tisztánlátó és hasonló sarlatánokat, ezt nem szabadna megengedni, tevékenységük káros, engedéllyel csalnak, hazudnak! Hány botor ember telefonálgat nekik, a jobb élet reményében, hányan esnek pofára, amikor ezután megkapják a telefonszámlát, és a várva várt jó dolog elmarad. Van, aki megrendeli a "brit kutatók" által kikísérletezett, svájci gyógyszergyár gyártotta tuti terméket jó drágán, amiből persze több dobozra is szükség van, a hatás eléréséhez, aztán ha eléggé hisz benne, akkor hat az anyag, ha nem, akkor így járt. Ismeritek a placebo hatást? Az agyunkkal sok mindent eltudunk érni, de akkor minek ehhez a svájci gyógyszer? Eladják a fogyókúrás „leolvad rólad a zsír” tablettát, de a biztos hatásért jó, ha speciális étrendet alkalmazol, esetleg mozogsz is, és voilá már meg is van a várva várt eredmény! Nem a tablettától! A speckó étrendtől, és a mozgástól, a többi csak smafu, megint hizlaltad az okos csalók bankszámláját! Hiszek az agyunk erejében, a hit erejében, az általuk bevonzott teremtő energiákban, mert ez bennünk mind megtalálható! És fejleszd az ismereteidet, nem kell ahhoz orvosnak lenni, hogy felmérd, megtanuld, mire van szüksége a szervezetednek, és minek a hiánya milyen betegséget okozhat, ez a tudás már fél egészség. Megrendeltem a csodaszert (tanulópénz), nem használt, beállítottam egy diétát, és rögtön csökkentek az ízületi fájdalmaim. Bemész a fitotékába megveszel egy-két zacsi gyógyteának valót, ha utána olvastál tudod mit kell, ha nem kérdezel, és megint ott van egy másik fél egészség. Meghallgattam egy nagyon szimpatikus orvos néhány előadását a neten, éppen ezekről a dolgokról, azt mondtam magamnak „ez a pali egy Isten”, őszinte, önzetlen. Megnéztem egy Friderikusz műsort, ahol Ő volt a vendég, és arró szólt, hogy milyen „tökös legény” hisz a „gyógyszermaffiával” vette fel a harcot. Aztán jött a kíváncsiságom… kicsit utánanéztem az évek során felgyülemlett róla megírt cikkeknek. Neee! Ő is? Könyvei jelentek meg, ez rendben, bolthálózatot üzemeltet saját nevével, bio kozmetikai készítményeket, vitaminokat árul (nem ingyért), hatalmas vagyonra tett szert, a szcientológia elkötelezett híve. Hoppá! Falak, falak, bármerre nézek mindenütt ezekbe a falakba ütközöm! Elmentünk az országszerte jó hírű, nagy hírű csontkovácshoz. Tényleg fantasztikusan jó, amikor helyére ropogtatja a csontokat, nem két fillérért, aztán nem jó, amikor asszonya fizetéskor kezedbe ad néhány teát, fiolát, ami állítólag a kúra része szintén nem két fillérért. (De hát én masszírozásra jöttem!) Udvariasságból nem mondtam nemet, én hülye, hisz anno tagja voltam a nagy hálózatépítő vitamin cégnek, aminek a termékeivel most engem boldogít. Aztán a csontkovácsolást felváltotta a lávaköves masszázs, volt oxigénkezelés, a végén nem fájt semmim csak a pénztárcám, próbálták elmagyarázni, hogy havonta jót tennének a kezelések, sőt hetente egy alkalom lenne a leg ideálisabb. Persze hogy nem járok! Krőzusnak kéne lennem, és önzőnek, mert a család minden pénzét magamra költhetném ezen az egészségklinikán. Hallom a kérdéseiteket! Meggyógyult a derekad Ani? Hooogyne! Egy hónap elteltével újra fájt, fáj. Leszűrtem ebből is a tanulságot, egy évben egyszer-kétszer egy kiropraktőr kezelés jót tesz, de a "szerencse élvezet" teákat, fiolás izéket tartsák meg maguknak, helyette jó kis rozmaringos kenőcsös masszírozgatás Apcival, és mozgás, pici jóga, torna és már kész is a varázslat. Egy doktor bácsi azt mondta: két ember típus van, a derékfájós, és a nem derékfájós, enyhíteni lehet, vigyázni rá lehet, tünetmentessé tenni lehet, igazán megszüntetni nem lehet, bármikor előjöhet. Szóval azért ez a sok szöveg, mert próbáltam érzékeltetni, hogy mindannyiunkban ott lapul a naiv áldozat, és a varázsló is, ha jól figyelünk, és bővítjük az ismereteinket, akkor az utóbbi kerekedik felül. Zsebben marad a forint, és ha jól kufárkodunk az élet adta lehetőségeinkkel, a hozzáadott tudással, boldogan élhetünk, míg meg nem halunk. :-)

Mostanában mind sűrűbben gondolok arra, hogy régen mennyivel jobb volt. Mielőtt felkapnátok a fejetek eme esztelen mondat olvasásán, gondolkodjatok el rajta ti is, mennyivel egyszerűbb, emberibb volt az élet mobiltelefon és számítógép nélkül. Na jó, egye kutya, még a kezdetekkel kiegyezek, mert akkor én is élveztem! De most, Uram Atyám! Szerintem sok ember életében marha nagy szerepet játszanak a közösségi oldalak, ott élnek „társadalmi életet”, onnan értesülnek mindenről. Ha netán mégis arra vetemednek egyesek, hogy gépen kívüli beszélgetésbe merüljenek, akkor tuti, hogy hazaröpülés után a közösségi oldalon pontosítani tudják az aznapi pletyót. A gyerkőcök hazamennek a suliból, kaja után nem vágtáznak találkozni egymással, hanem bekapcsolják a gépet (az enyém a kaját is ott költi el), és már bandáznak a „fészen”. Nem jó ez így! Régebben, amikor beültem a nőorvoshoz, fodrászhoz, kozmetikushoz, várakozás közben képes újságokat lapozgattak a nők, vagy szép csendben beszélgettek egymással, most mindenki az „okostelefonjával” a neten lóg, nehogy lemaradjon valamiről. Buszon, megállóban, útközben mindenki a „képernyőjét” nézi, fülek is „betömve” headseten zene szól. Beszélgetés kilőve! Huh! Most, ha valakivel régen találkoztál, vagy beszélni valód van vele, hopp megnézed, hogy fent van e a „hálón”. Nem jobb egy személyes találka, egy kávé mellett? Dehogynem! Csak nincs rá idő, és miért nincs? Mert be kéne suvasztani azt a kis órácskát a napi „szabadidős szertartások” közé, ami a mai emberek többségénél ez az interneten való szörfözést jelenti. Több időt kéne szentelnünk egymásra, kapcsolataink ápolására, szeretteink szeretésére, több időt tölteni a szabadban, több könyvet és újságot olvasni, kötni-horgolni, együtt filmet nézni, több időt fordítani háziállatainkra, már akinek van, és minél több időt tölteni azokkal, akikkel jól érezzük magunkat. Mert az idő rohan, és „lecsúszunk” mindenről, a sok kütyü közt elveszünk, eltűnnek az igazi értékek, amik bennünk rejtőznek, kapcsolatainkban, lelkünkben, szavainkban, és kétkezi alkotásainkban. Mert ezekért ember az ember, a gépeket mi kezeljük, a való világ pedig itt van, ahogy a föld a talpunk alatt, ne csak virtuális életet éljünk! Vagyis helyesbítek, ne virtuális életet éljünk!

Új szerzeményeim.... remélem jó könyvek...

Karácsonykor készítettem egy isteni finom, párizsikrémmel töltött fatörzset, ami mindenkinek nagyon ízlett. Ma azon agyaltam, hogy Apcinak, Tamás napra sütni kéne valamit, de mit is? Újra megcsináltam a fatörzset, most már egész rutinosan, hamar végeztem vele, és talán még jobban sikerült mint decemberben.


Eredeti receptet a TücsökBogár oldalán találtam.

Ülök a gépnél, közben egyik kezem a tévé távirányítóján, váltogatom a csatornákat, fél szemem a gépen, fél a tévé képernyőn, egyszer csak felcsendül egy régi sláger..... beleborzongok, nem kapcsolgatok tovább, lelkemben felsírnak az emlékek, szememből lassan könny csorog. Hm... mikor is volt ez? Kislány voltam, talán nyolc-kilenc éves, és akkor a csapból is ez folyt. Sosem tartozott a kedvenceim közé, sem a dal, sem az énekes....de most nagyon sokat jelent, néhány percre kinyitotta a lelkemben lévő kis ládikót, amiben megannyi szép emlék rejtőzik...
Szégyenlősen törölgetem az arcom, pedig a könnyeimet nem látja senki, majd véget ér a pillanatnyi varázslat, kezem a gombokon, és kapcsolgatok tovább....

Megnéztem ezt a videót, (kattints rá) és azon gondolkoztam, vajon miért van szükség ilyen kísérletekre? Talán mert ebben a gépies, rohanó, kicsit érzéketlennek mondható világban kellenek dolgok, ahogy ez a film is, amik megmozdítanak bennünk valamit.... Mit is? Miről is szól ez? Arról, hogy bármennyire elfoglalnak bennünket a saját gondjaink, de szerencsére nem felejtünk el embernek lenni, igenis telis-tele van a világ jó akaratú, jó szándékú emberekkel, nem olyan rideg ez a világ, és nem is olyan rosszak a fiatalok, amilyennek lefestik őket, mindannyiunkban ott van a szeretet, és az emberség, vagy legalább is remélem több jó ember "cirkál" az utcákon, mint rossz.
És nézzétek csak meg ennek a filmnek a magyar változatát...

Na, ugye mondtam, hogy sok jó ember van köztünk.... :-)

"Több jó ember él a világon, mint rossz, csakhogy a rosszak túl nagy zajt csapnak."

mert egyszerű és finom..
Kipróbáltam a sörös dobozra ültetett pipit, avagy sörös dobozon sült csirkét. Nagyon fincsi lett, csak egy kicsit összefröcsögte a sütőt, és ezért amíg sült hiába kapcsoltam be a szagelszívót, kicsit füstfelhőbe burkolózott a konyha. A végeredmény isteni, hozzá egy zöldségköret, és voilá kész a szupi ebéd! :)


Desszertnek poharas krémet ajánlok, ami szintén fincsi és gyors.
Főzés nélküli Aranka vagy Gála pudingport kikeverünk, az utasítások szerint, lehet vaníliát, csokit, akár mindkettőt.
Ha mindkettőt akkor érdemes egy 500 ml-es cukrásztejszínt fölverni jó kemény habnak, abba még cukor sem kell, mert benne van.
Majd a habot megfelezve óvatosan hozzákeverjük a kétfajta pudinghoz, és már mehet is a pohárba.



Fantázia kérdése a csoki törmelék, esetleg a vaníliához adott epervelő, aztán pici hűtés, és jöhet a mennyei elcsábulás.

A mondanivalóm jó ideje nyomja a bögyömet, egy tegnap reggel látott műsor hatására gondoltam, most akkor le is írom. Egy olyan vendége volt a műsornak, aki anno egy csodálatos, szép pasi volt.... nagy izgalommal vártam, hisz életben nem láttam már vagy húsz éve. Nem vesztettem vele sokat.... lekonyult a szám széle.....
Nap, mint nap csalódnom kell, amikor idősebb művészekkel készült riportokat nézek. Tudom, hogy mindenki felett eljár az idő, megritkul a haj, fogpótlásra van szükség, férfiak esetében nő egy kis pocak. DE! Szerintem mindent lehet méltósággal, és eleganciával viselni, kezelni, főleg ha a név kötelez. Sajnos mind kevesebben foglalkoznak ezzel, és túl lazán kezelik a dolgokat. Pedig olyan jól esik egy Piros Ildikó, Bence Ilona, Sunyovszky Szilvia, Esztergályos Cili tüneményre nézni, vagy a férfi színészek közt említeném Huszti Pétert, Sztankay Istvánt, vagy a már nyolcvan éves Lőte Attilát és még azért vannak szerencsére jó páran, akik igenis tudják mit vár el tőlük még civilben is a közönség. Igen elvárjuk, mert ők a mi sztárjaink, és képzeljétek csak el, mondjuk az isteni Lolót egy otthonkában, vagy Sophia Lorent dzsörzé nadrágban, kis kardigánnal egy lapos cipőben. Ugye nem megy? Pedig vannak a „nagyok” közt, akik egy ingpulóverben, ami ráadásul kiemeli a pocakot, borostásan, alul öltözötten, majdnemhogy házikabátban, zsírosan jelennek meg egy interjún. Én nemcsak csalódott vagyok, hanem szégyellem magam helyettük is. Nem a csillogást várom el, és nem is kell ahhoz pénz hegyeknek lenni, hogy valaki normálisan nézzen ki! Az idő vasfogát, a testsúlynövekedést és mindent lehet megfelelő eleganciával kezelni. No, ezen csámcsoghatnánk egy darabig, ahogy azon is, hogy néznek ki körülöttünk az életük derekán lévő „hétköznapi emberek”. Ismétlem nem pénzfüggő a dolog, mert mindenki öltözhet az egyéniségének megfelelően, csinosan, akár turkálóból, fillérekért, és odafigyelhet az ápoltságára.

Szombaton Apcival Győrben jártunk. Sajnos elég borús idő volt, csepergett az eső, így hát hiába vittem magammal a fényképező masinámat, nem készítettem egy képet sem. Macskuszokat, Bandi kutykót, ételeket és mindenfélét fényképezgetek, gyűlnek a képek, a netre viszont „heveny lustaság” miatt nem kerülnek fel. Bár nem is nevezném lustaságnak, csak mostanában annyi minden mással foglalkozom…. Olvasgatok, kötök, varrok, filmeket nézek, jógázok, csupa-csupa jó dologgal ütöm el a szabadidőmet, és persze mindennap megszületik a fejemben egy bejegyzés, csak sajnos az előbbi okoknál fogva ide már nem kerül fel. No, majd összeszedem magam!
Van még egy dolog….. „gépezés” után homályosan látok, pedig direkt ezért spéci lencse van a szemüvegemben.
Ma beugrottam egy optikai szaküzletbe, ahol ingyenes szemvizsgálatot végez hetente egy szemorvos, gondoltam az nekem is jól jönne, na és ha kell, persze egy kicsivel erősebb szemüveg, mert a mostani csak „feles”. Az udvaron szemüveg nélkül is olvasok, de mesterséges fénynél, vagy kevés fénynél már alig látok. Megkértem a hölgyet magyarázza el, milyen kötelezettségekkel jár az „ingyenes” vizsgálat, és elővettem a szemüvegemet, aminek a kerete potom „húszonezer” forint volt úgy négy éve, gondoltam abba esetleg bele lehetne tenni az új lencséket… Hohó! Szigorúan megállj-t parancsolt az üzletvezető csapongó gondolataimnak, nem is hagyva, hogy kimondjam őket, kikapta a kezemből a szemüveget és rögtön rázendített; „Nem úgy van az! Jó a keret, de….. de régi, de ez már elhasznált, sokkal szebbek vannak, nem is olyan drágák, ne sajnáljam magamtól, ő már megtanulta megajándékozni magát” stb. (de nekem ez tetszik, szerintem szép)
Aztán kértem, hogy saccperkábé számolja ki nekem, mennyit kóstálna az új okuláré. Egy lencsét akcióban, ingyen ad de akkor is igen húzós végösszeget kalkulált ki. Ha jobban belegondolok egy látásjavító, lézeres korrekciós szemműtét az egyik szemre, majdnem kijön a szemüveg árából. Hm… meggondolandó. Mindenesetre elhatároztam, hogy még megkeresem az előző helyet, ahol a régi szemüveget csináltattam és ott is rákérdezek azért a dologra, hátha…. Nem, egyáltalán nem vagyok garasoskodó, főleg ha egészségről van szó, de a pénztárcám ellensége sem!