Vasárnap leugrottunk Balcsira füvet nyírni. Már szombaton szerettünk volna, mert féltünk, hogy az utóbbi hetek rossz időjárása "mellékhatásaként" tuti térdig érő fű vár minket, de az időjárás előrejelzések megint csupa rosszat jósoltak. Vasárnap azért megelőztük a vihart, vagyis Kékkúton előttünk járt, bizonyította azt a hegyről lávaként lefolyó sár, és víz tenger, de Révfülöpre érve egész kedélyes látkép fogadott minket, úgyhogy folytattuk az utat, majd levágtuk a füvet, megnyírtuk a bokrokat, és mire végeztünk elkezdett esni az eső. No, aztán hazafelé volt hadd el had! Már Akaliban is zuhogott...

de Zánkára érve, nem láttuk az utat, nem tudott az ablaktörlő elég gyorsan dolgozni ahhoz, hogy vezetni lehessen, és akkor jött, dehogy is jött... ömlött, zúgott a rengeteg jég. Előttünk sorban húzódtak le az autók, mert nemhogy látni nem lehetett, de csúszott az út rendesen, szegény motorosokat sajnáltam, buszmegállókban álltak, de akik nem fértek be, azok vagy megálltak és türelemmel ázva várták, hogy vége legyen, vagy volt néhány bátrabb, aki ennek ellenére nekivágott a borzalmas útnak.