Tegnap délután történt valamilyen baleset Steyr-ben. Nem sokat tudok róla, némi útlezárás, egy jó nagy forgalmi dugó, és szirénázó mentőautók…. meg valami az úttesten, amiről akkor még nem tudtam, hogy olaj. Mindenesetre néhány óra múlva, este, amikor hazafelé mentünk már nyoma sem volt, ennek ellenére „kitáblázták”, hogy csúszik az út, olajos, és 30km a kötelező sebesség. Pedig hangsúlyozom nyoma sem volt, annyira szépen feltakarították. Hm…ez igen, szép munka!
Reptéri csendélet késő délután.... 
Van, aki ilyenkor szeret repülni...
A reptérről sétálni mentünk Steyr óvárosába. Néhány kép, bővebben majd otthonról.
Ez a két egymásba fonódott szív mögöttem, csupa lakatokból áll... ♥
Fantasztikus látvány tárult elénk a várfalról, sokszor volt benne már részem, de még mindig nem tudok betelni vele...
Kukucs!! :-) Egymást kukkoltuk, a néni látcsővel én az obival egy erős zummal... ;-)
Nem, ez nem Velence! :-) Az Enns partján gyülekeznek a galambok....
- Itt akarok maradni, leülök a járdaszélére és el sem mozdulok, annyira szép! - mondtam Apcinak, aki előttem ballagott...
Még mindig fantasztikus erőbedobással dolgozik a Scorpions, a hard rock német sztárzenekar, olvastam, hogy jövőre, alapításuknak ötvenedik évfordulójára egy új lemezzel és filmmel is készülnek. Huh, nem mondom, jól tartják magukat az „öregfiúk”! Ma koncertjük lesz Budapesten mégpedig az Omega együttessel. A két zenekart évtizedes barátság köti össze, a Hősök terén a rendszerváltás emlékére szervezett Szabadságkoncerten találkoznak újra. Mindkét együttest szeretem, mit nem adtam volna érte, ha ott lehetnék, bár most is csuda jó helyen vagyok Ausztriában. ;-)
Több dalt fognak egymás szerzeményeiből közösen előadni, ahogy ezt tették már nagy sikerrel máskor is. Barátságuk a hetvenes évek közepén kezdődött egy Nyugat-Európai turnén, mesélte egy riportban Klaus Meine, aki egyben a Wind of Change rockhimnusz szerzője. Ez a dal is fel csendül ma, hisz a rendszerváltás korának egyik legismertebb, gyönyörű dala, persze és e nélkül nincs Scorpions koncert.
Hihetetlen jó erőnlétet feltételez az a tény, hogy az utóbbi időben, háromgenerációs rajongótáborának a Scorpions évente közel száz koncerttel kedveskedett. Irigylésre méltó ez a vitalitás, energia, az Omega frontemberéről, Kóbor Jánosról sem mondaná meg szerintem senki, hogy elmúlt hetven éves. Mert a rock fiatalon tart, erőt ad, konzervál és… és akkor dübörögjön! :-)
Néhány hete megjelent Tóni fiam könyve, Ocho Camino - 10 éve az úton.
Ocho Macho zenekarról szól, akikkel már jó pár éve együtt utazik koncertről, koncertre, fotózza őket, klipet készít, és hallgatja anekdotáikat a hosszú utakon. Ebből született ez a könyv.
- Huppanj a fotelbe és nézd meg! Röhögj velünk egy jót, keresztül-kasul az országon és annak határain túl!"
Atom
Van sok kapcsolódó cikk... ez most a legújabb: ITT
egy régebbi: ITT
Vasárnap estefelé itt voltak a gyerekek. Rögtön lecsaptak a szarvasbogarakra és a kiscicákra, elkezdődött az őrült fotózás. Ez történik olyankor, amikor két profi fotós is van a háznál. :-) Egy szarvasbogi a kerti asztalon landolt....
Bori egy hete jött meg Kanadából, és ilyen édi ajándékokat kaptam... egy kövecskét is, amit a már a múltkori Kanadás kövek közé be is tettem. :-) 
Különben azért van a csoki papírján a hód, mert az összetevői közt az is szerepel, ősi recept... és ott a macik a juharszirupot szeretik.. :-)
Minden évben megrendezésre kerül Balatonfüreden a nagy sikerű Korok Fesztiválja. Kíváncsi voltam rá nagyon, és mivel szombaton mindenképp le kellett mennünk Balcsira, Marci háromnapos, vendéglátós próbamunkája miatt, így Füredre is ellátogattunk. Itthonról reggel korán indultunk, Tóni kedvese, Borcsánk nagyszüleivel, Bözsikével és Lackó bácsival, Marcust „kitettük”, Apci fürdött egyet a Balcsiban, és már robogtunk is tovább. 
Pici képes összefoglaló az elmúlt két hétből.
Ismét ellepték a kertben lévő hatalmas fűzfát a szarvasbogarak. 
Végre gyönyörű idő van, tegnap és ma is majdnem az egész napot kint töltöttem a szabadban. Napoztam, és a napon olvasgattam, "kivégeztem" két nap alatt az Álom enciklopédiáját. Erikától kaptam kölcsön, amikor a furcsa, visszatérő álmaimról meséltem neki. Nagyon érdekes könyv, első felében az álmok tudományos részével foglalkozik, hogy miért álmodunk. Majd "Az álmok a történelemben" című részben áttekintést kapunk arról, hogyan értékelték az egyes korokban az álmokat: az ókori görög-római társadalmakban, Indiában, Távol-Keleten, Európában, és milyen fontos szerepük volt az álmoknak a buddhizmusban, a kereszténységben és az iszlámban. Freud és Jung pszichológiai tanulmányai az álomról és álomfejtésről szintén érdekfeszítő része a könyvnek.
"Ha valaki úgy viselkedne ébren, mint az álmában átélt helyzetekben, bolondnak tartanák." /Sigmund Freud/
"Az álmok fő feladata, hogy helyreállítsák lelki egyensúlyunkat." /Carl Jung/
Érdekes, az ösztönző álmokról szóló rész, számos művész megálmodta művét. Robert Louis Stevenson azt állította, hogy a Dr. Jekyll és Mr. Hyde című regény története, álmában jelent meg számára. Paul McCartney, a Beatles tagja pedig azt mesélte, hogy a Yesterday című sikerdalával a fejében ébredt egy reggel.
És érdekesek az előérzeti álmokról írott sorok, melyben kiderül, hogy jelentős történelmi személyek álmodták meg előre saját sorsukat. Dzsingisz kán, Oliver Cromwell, Bonaparte Napóleon és Adolf Hitler megálmodták sikereiket a csatákban. Abraham Lincoln pedig két héttel meggyilkolása előtt álmában látta saját holttestét egy koporsóban.
Az előérzeti álmokról én is mesélhetnék....
"A hatalmas méretű ház arra szólíthat fel minket, hogy legyünk merészek, fejlesszük képességeinket, legyünk határozottabbak, vagy erélyesebben álljunk ki magunkért."
No, igen, egy ideje azon vagyok.....
Tényleg néha szégyellem magam, ha a blogom nézettségi statisztikáját megnézem, sok látogatóm van, kint vannak a bejegyzéseim a főoldalon, én meg hanyagolom az írást. Bocsi, attól, aki rendszeresen idejön, csak néha úgy érzem, hogy nem is tudom mit érzek... ezt most rendesen megfogalmaztam. :-) Szóval van a környezetemben, hogy a mai "divatos" megnevezéssel éljek, néhány energia vámpír. Ez valahogy úgy működik, mint a pókoknál, vagy bizonyos darázs fajtáknál, akik lebénítják áldozataikat, én is ezt a bénaságot érzem sajnos manapság mind többször. Miért van az, hogy mindenki csak panaszkodni tud? Oly kevés a kedélyes ember. Mindenkinek megvan a maga problémája, de nem biztos, hogy folyton arról kéne beszélnie. Néha persze, hogy ki kell adni magunkból, ez természetes, de mindjárt ott van a mondat elején, hogy csak néha, mert különben elkerülnek az emberek. Ismerek itt a "blogvilágban" olyan embert, hogy amikor eljön az ideje és kiereszti a gőzt, azt úgy teszi, hogy akaratlanul is erőt ad vele másoknak, nem elvesz. Régebben annyit nevettünk az anyukámmal, de manapság elég sokat morog, elégedetlenkedik (nincs is miért), amitől teljesen kiborulok, ettől az egész napomnak lőttek. Gyerkőcöcske szintén össze tudja zilálni rendesen a lelkivilágomat, mondhatnám napi rendszerességgel, bár neki kicsit elnézőbb vagyok, mert tizenhét évesen erről fogalma sincsen, nála ez természetes. :-) Nos, ha jellemezném a miliőt, amiben mostanában élek, Quimby szövegét hívnám segítségül: "Szilánkos mennyország" :-)
"Boldogságod fénye legyen szép szivárvány,
Rajta, mint egy hídon, szép tündérek járván,
Ne bántson a métely, sem másféle járvány,
Hanem oly erős légy, valamint a márvány."
Arany János
és a jó kis gazdi még megengedi nekünk, hogy a házban legyünk, mert csak kicsit rosszalkodunk, sokat alszunk a dobozunkban.... de már szoktat minket a "kinti világhoz", és a szobatisztasághoz...
Evés után együtt tisztálkodunk az anyukánkkal, és egymást is megmosdatjuk. De tudunk egyedül is enni, szeretjük a laktózmentes cicatejet, és a kiscicáknak való finomságokat....
Pénteken hat hetesek leszünk, és az anyukánkat elviszi a gazdi a doktorbácsihoz, megműtik sajnos akkor már nem szopizhatunk. Egyikünknek már van gazdija, egy aranyos, ovis kislány, Zsóka és két kis tesója, Lőrinc és Matyi, akik ikrek. Jó lenne még egy gazdit találni.... Gazdi úgy döntött, hogy valamelyikünk itt marad Dönci mamánk mellett...de az sem baj, ha ketten leszünk.. :-)
Mi vagyunk a másik alom kiscica, a nagymamánál...
Már jó ideje kint játszunk az udvaron, ügyesen szaladgálunk, eszünk, és esténként a Snoopi kutyával alszunk a házában. Ő nagyon szeret mindhármunkat, ha esik az eső, óvatosan becipel minket a házába, féltve lesi minden léptünket. Egyidősek vagyunk az unokatesóinkkal, mindhárman szerető gazdit keresünk, mert a mostani idős néni, és egy kicsit sokan vagyunk. Bőven elég neki Süti cica, ő az anyukánk, akit szintén megműt a doktorbácsi pénteken..... és nagyon jónak, türelmesnek kell majd lennünk...
Bandi kutyánk teljesen másképp viselkedik, mint társai, amikor dörög az ég, és villámlik. Míg ők általában behúzódnak az óljukba, vagy nyüszítve bekéredzkednek a házba, addig ő fejvesztve rohangál, szinte repked a kertben, és amikor dörög az ég, akkor körbe-körbe forog.
Édes kis kutykóm! 
Szanaszét ázik, és mivel fél a fürdetéstől, így az is megvan oldva, másnap gyönyörű selymes a bundája. :-)
Ráadásul fantasztikus időjós, mert amikor az emberi fül még nem hallja a dörgést, ő már igen, és jelzi nekünk a rohangálásával, hogy vihar készülődik.
Vasárnap leugrottunk Balcsira füvet nyírni. Már szombaton szerettünk volna, mert féltünk, hogy az utóbbi hetek rossz időjárása "mellékhatásaként" tuti térdig érő fű vár minket, de az időjárás előrejelzések megint csupa rosszat jósoltak. Vasárnap azért megelőztük a vihart, vagyis Kékkúton előttünk járt, bizonyította azt a hegyről lávaként lefolyó sár, és víz tenger, de Révfülöpre érve egész kedélyes látkép fogadott minket, úgyhogy folytattuk az utat, majd levágtuk a füvet, megnyírtuk a bokrokat, és mire végeztünk elkezdett esni az eső. No, aztán hazafelé volt hadd el had! Már Akaliban is zuhogott...
Káosz hegyek, főleg az agyamban! Tele a hócipőm! Már írni sem tudok a pipától.... Egyszerűen képtelen vagyok kezelni a helyzetet tizenhét éves fiammal! Hű, de nehéz a mai gyerkőcökkel! Itt van ez a "leválás" nevezetű (szerintem elég hülye kifejezés) dolog, rengeteg előadást meghallgattam róla kínomban a neten, abszolút nincs megoldás, vagy én vagyok teljesen hülye. Két gyerekkel már valahogy sikerült, akkor most miért nem megy a dolog a harmadikkal? Hiába próbálkozom, mondjuk nem kérdezek rá a tanszerekre reggel, nem megyek be a szobájába rámolni stb. Nos, és mi a végeredmény? Akkor itthon marad a fele cucc, megeszi a kosz, úszik a rumliban, akkor sem fogja kihozni a szennyest, legfeljebb kutyafuttában kell este mosnom a tornaszerkót, és konvektoron szárítani, még akkor is, ha kánikula van odakint. Valahogy mindig én húzom a rövidebbet, magyarul én szívok de rendesen! Sokat gondolkodtam azon is, hogy egyáltalán kimerjek-e tálalni itt a blogon, de miért is ne, hátha valaki tud nekem tanácsot adni, tud valami értelmes megoldást, mert ebbe kezdek belefulladni. Megy a maga feje után, persze közben imitálja néha a barátság kedvéért, hogy hallgat rám, de ennek a fele sem igaz. Minden lépését ismerem, nem tud az orromnál fogva vezetni, mert annál én sokkal "dörzsöltebb" vagyok, már azt is tudom, amit még csak készül megcsinálni.... de megakadályozni nem tudom, szankciókat nem tudok bevetni, nem tudok következetes lenni, mert mindig legyőz a vaj szívem. Piff! Csapda a javából. Inkább "gazsulálok", és mindent megteszek, csak menjen át év végén, csak ne legyen semmi baja, miközben ez ha belegondolok a saját érdeke lenne, neki kéne mindent megtenni, hisz mindent megkap, biztosítva van mindenhez a megfelelő háttér. Nekem vannak kötelességeim, még azokat is annak tekintem, amit nem kéne, neki is lennének, de ezt egyáltalán nem fogja fel. Megőrülök, mert nem lehet megmagyarázni, és ha esetleg ad rá esélyt, meghallgat, bólogat, és le van tudva minden. Minden szigoromat felülmúl sajnos az aggódásom, a szeretetem, amit már sokszor úgy érzem egyáltalán nem jól csinálok. Én már megváltozni nem tudok, vagyis azon vagyok, próbálkozom, de a szigor sajnos nem az én asztalom. Így pedig a fejemre nő, már nőtt a csemete, és míg ő éli a felhőtlen, boldog ifjúságát, én egyre jobban "megyek össze". Jaj, ez a kamaszkor, csak ez ne lenne! Szeretek meghallgatni más szülőket, sőt azon vagyok, hogy meséljenek, figyelek, ők vajon, hogyan csinálják, de legtöbb esetben azt veszem észre, hogy beszélgetőpartnerem ugyanezt várja tőlem, hasonlóak a problémáink. Most akkor mi van? Ennyire öntörvényű minden gyerek, megy a maga útján, és itthon csak egy cseléd kell nekik, meg az anyagi háttér, kapni igen, de adni azt már nem, vagyis várjuk ki a végét? "Ó, a vér nem válik vízzé", meg a gének, mondják. Ezen is túl leszünk, és majd ő is fel fog nőni, minden rendben lesz, rendes felnőtt válik belőle..... Ez az, amiben reménykedem, és tudom, hogy igen rögös út vezet a cél felé, nekem kell keményen megdolgoznom érte, csak infarktus nélkül kibírjam! Huh! Most jól ki morogtam magam....de jól esett...
Szombaton meghívást kaptam a nemeskocsi Magtárba, Illés Erika szobrászművészhez. Rendszeres olvasóim talán még emlékeznek azokra a tavalyi bejegyzéseimre, melyekben a képzőművészeti kurzusról írtam, és aminek egyik tagja voltam. (Fiókám cikke erről) Erikával, azóta is szoros barátságban vagyok. Szombat délutánonként Erika műtermében a gyerkőcöké a terep, foglalkozásokat tart a kis tehetséges „művészpalántáknak”. Ezen a napon viszont nagy meglepetésben volt részük, mert Tóth Csaba festőművész, a Nyugat-magyarországi Egyetem oktatója tartott előadást a Vas megyében élő festőművészekről, a huszadik század elejétől napjainkig. A festőművészeket kivetítőn az általuk megfestett, rajzolt, önarcképük alapján mutatta be, hangsúly a portréábrázoláson volt, és „dióhéjban” ismertette meg velünk életük fontosabb állomásait. Hangulatos, kellemes jó egy órás előadás volt, melyet a legkisebbek is pisszenés nélkül, élvezettel hallgattak.
Utána a mester megnézte a gyermekek munkáit, akik kíváncsian várták a véleményt, és szerényen, irulva-pirulva örültek az elismerő szavaknak. 
Majd egy sütizgetős, pogácsázós, kávés-teás, kedélyes beszélgetés következett. Olyan jól sikerült ez a délután, hogy a végén Tóth Csaba, Baki Orsolya rendezvényszervező és Erika megállapodtak egy újabb időpontban, két hét múlva ismét lesz egy előadás, ráadásul úgy, hogy közben a gyerekek portrét fognak festeni. Természetesen én is ott leszek! :-)
Erről a csodáról most értesültem: Vas Megyei Művészeti Panteon ajánlom figyelmetekbe, remélem mielőbb alkalmam nyílik, és a kiállítást megnézem.
Nemrég olvastam ennek az írásnak egy részletét a közösségi oldalon, nagyon megtetszett, rákerestem az író honlapjára is. Amilyen fiatal, annyira meglepően jól, tisztán látja az élet dolgait, amit aztán költőként csodálatosan megfogalmaz, és a léleknek oly kellemes, tetszetős köntösbe öltöztet.
"Az igazi női szépség, valahonnan a lélek legmélyéről fakad. Onnan mélyről sugárzik, és soha meg nem szűnik sugározni. Amíg a nő a szívére hallgat, addig szép marad nyolcvan évesen is. Húsz évesen még bármelyik nő lehet szép, de sokszor ebben a korban meglátszik már, hogy ki az aki belülről szép, és ki az aki csak a felszínen. Harminc évesen már egyre inkább meglátszik az arcvonásokon a belső szépség, az érzelmi intelligencia. A szív rajzolja a ráncokat az arcra. Negyven éves korra már a vak is megláthatja azt, ha egy ilyen különleges nővel áll szemben. Ekkora már nagy különbség tud kialakulni az érzelmileg telített, lelke mélyén is szép nő és az üres között. A kívül-belül szép nő negyven éves korára a legszebb. Igazi különleges szépség, kifinomult érzékekkel, sok megélt, megértett tapasztalattal. Ötvenévesen sem múlik szépsége és hatvan évesen kitűnik a tömegből, hetven évesen sincs mit megbánnia, nem vele volt kegyes az élet, ő volt kegyes az élethez." (Szeréni S. Péter)
Félelmetes, cudar idő van odakint! Olyan erővel tombol a szélvihar, hogy már letépte az egresbokrunk koronáját, a rózsákat szintén lefejezte, és a hatalmas fák a kertben, szabályosan nyekeregnek, nyögnek, recsegnek-ropognak, ezért ki sem merek nagyon menni. Már tegnap délután beindítottam a gázfűtést, és begyújtottam a kandallóba, azóta is fűtök. Szörnyű, hogy milyen lélektani hatása van ennek az időnek, még a lelkem is fázik, amikor kinézek az ablakon! Nem beszélve arról, hogy semmihez nincs kedvem, pirinyó depressziós hangulat kerülget.
Két hete készítettem Balcsin néhány fotót, úgy döntöttem inkább azokból válogatok néhányat ide, így legalább itt a blogon szélcsend és derű honol... :-)
ez a video. És, ha minden igaz, mindjárt itt a könyv is az Ocho Macho együttesről, amit Tóni írt. Már alig várom! :-)
Szeretem őket!
cikk róla: nyugat.hu
Imádom a könyveket, de még annál is jobban a régi könyveket! Ezt a hét darab mini füzetet néhány hónappal ezelőtt egy kedves baráttól kaptam. Nagyon örültem neki, rögtön átolvasgattam őket, és féltve őrzöm a többi régi szépségeimmel együtt. 
Emlékszem, kiskoromban a vidéken élő anyai nagymamám a mosáshoz, padló súroláshoz mindig egy asszonyt hívott, vagy a szőlőben lévő munkálatokhoz is igénybe vette a napszámosok segítségét.. pedig ez már a hatvanas évek vége volt... ott még láttam igazi szenes vasalót is használat közben. :-)
tele raktam mindent virággal....
Múlt héten vettem a piacon virágokat, és persze palántákat, kapóra jött az ünnepi hosszú hétvége, Tamáska itthon volt, így szépen mindent el is ültettünk. Apci a fő kertész, paradicsom, paprika stb. felelős, én a virágokkal foglalkozom. Most hirtelen nem is tudom, talán úgy tizennégy-tizenöt virágládám van teli gyönyörűségekkel...Majdnem az összes muskátlimat sikerült átteleltetnem, plusz még szaporítottam kis cserépben néhányat, van sok, szép csalánvirágom és persze ma is kimentem a piacra.... tizennyolc tő virág, haza akart velem jönni, megesett rajtuk a szívem, hazahoztam őket és már el is ültettem. :-)
Virágültetés előtt belevetettem magam egy jó nagytakarításba, ajtókat mostam le, falakat és mindent portalanítottam....huh! Famennyezetes a házunk, és bizony állandóan lehet a port törölni.... Most hulla fáradt vagyok.... de komolyan mondom, jó esik.... kint az eső is ;-)
Imádom őket, nagyon aranyosak, és irtó jó mama lett a Dönci cicusból..
