2014.03.11. 23:33 | Szerző: -Ani-

Mostanában mind sűrűbben gondolok arra, hogy régen mennyivel jobb volt. Mielőtt felkapnátok a fejetek eme esztelen mondat olvasásán, gondolkodjatok el rajta ti is, mennyivel egyszerűbb, emberibb volt az élet mobiltelefon és számítógép nélkül. Na jó, egye kutya, még a kezdetekkel kiegyezek, mert akkor én is élveztem! De most, Uram Atyám! Szerintem sok ember életében marha nagy szerepet játszanak a közösségi oldalak, ott élnek „társadalmi életet”, onnan értesülnek mindenről. Ha netán mégis arra vetemednek egyesek, hogy gépen kívüli beszélgetésbe merüljenek, akkor tuti, hogy hazaröpülés után a közösségi oldalon pontosítani tudják az aznapi pletyót. A gyerkőcök hazamennek a suliból, kaja után nem vágtáznak találkozni egymással, hanem bekapcsolják a gépet (az enyém a kaját is ott költi el), és már bandáznak a „fészen”. Nem jó ez így! Régebben, amikor beültem a nőorvoshoz, fodrászhoz, kozmetikushoz, várakozás közben képes újságokat lapozgattak a nők, vagy szép csendben beszélgettek egymással, most mindenki az „okostelefonjával” a neten lóg, nehogy lemaradjon valamiről. Buszon, megállóban, útközben mindenki a „képernyőjét” nézi, fülek is „betömve” headseten zene szól. Beszélgetés kilőve! Huh! Most, ha valakivel régen találkoztál, vagy beszélni valód van vele, hopp megnézed, hogy fent van e a „hálón”. Nem jobb egy személyes találka, egy kávé mellett? Dehogynem! Csak nincs rá idő, és miért nincs? Mert be kéne suvasztani azt a kis órácskát a napi „szabadidős szertartások” közé, ami a mai emberek többségénél ez az interneten való szörfözést jelenti. Több időt kéne szentelnünk egymásra, kapcsolataink ápolására, szeretteink szeretésére, több időt tölteni a szabadban, több könyvet és újságot olvasni, kötni-horgolni, együtt filmet nézni, több időt fordítani háziállatainkra, már akinek van, és minél több időt tölteni azokkal, akikkel jól érezzük magunkat. Mert az idő rohan, és „lecsúszunk” mindenről, a sok kütyü közt elveszünk, eltűnnek az igazi értékek, amik bennünk rejtőznek, kapcsolatainkban, lelkünkben, szavainkban, és kétkezi alkotásainkban. Mert ezekért ember az ember, a gépeket mi kezeljük, a való világ pedig itt van, ahogy a föld a talpunk alatt, ne csak virtuális életet éljünk! Vagyis helyesbítek, ne virtuális életet éljünk!

Új szerzeményeim.... remélem jó könyvek...


A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr645855532

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása