ATV „Fórum” című műsora alatt, futó beküldött sms-ben olvastam…. és bizony bennem is felmerült a kérdés… Hogyan fognak felesküdni a parlamentben az ellenzéki pártok képviselői? Arra az alaptörvényre (szándékosan írtam kisbetűvel, mert én sem értek vele egyet) kell esküt tenniük, ami erőteljesen ellenkezik értékrendjükkel. Meg kell tenniük? Nem tudom. Ha igen, akkor ez egy nonszensz helyzet, „tudathasadásos állapothoz” vezet!
”Bár a képviselő a Magyar Köztársaságra és annak Alkotmányára esküszik, de – az Alaptörvény mindenek felett álló szabályaira figyelemmel – ezen is Magyarországot és Alaptörvényt kell érteni.”
"Olyan ez az alkotmány, mint a Nemzeti Színház épülete. Semmi köze a modern színházépítészethez, eklektikus, dagályos, amelyet az építész-szakma egyhangú tiltakozása ellenére, hatalmi szóval erőltettek át. Ám ettől még lehetne benne jó színházat játszani, ha van jó színész, jó darab és jó rendező" - mondta Sólyom László a Heti Válasznak adott interjúban 2011-ben.
Vajon a gólya, vagy a nyuszi hozta anno a Borit? :-) El is felejtettem megkérdezni..... Nálunk Marcit a nyúl hozta, nagyszombaton született. Egy szó mint száz, fantasztikus szülinapi bulin voltunk hétfőn, Bori szüleinél, Csipkereken. Ej a fránya idő vasfoga, Bori már megint egy évvel idősebb lett! :-) ♥ Néhány fotót készítettem mielőtt még "beesett" a nagy vendégsereg. Először is a kert csábított, annyi szépséget leltem, kattintgattam is, de nem volt képem hozzá (ezért nem is lett) :-), hogy így vendégségben mindent megörökítsek. Ezért képeimen sajnos csak "nyomokban látszódik" a gyönyörűséges dekoráció.
Viszont néhány szóban elpletyizem, hogy több mint tízféle süti volt, és nagyon finomak, csipegettem rendesen. A többi ételről nem is beszélve.... Hm azok a hideg sültek, pestoval, kolbásszal, spenóttal töltöttek! Kati a ház úrnője, nem csak csinos, kedves, de roppant ügyes, és figyelmes vendéglátó. Őt nem is lehetett nagyon lencsevégre kapni, mint a villám, szervírozott, szeletelt, kávét főzött, mosogatott stb. Jól éreztük magunkat, és ezzel a bejegyzéssel is szeretném megköszönni a kedves, szíves vendéglátást. :-)
Mi vagyunk az álcázott húsvéti nyufik! Kellemes ünnepeket kívánunk! :-)
Tudom már egész "macskablogger" lettem, de például a következő fotó megosztását nem lehet kihagyni. :-)
Cicukám szülés előtt egy órával...
Szegény már reggel elkezdett föl-le járkálni, evett is , nem is, minden baja volt... tudtam, hogy itt az ideje. Aztán hatóra körül ilyeneket produkált, mozdulatlanul feküdt, talán próbált kicsit pihenni...
Elkészítettem egy szép nagy dobozt, mindenféle kellékkel, többször megmutattam neki, ki-be hordtam utána, közben azon imádkoztam, nehogy a kertben egy bokor alatt szüljön. Végül beköltözött a "hátsó, vendég szobába", a varrógépem dobozába, amiben egy foltozni való farmer volt és egy hosszabbító. Nagy nehezen sikerült a hosszabbítót kiszednem mellőle, a farmer meg nem számít... be-be nézegettem hozzá csendben, hogy ne zavarjam, nagyon dorombol, és már van két pici cica. Az egyik fekete, a másiknak csak a jó sötét, csíkos bricsesze látszott.... :-)
Van úgy, hogy az ember megnéz, vagy meghallgat valamit, valamit amitől könnybe lábad a szeme, libabőrös lesz a teste.... hát ez egy olyan videó, ami az utóbbi napokban internetes szenzáció lett.
Ray Kelly atya az ír ifjú pár esküvőjén hatalmas döbbenetet okozott, amikor meglepetésként előadta számukra a “Hallelujah” című dalt.
Apci születésnapja volt. Amennyire csak tudtunk, összejött a kis család, Tóni, Bori és Marci képviselték a gyerkőcöket, a többiek telefonon kívántak Apcinak boldogot. Mit is süthettem volna..... persze, hogy csokoládés fatörzset, hisz ez Tamáska kedvenc sütije, azonkívül készítettem egy kis epres túrótortát. Hm... amilyen lángész vagyok, elfelejtettem venni színtelen, vagy piros gyümölcskocsonyát a tetejére, itthon csak narancsos volt, ezért maradt a teteje natúr epresen. Aztán a második baki... kevés volt a zselatin lapocskám itthon, szóval a Jóisten tartotta a tortában a lelket, az utolsó falatokat már tálkába szedtem. :-) Van ez így, de finom volt!
Sikítok! Tegnap volt egy hete, hogy Marcit kiengedték a kórházból. Aznap levették tőle újra a vért és elküldték szerológiai vizsgálatra, mert nem tudták, hogy az előző vérvételnél ez miért nem történt meg. Kérték, hogy egy hét múlva érdeklődjek az eredményről. Tegnap hosszú próbálkozás után végre sikerült elérnem őket, utánanéznek, félóra múlva hívjam vissza az infektológiát. Nem sikerült, senki nem vette fel a telefont. Ma reggel újra kezdtem a telefonálgatást, végül félóra különbségekkel, a harmadik nekifutásra sikerült. Elmondtam a mondókámat, majd egy udvarias női hang közölte velem, hogy a vérmintával nem tudják mi történt, tehát a vizsgálat sikertelennek bizonyult. Kérdezgettem, hogy akkor most mit csináljunk, milyen jelentősége van a dolognak? A telefon túloldalán lévő hölgy, válasza a kérdéseimre az volt, hogy a vérvétel jelentősége annyi, hogy megtudjuk, valóban mononukleózisa volt-e a gyereknek, továbbiakban azonban nem tud segíteni, mert ő csak egy adminisztrátor, hívjam fel a gyerkőc háziorvosát és vele beszéljem meg. Gyönyörű! Ez igen, ez a magyar egészségügy! Minden bizalmamat kezdem elveszíteni! Holnap reggel felhívom a doktornőt, és megbeszélem vele a teendőket. A lényeg, hogy jól van a gyerekem.... legalábbis látszólag, bár még kicsit "krákog", sokat fújja az orrát, vérkép ellenőrzésére pedig majd rendszeresen elviszem, és persze holnap személyesen megkeresem a gyermekorvosunkat.
04.10. Most hívtak a kórházból, hogy mégis megvan a lelet, be lehet érte menni. Ez megerősíti a tényt, hogy Mononukleózisa volt a gyereknek.
Tegnap este gyerkőc bejelentette, hogy bedöglött a számítógépe, nem indul, de a billentyűzet is cserére szorul. Őt igazán ez most nem zvarja, mert a telefonján netezget, de engem igen! Ok! Féléves gép, mi lehet a gond? Reggel ahogy elment suliba,"belenéztem"a gépbe, persze, hogy indult, de rögtön jelezte a vírusokat. Tudtam! Tele van szeméttel! Mert minden vackot megnéz, letölt, telepít... Egy-két dolgot megoldottam, karanténba helyeztem stb. Viszont őrületbe kergetett a sok angol "szakduma", venni kéne valami szótárt hozzá, vagy megtanulni "computer englishül", oda kellett vinnem a gép mellé a laptopomat és a fordítóba írogatva próbálkoztam.... Huh! Mondjuk rá, most műkszik rendesen, de lehet, hogy ráfér egy állati nagytakarítás, vagy egy újratelepítés. Szegény Tóni fiam, ha ezt most olvassa, akkor tudja, hogy ez megint valamikor rá vár. :-(
Kíváncsi vagyok, hogy mit fog szülni még a mai nap?
Szülés, apropó most jut eszembe, hogy a cica nemsokára azt fog. Rengeteg macskuszom volt már az életben, mégis aggódva nézek a dolgok elébe. Már elolvastam róla egy csomó cikket, hogy mik az előjelek stb. Jaj, úgy sajnálom szegénykét! Mindent előkészítettem neki, aztán majd csak megtörténik ahogy ez lenni szokott. Utána mindenképpen ivartalaníttatni fogom. Huh, nagy levegő, most kéne egy kis meditálás.... :-)
Hétvégén válaszút előtt állt a nemzetünk, választottunk, helyesbítek, választottak, mert én nem vállalom magamra a felelősséget... én nem ezt választottam! Azt vettem észre, hogy azóta némi csend honol a közösségi oldalakon, és mindenütt, valahogy elcsitultak a kedélyállapotok, senki nem beszél róla. Csalódottság, félelem, belenyugvás, vagy vihar előtti csend? Keresem rá a választ, valószínű mind, mind egybevéve. Én nem akarok politizálni csak, mint ebben az országban élő nő, családanya, és a feleség szemével nézem a körülöttünk kialakult helyzetet, káoszt, ami napról-napra egyre nő. Aki nem akar róla tudomást venni az, homokba dugja a fejét, szerintem elkötelezett híve egy rossz rendszernek, egy rossz gondolkodásnak. Csak a hülye nem látja, hogy ez a választás egyáltalán nem volt korrekt, az átrajzolt szavazókörökkel, a „névtelen, ismeretlen” új pártokkal, és azokkal a friss szavazókkal, akik nem is ebben az országban élnek, csak nemrég kapták meg a magyar állampolgárságukat. Szomorúnak tartom a szavazás részvételi arányát, elmehettek volna többen is, akkor, amikor Paksról, "a történelmet meghamisító, a magyar holokausztot kizárólag a németek műveként beállító emlékműről", stadionról, és mutyiról beszélünk. Nem beszélve arról, hogy veszélyben a bankszektor, és az energiaszektor, bár erre azt szokták mondani, nem kell őket félteni, tudom, de ha „bepipulnak” akkor, jaj lesz neked Magyarország! Tessék nekem megmondani miből lesznek új munkahelyek? Az én korosztályomnak szerintem már nyugdíja is el van költve. Viszont az is biztos, hogy a következő négy év, még jó néhány milliárdost fog kitermelni a jelenleg kormányon lévő pártból! Mit mondunk a középiskolás gyerekeinknek? "Olyan szakmát válassz gyerekem, amiben külföldön el tudsz helyezkedni! Tanulj nyelvet fiam, kettőt is, mert akkor sokkal könnyebb lesz, „kint” munkát találnod!" Felnőnek a gyermekeink, és nem csak a szülői házat, hanem a szülőhazát is el kell hagyniuk a biztos megélhetés érdekében. Most nem a háborúba, nem a frontra megy el a férjünk és a gyermekünk, hanem sok száz kilométer távolságra dolgozni. Vagy kitelepülnek a családok, vagy a gyerekek miatt maradnak egyedül, itthon az asszonyok, „csonka családokat” termel a rendszer. Saját bőrömön, tapasztalom, tudom milyen nehéz, annak is, aki itthon marad, és annak is, akinek mennie kell. Amiért késztetést éreztem e néhány sor megírására az, hogy szeretném felébreszteni a lelkiismeret furdalást azokban, akik nem mentek el szavazni! Szerintem ez minden állampolgár kötelessége! A fiam száz kilométert utazott a kollégáival, Ausztriából Münchenbe, hogy leadhassák a voksukat. Itt meg valakinek csak néhány házzal arrébb kellett volna mennie, és nem ment el! A saját fülemmel hallottam, aki azt mondta azért nem ment, mert úgyis "ők maradnak" és legyintett, a másik meg azért szavazott a nyerő pártra, mert: "Egy fecske nem csinál nyarat." Az emberi butaság netovábbja!! De fogadjunk, hogy ezek közt az emberek közt lesznek a legtöbbet háborgók, elégedetlenkedők! Ez az én véleményem..
Az "egérkéknek", akik mindig azzal értenek egyet, akivel éppen beszélgetnek, mindig próbálnak mindenkinek megfelelni, azoknak azt üzenem:
"Az álarc összeroppant. Aki mást mutat magáról, mint amilyen, az semmilyen." 
Számtalanszor megfogadtam, hogy amikor tornázom kizárom a macskoszt a lakásból. Eddig csak a tornaszőnyeggel szokott szórakozni, amíg nem kezdtem el tornázni, de most, hogy pocakos... A pocijával az önbizalma is erősen növöget, szó szerint nem hagy tornázni, fekszik ő is a szőnyegen, nyújtózkodik, talán azt hiszi kismama tornán vagyunk.... Aztán bevágja a szunyát, míg én ott feszengek a szőnyeg egy kis darabján, és próbálom a gyakorlatokat higgadtan, szépen csinálni...
Amikor már nagyon untam a banánt, szépen arrébb küldtem..... persze ez már nem pilates volt, ez fotózás, mert nem bírtam ki.... ott is pózolt, kattintgatnom kellett. Majd egyszer csak fogta magát és elment a fotelba, végre.. a neki kiterített birkán aludta az igazak álmát. Szegény elfáradt ettől a rengeteg mozgástól... :-)
Benjámin László:
NEM ADHATSZ TÖBBET
Bátran légy tenmagad, akárhogy ráncigálnak,
vezérnek lássanak bár, vagy muzsikus cigánynak,
fölemel tisztelettel a világ, vagy legyűr,
a páholyban, a porban az vagy, ami belül.
Bátran légy tenmagad, míg valahol tanyát lel
a hústól és velőtől megszabadult halálfej,
s a jajszót, a parancsot, a színt, a dallamot
többé nem közvetítik a síró huzalok.
Elég szégyenre-kínra, hogy magadat kihordod,
mi történjék veled? - az már nem a te dolgod.
Ha itt az ideje, a sűrűből kibukkan
a végső látomás, a dörzsölt politikus-kan,
Allah kinyújtott karja, a császár jó hive,
nem véti el soha, kit kell ledöfnie.
Megemlegesse minden, hogy hajdan Lilla volt -
kecsét és kellemét és báját buzgón dalold,
meg is sirat talán a szép Vajda Juliska,
hites ágyába bújván - s mehetsz a francba, Miska.
Félszeg, gyötrött alak, javító szenvedély
magát-pusztító lángja, szigor, komor kedély -
"Nem volt közénk való!" - az optimista nemzet
leköpi tisztelettel Kölcsey Szent Ferencet.
Adnak érdemkeresztet, adnak szép hivatalt,
s aztán már senki gondja, ha "jobb részed kihalt".
Egy gesztust a világnak, ördög vigye a lelket.
És tűrd, hogy rádszegezzék dermesztő önfegyelmed.
Kérő gyermek-mosoly, osztódó képzetek
sövénye tartaná fel a masszív végzetet?
Megraktad a szerelvényt szétszabdalt életeddel,
s Pista-e, vagy Attila? - világ árvája ment el.
Leteszel ám te is balsorsot és szerencsét,
fölösleges batyúd lesz erő, szándék, tehetség,
s ha végképp szétzilált is közöny, kétség, ököl,
megold és összefoglal a türelmes gödör.
Akárhogy hízelegnek, akárhogy követelnek,
ne ítélkezz fölöttük, ne kérj tőlük kegyelmet.
Ha sorban áll mögötted, ha szétszed a csapat,
bátran - de hogyha félsz, hát félve - légy tenmagad.
Végezzék el magukban: elvetnek? elfogadnak?
Amit majd a halálnak - többet nekik sem adhatsz.
Hurrá hétvége! A családom "édesszájú", gondoltam alkotok valamit.... Eszembe jutott a fatörzs jó, és gyorsan elkészíthető tésztája.... először lekvárral akartam tölteni, aztán citromkrém ügyben nézelődtem, a neten, és a szakácskönyveimben, ugyanis Apci a citromosat is nagyon szereti.
A tészta:
Hat tojást feltörünk és széjjel választjuk, a sárgáját egy külön kis tálba tesszük. A fehérjét 12dkg cukorral kemény habbá verjük . Amikor már kemény a hab, folyamatos habverés közben hozzá csúsztatjuk ügyesen egyesével a "sárgájákat" . Végül óvatosan hozzászitálunk 12dkg finomlisztet ( szitálva levegőt viszünk a piskótába ) ezt már fakanállal keverjük óvatosan bele. Sütőpapíros lemezen szétterítjük a masszát, 180 fokos sütőbe 10-15 perc alatt megsütjük . Azonnal konyharuhára fordítjuk, lehúzzuk a papírt és ügyesen felcsavarjuk.
A krém:
A krémhez 6 dl tejet összekeverünk 2odkg cukorral, 2 csomag főzős vanília pudinggal.
A pudingot a cukorral és a tejjel a szokásos módon sűrűre főzzük, levesszük a tűzről, és időnként megkavargatva kihűtjük. Amikor kihűlt, habosra keverünk 25dkg puha margarint, hozzákeverjük a cukros pudingot, géppel óvatosan egynemű krémmé keverjük, közben egy citrom reszelt héjával, és másfél citrom levével ízesítjük.
Jó sok krém lett belőle, simán meglehet tölteni vele egy szép nagy tortát, úgy, hogy habzsákkal való díszítésre is marad krém.
Gábor fiam, aki szakács is, legutóbb amikor itthon volt sóletet készített. Sok receptet átnézett, és persze elsősorban az autentikus zsidó recepteket, majd kicsit leegyszerűsítette, nagyon jól sikerült étek lett belőle. Marci azóta "rágta a fülemet", hogy én is készítsek. Tegnap megcsináltam, isteni lett.
Előtte való este beáztattam 50dkg apró, tarkababot, és körülbelül három marék gerslit (árpagyöngyöt). Mielőtt nekiláttam volna, jól beáztattam a római tálat, majdnem egy óráig. Egy szép, de kisebb füstölt csülköt kicsontoztam, apró kockákra vágtam, a kövérebb, vastagabb bőrös részeket félretettem Bandi kutyának. Majd két szép nagy fej hagymát apró kockára vágtam és libazsíron üvegesre dinszteltem, belenyomtam három gerezd fokhagymát, hozzátettem egy apró kockára vágott paprikát (pritamint kellett volna, én hegyes, erőset tettem), majd rádobtam a beáztatott leszűrt babot, és gerslit, végül a csülök kockákat. Kicsi borsot őröltem bele, sót nem szabad, mert a füstölt hús sós. Bevallom én még egy kis Piros Aranyat is tettem hozzá, és megszórtam egy kanálnyi liszttel, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, forraltam rajta egy picit, és beleöntöttem az egészet a római tálba. Még néhány gerezd fokhagymát szurkáltam közé, sütőbe tettem és a legkisebb fokozaton sütöttem majdnem négy órán keresztül. Kicsit fenntartással vagyok a tojás héjastul való belefőzésével szemben, ezért azokat külön megfőztem, és amikor elkészült a sólet, gyorsan beleágyaztam a megpucolt, félbevágott tojásokat, lefedtem és visszatettem a sütőbe szép lassan kihűlni. Nagyon finom, ez a mennyiség négy-öt embernek elég.
Imádom a tavaszt! Ha kimegyek a kertbe, bármerre nézek mindenütt virágok, minden virágzik, fantasztikus illatok, a virágok és a friss, zöld fű illata keveredik, méhecskék zümmögése, madarak éneke, egyszerűen fantasztikus!
Dönci...aki egy ideje Cönci, Sziszi, Titu, kismama, nemsokára mama cica lesz...
Esténként amíg én a gépnél ülök, ő mellettem így alszik. Nagyon ragaszkodik hozzám, amint felállok innen, már jön is utánam... és van, amikor nem hagy írni, itt van az ölemben, dorombol, hol engem, hol a képernyőt nézi, de nem tágít, vele kell foglalkozni....
Fél tízkor jött a telefon, hogy mehetek a gyerekért, hazaengedik. Háromnegyed órán belül ott voltam, persze ilyenkor kifog az ember mindenféle lusta járművet, ráadásul ott, ahol előzni tilos, aztán a parkolás is egy külön fejezet....
Mindegy már sürgették a gyerkőcöt, hogy hívjon, mert kell a szoba, várnak rá. Nem akartam csak úgy "találomra" bemenni reggel, mert ha nem jöhetett volna haza, akkor másképp kellett volna készülnöm. Ennek ellenére egy órát vártunk a szobában az orvosra és a zárójelentésre. A doktornő mindent elmagyarázott gyorsan, amit a mononucleosis infectiosa betegségről tudni kell, megnyugtatott, hogy a torokváladék negatív lett, de a szerdai vérvételnél elfelejtették a vért szerológiai vizsgálatra küldeni, azt mondta nem érti miért. Ezért ma reggel újra vért vettek Marcitól, és elküldték ama bizonyos vizsgálatra, kedden kell érdeklődnöm az eredményről telefonon. Hű micsoda világ volt az osztályon délelőtt! Az ambulancia folyosóján, a váróban, mindenütt befekvésre, vizsgálatra várakozó betegek, mentősök, szóltak a nővérhívó csengők.... Néha kilestem a szoba ajtaján és megint csak két nővérkét láttam szolgálatban, akik futottak a gyerek és a felnőtt osztály között, egyik betegtől a másikig, maszkban, infúziós állványt cipelve stb. Marci azt mondta, hogy a reggeli vizitet egy mentőorvos csinálta. Erről írtam tegnap, ez a nagy baj, kevés az orvos, kevés az ápoló személyzet, és rengeteg a beteg. Ezért nem lehet az orvossal beszélni, ahogy normál kéne, ezért marad le egy vizsgálat, ezért hiányos a záró, nincs feltüntetve minden kezelés. Sajnálom őket, mert nagyon nehéz dolguk van! Seuso kincsek fontosabbak tizenötmillió euróért, stadion építése fontosabb, emlékmű állítása százmilliókért fontosabb, mint az orvosokat itthon tartani, az egészségügyet "gatyába rázni", ezzel megmenteni sok (TB fizető) magyar ember életét, egészségét!
Holnap reggel gyermekorvos, aztán majd eldől mikor mehet suliba, tornázni, erőltető dolgokat csinálnia egy darabig nem lehet. Azt hiszem most kezdek "leereszteni" ezek után a kemény napok után, minden porcikámban halálos fáradtságot érzek.... rengeteget autóztam, oda-vissza napi cirka 100km, plusz főzés, mosás, vasalás, vásárlás... utóbbi időben még a teát is itthonról kérte a fiókám. A lényeg, hogy minden rendben van, és ezen is túl vagyunk!!! Most hatalmasat, és nagyon jól fogok aludni..
Hatodik napja fekszik gyerkőcöm a kórházban. Ma már nem kapott infúziót, és talán holnap haza is engedik. Mindennap igyekeztem minél több időt ott lenni mellette, hétvégén Apci is. Napról-napra jeleztem a nővérkének, hogy szeretnék a kezelőorvossal beszélni, mindig kaptam visszajelzést, hogy megpróbál, bejön majd a szobába amint lesz egy kis ideje. Sajnos a mai napig nem tudtam az orvossal beszélni. Hogy miért? Nem lehet a folyosón tartózkodni, az orvossal vagy nővérrel csak csengetés útján a szobából lehet kommunikálni. Ráadásul közben megtudtam, hogy a doktornő egyedül van, állandóan új betegeket kell felvennie, és a hétvégi ügyeletben hat osztály ügyeletes orvosa volt. Te jó Isten! Hat osztály? A nővérke felsorolta őket, és elmondta, hogy közben halott is volt, és szegény doktornő alig bírja ezt a borzasztó tempót. Azt is megtudtam, hogy két nővérke van egész nap, egyik a gyermekosztályon, másik a felnőttön, ami még „keményebb”, egymásnak besegítenek, és a műszak alatt talán egy öt percre találkoznak. Ez borzasztó! Az osztály tényleg mindennel el van látva, minden a legnagyobb rendben, csak a dolgozók vannak szerintem kevesen, és maximálisan le vannak terhelve. Nem stadionokat kéne építeni!!! Talán a rezsicsökkentésre sincs akkora szükség!!!! Erre kéne odafigyelni, hogy az egészségügyben nincs ember!!! Miért lett Magyarországon az egészségügy az utóbbi időben „mellékes dolog”???? Minden fontosabb!!! Ez őrület! Félünk betegnek lenni, pedig ez az élet velejárója, sajnos, és az életszínvonal csökkenése miatt még nagyobb pánikban vannak az emberek, mert semmire nem jut pénz, ha betegek lesznek még a gyógyulásra sem! Miért lehetett ezt megoldani a „piszkos kommunizmusban”? Miért volt akkor nagyobb biztonságban az ember, mint most? Miért jutott akkor gyógyszer mindenkinek? Miért nem disszidáltak az orvosok? Miért… miért…? Látni kellett volna engem a napokban, amint a parkolóból igyekszem „málhás szamárként” a gyermekemhez, a kórház egyik végéből a másikba, kaja, csere ruha stb.. Drága a parkolás a kórházon kívül, nem értem, egyáltalán miért kell fizetni? Be lehet menni autóval a kórház területére, de az egyszerűen megfizethetetlen!! Fél óra háromszáz forint, utána meg még drágább. Miért? Akkor most hogy van ez, ki mehet be, és miért? Miféle diszkrimináció ez? Mindegy ez már tényleg a legkevesebb, mert annyi mindenről lehetne még írni…. a gyógyszerekről, mert van ahol a betegnek kell megvenni, vagy vinni kell mert nincs…. és folytathatnám…. Fizesd a TB-t… de minek???? Félek ebben az országban megöregedni…. pedig, mennyire szeretem.. Halálfélelmem lesz, ha megbetegszem…. Féltem a szeretteimet!! Bár ha belegondolok, lehet, hogy egy-két futball stadion építése megoldás lesz majd minden bajunkra… 
Hát azért ennél boldogabbakat..... soha többé kórházast! Drága Kisfiam! Mielőbb gyógyulj meg, és még sok-sok boldogságban, szeretetben és persze egészségben letöltött évet kívánok neked! ♥
Tegnap a kórház előtti "bodé boltocskánál" vártam a soromra, előttem egy nagy fürt szőlőt vásárolt valaki...
Eszembe jutott egy jó sok évvel ezelőtti történet, jót mosolyogtam magamban.
"Gáborkám nagyon vagány kis gyerkőc volt, nem félt a gyermekorvosnál, aztán sorozatban jött a mandula, és orrmandula gyulladás. Sokat jártunk vele a gégészetre, és bizony fel kellett szúrni az arcocskáját, vagyis az arcüregét. Ez egy borzasztó dolog, engem kiküldtek, gyermekem bent üvöltött, és rugdosta a doktorbácsit, én kint sírtam a folyosón, aztán mégis csak meg kellett műteni. Nála is bent voltam minden nap, sosem felejtem el szegénykém lázrózsás, fájdalmas, könnyes pofiját. Amikor már valamennyire tudott enni, vettem neki egy szép, nagy fürt szőlőt. Másnap kiderült, hogy a javulással nem csak az étvágy és a jókedv tért vissza, hanem a "rosszcsontkodás" is... Persze ahogy az ilyenkor lenni szokott, rögtön szerzett magának egy jó barátot, akivel a Rókus kórház ablakából a szép, nagy szőlőszemekkel dobálták a járókelőket. No, onnantól biztos voltam benne, hogy nem kell félni, hamar egészséges lesz a fiókám!" :-)
Marcuskám kinézetre ma már jobban festett, ugyanúgy megy neki a napi négy infúzió, picivel könnyebben nyel, de estére ma is belázasodott. Megint nem evett semmit abból, amit vittem neki, pedig a borsófőzit jól lepürésítettem, szitán átnyomtam, hogy ne maradjon benne héj, hiába.... nem evett. Remélem holnapra megint lesz egy kis javulás, állítólag kiszámíthatatlan a dolog, mert azt mondta a főorvos, hogy ha beindul a gyógyulás, akár hétfőn már haza is jöhet. Hű de jó lenne!!
Reggel korán keltem, pipicombokból, sok zöldséggel főztem jó kis húslevest, majd a főtt husit picit megsütöttem vajon, készítettem hozzá pehelykönnyű burgonyapürét, ezt vittem Marcinak a kórházba. Semmit nem javult az állapota, lázas, megy az infúzió, a nyálát is alig tudja lenyelni, szegénykém a leves levét megitta, de a második fogásból egy falatot sem tudott enni. Holnap csak levest viszek, és egy kis pürésített zöldborsófőzit, mert ezt kért. Ahogy már tegnap írtam, a nővérek nagyon aranyosak, figyelnek rá, tegnap este az éjszakás nővér beült hozzá tévézni, és beszélgetni. Biztos látta mennyire elvan szontyolodva. Ma kétszer is felajánlották, hogy áthúzzák az ágyát, szóljon ha beleizzadt az ágyneműbe. Egész délután ott voltam, a barátnője, Kitti is velem jött, Tóni is benézett, de igazából minden barátjának csak azt mondom, hogy türelem, látogatni majd itthon, mert ez ott egy veszélyes hely..... hisz fertőző osztály. Nem is értem, csak a 14 éven aluliaknak tilos a látogatás, én a szülőkön kívül senkit nem engednék, mert az ördög nem alszik. Megvannak a vérvétel eredményei, de a kezelő orvossal nem tudtam beszélni, üzente a nővérkével, hogy holnap mindenképpen keressük egymást. A gyermekorvosunk Mononucleosis infectiosa-ra gyanakodott, az ápolónőt, amikor faggattam, hogy ugye nem lesz baj, ő is ezt a betegséget említette... Itthon elolvastam róla a "wikit", nem is tudom, talán jobb lett volna nem olvasgatni, hanem türelemmel megvárni, hogy holnap az orvos mondja el.... Borzasztó látni a gyerek szenvedését, és nem sokat tehetek, ott vagyok mellette, és leszek minden nap, amennyi időt csak lehet, tudom ez nagyon jó neki, próbálok lelket önteni belé, (pedig az enyém is istápolásra szorul most).... Minden ráér, semmi sem érdekes, csak az, hogy mielőbb meggyógyuljon, és újra az én egészséges, okoskodó, visszabeszélő, szófogadatlan kamaszom legyen! 
Jó Mackó, Mackóság, Mackó Mihály... szoktam becézgetni..... no, erre mondaná most:
"Jaj, Anya nee, olyan ciki!" Pedig pont úgy fest, mint a képen az a maci, és holnapután lesz a tizenhetedik szülinapja....
