Nemrég olvastam egy érdekes cikket, amiben arról volt szó, hogy brit kutatók kiderítették, hogy a fogínybetegség növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Ráadásul 65 évesnél fiatalabb embereknél 44 százalékkal is emelheti a rizikót. Tehát nem mindegy hányszor és hogyan mossa meg a fogát az ember, fontos a megfelelő szájhigiéné. Nagyon helyes! Tizenkétezer skótot kérdeztek fogápolási szokásaikról, majd nyolc éven át követték sorsukat. Kiderült, hogy akik szinte sosem sikálták a fogaikat, azok közt csaknem 70 százalékkal gyakrabban fordult elő stroke vagy szívinfarktus, mint azok közt, akik naponta legalább kétszer használták a fogkefét. Tulajdonképpen, ha már erről beszélünk érdemes elgondolkodni azon is, hogy az óvodában még fogkefe is szükségeltetik a tisztasági csomagba, és ebéd után, lefekvés előtt fogat mosnak a kicsik. Ez az iskolában már elmarad, az rendben, hogy már nincs ebéd utáni szunyóka, de a fogápolás és az arra való nevelés, szoktatás még megmaradhatna. Szerintem így az is mosna fogat legalább naponta egyszer, aki olyan családból származik, ahol nem törődnek ezzel. Bár az is igaz, hogy nehéz ezt tömegesen megoldani, suliban, szünetben, legtöbbször nem megfelelő tisztaságú mellékhelységben. A fogínybetegségeket baktériumok okozzák, amelyek serkentik az immunsejteket, ez oda vezet, hogy megemelkedik a sejtek által termelt szabadgyökök mennyisége, és végső soron ez okozza a fogíny gyulladását. Ebből nagyon gyorsan kialakulhat a foggyökérhártya-gyulladás, ami a fogak elvesztésének egyik fő oka. Én naponta többször mosok fogat, és a neszeszeremben ott lapul a picurka fogkefe, ami mindig nálam van, és nem feltétlen azért mert éppen máshol töltöm az éjszakát. Marcinál szigorúan kezeljük ezt a kérdést, ha napközben nem is sikerül rávenni, de este még félálomban is kötelező az alapos fogmosás. Hogy miért is untattalak titeket evvel a témával, azért mert nem lehet róla eleget beszélni, ebben az ápolatlan szájú országban elég, ha csak jártunkban keltünkben körbe nézünk, nem is kell hozzá nézni a Mónika show-t, vagy Josi Barat lelki segély szolgálatát. :)
Egy korábbi bejegyzés: szerintem.blog.hu/2008/02/10/fogas_kerdes_9

Egyelőre úgy telik a nyár, hogy a bőröndöt szinte ki sem csomagolom, már pakolhatom újra össze, mert indulunk. Múlt héten röpke három napot töltöttem Balcsin, Marcival, Orsival, aztán érkezett Apci és Tóni, szombaton haza kellett jönnünk a falunap miatt, mert azt Marci képtelen volt kihagyni. Jó is, hogy hazajöttünk, mert Gáborom vállalta a „falugulyás" főzést, mint szakács, majd a zsűrizést a főzőversenyen, és a büfét, amit minden évben eleve Ő csinál, ezért be kellett segítenem estig, aztán a kedvesével Orsival dolgoztak reggelig. Apropó, pénteken este találkoztunk Balatonfüreden Ildsisy blogger barátnőmmel! Nagyon örültünk mindketten a személyes találkozónak, jól kibeszélgettük magunkat, nagyon aranyos, kedves asszony. Orsi készített rólunk néhány közös fotót, addig a férjeink is jól elvoltak, kis sörci mellett beszélgettek, majd csatlakoztunk hozzájuk. Egy koncertbe is belefüleltünk, ami mindnyájunknak nagyon tetszett, búcsúzáskor megígértük egymásnak, ha erre járnak, vagy én Pesten, újra találkozni fogunk. Most éppen Ausztriába készülünk két hétre, Tamás hétfő hajnalban megy, mint rendesen, én kedden követem. Szegény Bandi kutyus és a cicák, még nem is sejtik, hogy megint árvák lesznek, de napközben anyukám, esténként pedig a fiam költözik be hozzánk és ők viselik majd gondjukat. Marci az örök elégedetlen, már elő is állt az aggodalmaival, hogy sosincs otthon, itt pedig nyaralnak a jobbnál jobb német csajok, és Ő erről lemarad! Tényleg végignyaralta idáig a nyarat, és még van egy augusztusi tábor, és persze a Balaton, de hát ennek örülni kéne! Bezzeg az én időmben! Nekem csak a fele jutott volna Marci nyaralásaiból, én lettem volna a világ legboldogabb gyereke! Kicsit félek a két héttől, szokás szerint nem bízom magamban, félek a négyórás javarészt külföldön vezetéstől, ez nálam afféle "túlaggódás", félek beszélni, pedig kicsit elővettem a villám németet és Apci segíteni fog. Amikor egyedül leszek, majd angolul, németül kézzel, lábbal, rajzolva, bekapcsolt laptoppal, fordítóprogrammal megoldom. A szervizhez és reptérhez tartozik egy kis étterem, ahol a szerelőkre, esetenként az ott megszálló és szervizeltető pilótákra, klubtagokra főznek. Elvállaltam, hogy amikor Apci dolgozik, magyar napok lesznek és én fogok főzni. Közben repkedünk, blogot írok, délutánonként és hétvégéken pedig hatalmasakat csavargunk. Remélem nem lesz gond a térerővel, sikerül feltöltenem a blogra képeket, és egy kis tudósítást ezekről a napokról frissiben. De azért, mint mindig készültem és van a tarsolyomban néhány érdekes dolog előre megírva és beélesítve. Ezt Tónitól tanultam és tudom ajánlani másoknak is, mert ha sokáig szünetelünk, könnyen elveszíthetjük olvasóink nagy részét. Kérlek, ne vesszetek el, ennek érdekében igyekszem és írok, amikor csak lehet. :)
 

Oly hosszú idő után véletlenül hallottam meg, rögtön felébresztette bennem az emlékeket ez a dal. Magyarul lánykoromban hallottam először Gyurkovics Zsuzsa előadásában, megnéztük az Edith Piaf életéről szóló darabot, akkor nagyon megkönnyeztem. Így vagyok vele ma is, a huszadik század egyik legszebb szerelmes dalának tartom. Most Vári Évával vitték színre, nagyon szívesen megnézném. Edith Piaf a hányatott sorsú, alig 150cm magas kis veréb, (piaf francia argóban verebet jelent) aki önpusztító életet folytatott, és éneke beragyogta az egész világot 1947-ben ismerte meg nagy szerelmét a világbajnok boxoló Marcel Cerdant. Szerelmük mindent felülmúlt volt, hogy egy nap négy levelet írt neki Edith amikor ő New Yorkba egy fellépésre utazott és a férfinak Franciaországban kellett maradnia, és Cerdan négyszer válaszolt. Amikor aztán úgy döntött, hogy utazik, és az első hajóval megy az asszonyhoz, Piaf ordít: "Nem, repülővel!” 1949. október 27-én 21 órakor repülőre szállt az Orlyn. Hajnali 3 órakor a repülőgép hegynek ütközött és egyetlen túlélő sem maradt.
Aznap este Piaf énekelt, a hír hallatán a függöny mögött elájult fájdalmában. Nyugtatókkal, itallal, énekléssel élte túl, pár évig spiritiszta köröket látogatott, asztalt táncoltatott, kereste a földöntúli kapcsolatot szerelmével. Végül Edith alkoholista lett, amitől élete végéig nem tudott szabadulni, nemsokára a morfiumra is rászokott, amit először egy kórházban kapott fájdalmai enyhítésére, ugyanis közben autóbalesetet szenvedett. A "Hymne à l'amour" 49-ben született, Cerdan halála előtt egy hónappal énekelte már, legalább is azt olvastam, de ez a dal örökre a férfinak szólt.
Az eredeti fordítását olvastam, majdnem ugyanez, szerintem mint sok dalnál lehetetlen megcsinálni, át kell kicsit írni érthetőre, "magyarosra". :)

Összedőlhet fenn a magas ég, leomolhat minden ami ép,
egy a fontos, hogy te szeress, minden más, csak semmiség.
Veled alszom, veled ébredek, testem láng, ha hozzám ér kezed,
lehet minden, csúf a földön, ha szeretsz, nekem már minden szép.

Olyan ember voltam én, aki élt csak könnyedén, vonzott minden csillogás,
hittem ez lesz végzetem, senki nem segít ezen, soha nem leszek már más.
Aztán fordult a világ, hordanék bohóc ruhát, ha te tőlem ilyet kérsz,
lila hajat hordanék, érted bármit megtennék, bármit amit tőlem kérsz.

Összedőlhet fenn a magas ég, leomolhat minden ami ép,
egy a fontos, hogy te szeress, minden más, csak semmiség.
Örök életet élhetnél velem, várna ránk a kéklő végtelen,
mert a földi boldogságtól, halhatatlan lesz a szerelem.

A "normális" vidit nem rakom fel, mert késik rajta a hang, de ezen a felvételen is Vári Éva énekel, legfeljebb nem kell nézni a képeket. :)

Tele van az egész ország szúnyoggal, és az ezzel járó rémhírekkel. Valóban terjesztenek a szúnyogok betegségeket, de Magyarországon a huszadik század közepére eltűnt a malária. A gyerekek szokták, még az én Marci fiam is elvakarni a csípéseket, ezért célszerű szúnyogriasztóval védekezni ellenük. A viszketés enyhítésére nem muszáj rögtön patikában kapható méregdrága csodaszerekhez fordulni, nagyon jó erre a vöröshagyma. Be kell dörzsölni vele a csípés helyét, és elmúlik a viszketés. Házilag is készíthetünk illóolajos szereket, melyek párologtatása segít. A szúnyogok nem szeretik a levendula, citromfű, fenyő, eukaliptusz és a borsmenta illatát. Vannak olyan emberek, akiknél allergiás tüneteket vált ki a csípés, erre is tökéletes a vöröshagymás bedörzsölés. És ne feledkezzünk meg a folyadékbevitelről sem, mert kevés folyadék fogyasztása esetén szervezetünk hevesebben reagál minden féle külső atrocitásra. Én minden nap megiszom legalább két liter folyadékot, bármily nehezemre esik. Általában 100%-os gyümölcslét hígítok jó sok vízzel, gyümölcsöt, nyers zöldséget is eszem, így az sem baj szerintem, ha kihagyom ebben a melegben a fő étkezéseket. De nagyon jó szolgálatot tesz a szervezetnek a török ayran (ájrán), férjem annak idején Törökországban ezt fogyasztotta nap, mint nap és azóta is dicsőíti. Az ayran egy hagyományos török joghurtital, enyhén sós, nyáron hihetetlenül kellemes, frissítő hatású, ráadásul pótolja a kiizzadt ásványi sókat. Itthon a legegyszerűbb elkészítése: natúr joghurt, ugyanannyi vízzel hígítva, pici tengeri só, jól összemixeljük és már iható is. Láttam egy filmet a török konyháról, abban felforralt, lehűtött tejbe tettek egy kanál joghurtot, lefedés nélkül kevergetve érlelték majd, amikor elkészült vízzel hígították és sózták.


saját fotó

A tengerpartról hazajövet, Horvátországban érdemes letérni az autópályáról Varazdin-nál, az az Varasdnál. A Dráva mellett elterülő igen nagy múlttal rendelkező történelmi városka, melynek neve a magyar város szóból ered. 1209-ben II. András szabad királyi várossá nyilvánította. Elvarázsoltak a gyönyörű régi épületek, jól esett sétálgatni az óvárosban a pici macskaköves utcácskákban. Az óvárosban található a gyönyörű felújított gótikus földesúri vár is. A 14. században kezdték el építeni, és rendkívül fontos erődítménnyé vált a török veszedelem idején. Rengeteg magas rangú főúr tulajdonosa volt, viszont 1585-től 1925-ig az Erdődy grófi család tulajdonában maradt. Azóta múzeum, korabeli fegyverek, bútorok, és egyéb látnivalók otthona.  

Itt volt nemrég nálunk a legendás Dire Straites gitárosa Mark Knopfler. A glasgowi születésű gitáros már a hatvanas éveit tapossa, és úgy döntött, hogy egy másfajta zenét hoz létre, amelyben a rockzenét ötvözi a népzenével. Szerettem mindig a Dire Straites zenéjét, és most szívesen meghallgattam volna élőben Mark új muzsikáját. Azért rákerestem a YouTubeon és nagyon tetszenek a dalok. :)

És egy kis régebbi zene tőle, amit nagyon szeretek. :)

Úgy szeretnék néha kibújni a bőrömből! Szeretnék egy kis időre más lenni. Realistább, elégedetlenebb, igen jól olvastad, elégedetlenebb, unom néha rettenetesen magamat! Még az álmaim sem arról szólnak, mint sok velem egyidős asszonynak, pénzről, új autóról, luxus nyaralásról és mindenféle javakról, az enyémek úgy érzem a földtől kicsit elrugaszkodottabbak, de mégis szerények, egyszerűen csak szeretetről, szerelemről, boldogságról szólnak. Amit végül is részben megkaptam már, de a jóból sosem elég! :) Mert ez a való élet, nem a rideg, hideg csillogás, és nem a nekem-nekem minél többet-ért való gürizés. Ha a Secretet olvasom, benne a bevonzást, olyankor szoktam elkönyvelni magamban, hogy na Ani ebből sem lesznek milliók! Mert azt nem így kell csinálni. Játékos vagyok, és babonás, szoktam kívánni valamit olykor-olykor és nemegyszer felteszem a kérdést magamnak: „No, Panni már megint mit kívántál?”  Hm.. családnak egészséget, azt mindenki "aláírhatja", hogy a legfontosabb az életben, biztos megélhetést mert az is nagyon fontos, ha hadilábon áll az anyagi helyzet abba bele tudnék pusztulni, ezért hitelt sem vennék sosem a nyakamba, és boldogságot, de azt dögivel. De hát hol vannak a milliók, már megint basszus kimaradt! Ezért nem jön be az a süket lottó! Ha választanom lehetne az életben melyik szerepet vállalom, a sztárét, akit mindenki ismer és ő a főszereplő, vagy az írót, aki mindvégig háttérben marad, csak megírja a történetet, én bizony az utóbbi mellett döntenék. Nem, nem vagyok naiv, jól látom általában az élet dolgait, és azt hiszem, valahol jól is csinálom, de nagyon nőként, nagyon anyaként gondolkodom. Ha leülök írni, néha be kell kopogtatnom magamhoz: „Kop, kop, bocs, hogy zavarok, de az élet nem egy habos torta! Nem kell már annyi érzelem, szerelem, szenvedély! Tessék kicsit életszagúra pofozni, vagy mesét írsz?!” Igen hát ez vagyok én, tele van a lelkem, még éjszaka az álmaim is érzelmekkel, melyek néha lávaként öntik el a buksimat.
Mi az, amit szeretek? Egyszer valakinél olvastam hasonlót és elhatároztam megpróbálom én is leírni, talán ennek a se füle, se farka bejegyzésnek jó befejező része lehetne, akkor hát rajta!
Szeretem: nézni a bárányfelhőket, csendet, szerelmet, a nagy pelyhekben hulló havat, az első csókot, andalító zenét, szép festményeket, régi épületeket, az erdő hangjait, nézni a zuhogó esőt, jó könyveket, írni, rajzolni, a kandalló melegét, szép ápolt férfikezet, szenvedélyes ölelést, férfin az inget, annak frissen mosott illatát, a nálam kisebb állatokat, történelmet, gyerekeimet becézgetni, szeretgetni, fákat, hegyeket, nézni a vizet, hallgatni a hullámok kövekhez verődő robaját, sétát, tartalmas beszélgetést, gyerekeket, táncolni, nevetni, belvárosban sétálni, az almát és a csokoládét, tejet pohárban, kávét bögrében, karácsonyt, jégvirágot az ablakon, a dérrel bevont tájat, a boldogságtól kigördülő könnyeket, szenvedély tüzét a szemekben, mesét olvasni, aludni, ha tudok segíteni, értelmes dologgal szerzett fáradtságot, szenvedélyesen szeretkezni, táskát, cipőt, noteszeket, nem tolakodó és nem elcsépelt parfümöket, régi dolgokat, fűszálakon csillogó harmatot, utazni, autót vezetni, ajándékot adni, a kisbaba illatát, az őszi erdő pompáját, napfény és babaszappan illatát a bőrön, sajnos vásárolni, Verdi operáit, fényképeket nézegetni, szép kavicsokat keresgélni, mindent lefotózni, a finom eleganciát, üvegfestést, romantikát, a templomok csendjét és a tömjén illatát, a rendet és a tisztaságot, kényeztetni a családomat, figyelmességet adni-kapni. És mindent bezárólag egy szösszenet a fejecskémből a sok közül:
Erdő közepén, egy tisztáson, apró kicsi házban, kockás, damaszt huzatos ágyban szerelmesen ébredni, szeretkezni, kimenni a kúthoz, szerelemtől kipirult orcánkat a frissen húzott vízben lehűteni, majd hűs tejecskét tölteni pöttyös kancsóból, azt kortyolgatva, egymást átölelve hallgatni a madarak énekét. Ilyenről is lehet álmodni. :)

Azzal kezdődött a napom, hogy egy barom kifordult elém az útra, csak a másik oldalra nézett, amerről én jöttem arra nem. Az én ügyességemnek köszönhető, hogy nem csapódott belénk, egy hirtelen mozdulattal áttértem az út baloldalára, és a másik mozdulattal már vissza is hoztam az autót, szerencsére nem volt szembejövő forgalom. Anya az egészből csak egy kurflit vett észre, meg a halálsápdt arcom. APEH irodában, már vagy ötödször ugyanabban az ügyben:
- Nem értem, hogy miért csak a 2010-es TB befizetéseimet törölték, és fizetik vissza, mi van a 2009-es öt hónappal, amit az osztrák biztosító fizet, azt miért nem kapom vissza?
- Hm.. még egyszer megnézzük! Tényleg visszakapja, ki is ment a határozat, sőt egyszerre a kettő, de nem vette át senki.
Érdekes, az valahol elveszett… Röpke másfél óra várakozás, 40 fok melegben, újabb papírok aláírása, de vissza kell jönni, ha az is hatályba lép, és újra kérelmezni a visszafizetést.
- Oké, de be kell fizetnem egy ingatlanvásárlási illetéket, nem lehet átkönyvelni oda a pénzt?
- Nem, nem lehet!
Mi a fene van itt? Miért nem lehet? Bürokrácia a javából, ugráltatnak mindenért. Szerintem abban bíznak, hogy belefáradok és lemondok a pénzről. Hát abból nem esznek! Postán minden ablaknál sor, az egyiknél megüresedik, átlépnék, erre elgázol egy mogorva, ronda nyugdíjas néni, aki jóval utánam jött. Már az előbbi hivatalban megedződve, nem ordítottam, szépen mosolyogva megvártam, míg Vasorrú Bába befejezi a csekkbefizetéseit. És ki vannak akadva a nyugdíjasok, hogy nem szeretik őket! Az egyik áruház pénztárosa már csak hab volt a tortán. Még hogy nem irigyek a nők egymásra!? Dehogynem! Húszszor végigmért, afféle kanál vízben megfojtalak tekintettel, utána már csak dobálta az árut, mint egy állat. Ha félre álltam volna, tuti földön landolt volna minden. Igyekeztem kedves és megértő lenni vele, azt hiszem ezzel még jobban felbosszantottam, de hát úgy kell neki! Egyedül a háziorvosnál nem ért semmi atrocitás, kielemezte a leleteimet, megdicsért, hogy jól nézek ki, és vastartalmú étrendet ajánlott a kókadozó vérképem láttán. Amúgy minden rendben, csak melegben ne lépjen ki az ember otthonról, mert sok a hülye. :)



Tenger/saját fotó

Dél Afrikában 32 csapat indult „harcba” egy hónappal ezelőtt a világbajnoki címért. Aztán jöttek sorban a meglepetések, kiestek az angolok, a franciák, az olaszok, elbúcsúztak a derekasan játszó brazilok, sok foci drukker az ő győzelmükben bízott a VB elején, lehetett a szavazatokon látni az internetes portálokon, és kiestek az argentinok is. Az „isteni” Diego csapata a Mexikó elleni meccsen is már csak mázlistaként nyert, mert Tévez fejese egy az egyben les volt, látta az egész világ Rosetti mégis gólt ítélt, utána egy mexikói védő passzolt rosszul a tizenhatoson, ebből lett a második talált gól. Argentína csúfos vereséget szenvedett, a németektől 4:0-al a negyeddöntőben. Olvastam valahol, Maradonáról, nagyon jópofa volt, hogy az „istent” többé ne engedjék kispad közelébe, inkább állítsanak neki szobrot Buenos Airesben. Összegezve a mesés jövedelmű sztárok csalódást okoztak szurkolóiknak, mindenféle kifogásokra hivatkozva. A tegnapi Uruguay-Németország meccs tetszett talán a legjobban, és Uruguay büszke lehet „fiaira”, szép az a negyedik hely. Ma Hollandia elég durván játszott, hisz az első 25 percben már 5 sárgalapot kapott, az egész VB-n szerintem nagyképű volt a játékuk. A Barcelona 26 éves játékosa Andres Iniesta a 116. percben végre belőtte a gólt, világbajnok lett Spanyolország! Hurrá!

Gyönyörű meccset láthattunk ma! Mindkét csapat fantasztikusan játszott. Én a németeknek drukkoltam. Diego Forlan szabasrúgásánál a 93. percben megállt bennem az ütő, hogy egyenlít Uruguay, de szerencsére ott volt a kapufa. :) Sajnáltam kicsit a csalódott Forlant, nagyon jó focista. Holnap a nagy nap, spanyol győzelemért szurkolok. :)


 

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbálta kitalálni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet hányni a kútba. A szamár megértette mire készülnek, és rémisztően üvölteni kezdett, majd nemsokára elcsendesedett. Kis idő elteltével a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy a szamár él, és minden lapátnyi föld után valami csodálatosat művel. Lerázza magáról a földet, majd feláll a tetejére. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, ő lerázta magáról azt, és egyre feljebb lépdelt. Hamarosan mindenki ámulatára a szamár átugrott a kút peremén és boldogan elsétált!
 
Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma egy újabb lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.


Füles /saját fotó/

Opatija, Abbázia, vagy ahogy a horvátok hívják a horvát Monte Carlo. A tenger melletti természettel, parkokkal, sétányokkal, strandokkal és régi osztrák-magyar villákkal.
A Monarchia idején, és az akkor épült villákban itt telelt az arisztokrácia az enyhe mediterrán éghajlat miatt. Ma ezekben a villákban szállodák működnek, vagy több apartmanossá alakították át őket, luxusnyaralásokra épült ki jelenlegi formája.
Ezekről az épületekről írtam az első beszámolómban, mi egy kicsit később, talán a XX. század elején épült villában béreltünk apartmant. Mindenfelé ápolt parkok gyönyörű növényekkel, a Szent Jakab parkban a világ távoli részeiről hozott növényekben gyönyörködhetünk. Még egy kis történelem: Az 1848-ban lemondott I.Ferdinánd osztrák császár és cseh király felesége, Mária Anna Karolina jött ide kúráltatni magát 1860-ban, ezután lett népszerű az elit körökben. Fiume kikötőjének kiépülésével és az 1884-ben a vasút átadásával kedvelt üdülőhellyé vált. Ebben az évben nyílt meg az első szálloda a ma háromcsillagos Kvarner, amiről sok képet készítettem, és egy ugrásra laktunk tőle, csodálatos este kivilágítva. Rengeteg művész, több király és I. Ferenc József is pihent Abbáziában, a róla elnevezett sétányt, minden este bejártuk. Szanatóriumok is működtek itt, amiket többnyire magyar orvosok vezettek. Károly király 1918-as gyermeknyaraltatási akciójának keretében 20 ezer gyermek utazhatott Abbáziába, köztük volt József Attila is, de nyaralt itt Jókai Mór, Füst Milán, Bródy Sándor. Móra Ferenc 1927-ben utazott ide, akkor Olaszországhoz tartozó Abbáziába, és a Jeanette villában írta meg négy hét alatt az „Ének a búzamezőkről” című művét, ezt magyar nyelvű emléktábla hirdeti a villa oldalán. Nem tudtam igazán kihámozni, de amikor hazajöttünk gyorsan utánanéztem a csillagoknak, amik a talpunk alatt voltak, hírességek nevével akár csak Hollywoodban. „Opatijában található a Horvát hírességek sétánya. A Palace Hotellel szemben, a Slatina strandon, minden évben nyolc márványcsillagot helyeznek el egy-egy horvát kiválóság nevével. A jelöltek a tudományos, művészeti életben és a sportban elért kiemelkedő teljesítményért kapnak csillagot.” Csodálatos fagylaltot mérnek, nagyon szerettem, finomabb a mienknél, és hatalmasat merítenek, ami náluk egy kuglica és 6-7 kúnába kerül. Nem vagyok húsevő, azért ettem egy kis raznyicát, de isteni finom a tintahal, picit lisztben megmártva és bő olajban kisütve, sültburgonyával. A fiúk mindenfélét megkóstoltak, és ízlett  nekik minden. A városka szép tiszta, és az éjszakai élet pezsgő. Minden éjjel zenére aludtunk el, az alattunk lévő szállodában élő zene volt, a világ nagy slágerit adták elő. Romantika ezerrel! :)

Innen szólt a zene éjszakánként

Marci hétfőn elment nyaralni a sulival Keszthelyre. A nagyfiútól búcsúzáskor kaptam két gyors puszit, mert ugye minden ciki, a többiek előtt, még azt is megtiltotta, hogy telefonon hívjam, majd ő telefonál, ha valami van. :( Mert már nagyfiú! Osztálykiránduláskor ment velük egy anyuka, aki kérte ha ráérek, menjek velük, Marci akkor is kijelentette, hogy ez tök ciki, ha megyek nem száll fel a buszra. Hát ezt van! Nyaralás előtti este az én kisnagyfiam azon problémázott, hogyan borotválja ki a hónalját, megoldottuk, mert a szőr is ciki. Végül is igaza van! De ennyi idősen? Nem győzöm tátani a számat a naponta felmerülő problémáin. :) Szóval egyedül maradtam, rám szakadt a szabadság, amivel az elsőkét nap alig tudtam mit kezdeni, pedig tudom, csak megszoktam a zsongást magam körül, és most ott tartottam, hogy enni is elfelejtettem. Készültem felmenni Pestre, meglátogatni Taci „blogger” barátnőmet, de csütörtökön műtik, már nem akarok zavarni, majd utána. Minden kápolnában, amerre jártunk elmondtam egy imát érte, és remélem, tudom, hogy a Jóisten átsegíti majd a bajokon. Az utóbbi két napban meglátogattam minden kedves ismeretlen ismerősöm blogját amiket olvasgatni szoktam.  Az énblogok közt igen figyelemre méltó munkákra lehet találni, van aki nagyon jó fotókat készít, van aki szórakoztatóan tud írni, és vannak igazi művészi hajlammal megáldott emberek köztünk. Egy fiatal lány blogját is olvasom rendszeresen és nem győzök csodálkozni, hihetetlen micsoda érzéseket visz bele a verseibe, írásaiba. Az anyukámnak is felolvastam néhányat belőlük. Ő mondta, hogy amikor én annyi idős lehettem, mint ez a kislány, és rengeteget írtam, akkor még füzetekbe, naplóba majdnem minden versem a szerelemről szólt, szomorú volt, és hihetetlen tapasztalatról árulkodott, ami a sok elolvasott regényhatása lehetett. Így ír ez a leányka is, mind egy igazi felnőtt nő. Az írásról jut eszembe, tegnap itt volt nálam a befektetési tanácsadóm, egy meghatalmazást kellett írnom a banknak, ami pár sor és kézzel írtam. Szomorúan konstatáltam a végeredményt, hogy csúnyul az írásom, a sok gép használata miatt. Pedig nagyon szerettem mindig kézzel írni, nincs annál bensőségesebb. El is határoztam eztán némely novellácskámat kézzel fogom papírra vetni. Grafomán hajlamomtól igazán a tengerparton szenvedtem, úgy szerettem volna írni, laptopot nem vittem, és többször megfordult a fejemben, hogy veszek egy nagy füzetet és nekiállok. Tanulság ebből, hogy soha nem utazom sehová efféle felszerelés nélkül. :) Történt még velem a napokban egy hülye eset, a kölcsön telóval véletlenül beléptem az internet szolgáltatásba és leszívta a kártyám, ilyenkor áldás, hogy nem előfizetéses, így nem volt akkora károm, de bosszankodtam rendesen. Az enyémet nagyon költséges lett volna megcsináltatni, ezért vettem egy újat, ugyanolyat, már meg is érkezett, a fiókámnál van Szombathelyen, ő intézte pénteken már a kezemben tarthatom. Nagyon örülök neki! Írtam most mindenfélét össze vissza, holnap újra Horvátországba repítelek titeket kedves barátaim, olvasóim. :)


Tengerparti kövek /saját fotó/

Rijekán áthaladva úgy érzi az ember, ez az a város, amit a programokból tuti, hogy kifog hagyni. Nekem sem tetszett, de ha már erre jártunk csavarogtunk egy nagyot a belvárosban.
Rijeka a Kvarner öböl északi sarkában fekszik, és a harmadik legnagyobb horvát város. A rijekai korzó is olyan akárcsak minden nagyvárosban üzletekkel, vendéglőkkel, bárokkal, teraszos kávézókkal és cukrászdákkal teli sétáló utca. Miért fontos még megnézni? A Monarchia idején ez volt Magyarország legnagyobb kikötője, akkor még a Fiume nevet viselte. Ugye így már ismerős? Horvátországnak most is ez a legnagyobb kikötője. Elég sok képet készítettem, vannak gyönyörű épületek, melyek túlnyomórészt a Monarchia idején épültek, azt olvastam, hogy a város akkor élte igazi fénykorát. Még egy érdekesség, szintén olvastam, hogy 1912-ben itt született Kádár János.
Opatijában (akkori Abbáziában), a hegyen áll a mai napig, kicsit "lepusztulva" a Villa Austria, itt dolgozott, mint cselédlány Kádár János édesanyja.
No,de visszatérve Rijekára, ez az a hely, ahol soha nem tudnék élni! Balkán a javából! Hiába a csecsebecse belváros, mindenhol büdös van, a mellékutcákban szúrós vizeletszag érződik és keveredik valami olyan másik jellegzetes szaggal, amit nem tudok megfogalmazni és az országban máshol is éreztem már. Szemét is van rendesen, persze ez sajnos a mi városainkra is jellemző, de itt mint turistának jobban szemet szúrt. Az ipari negyedet és a város „szocreál” lakótelepeit, amiket még ráadásul temérdek grafittik csúfítottak el, autóból nézve egyenesen félelmetesnek tartottam. A kikötőben megpihentünk egy kávézóban, itt is úgy jártam, akárcsak a többi helyen, long café helyett, mindig rövid, presszó kávét kaptam, Apciék jobban jártak a jegeskávéval. :) A tenger látványán kívül semmi szépsége sem volt a helynek, ehhez képest a számla….
Amit írtam azért ne vegye el senki kedvét a várostól! Ím néhány fotó „étvágygerjesztőnek” hozzá.

Telis tele vagyok élményekkel, nagyon jól sikerült a horvátországi nyaralás, az idő is végig jó volt, tikkasztó kánikula. A csomagolás zökkenőmentesebben sikerült, mint amikor Balcsira cuccolok, most elég volt a fél ruhásszekrény is. No, ez csak vicc volt, viszont tutira a két legkényelmetlenebb lábbelimet vittem magammal, szerencsére beraktam egy fehér edzőcipőt is. Istriát lőttük be úticélul, jó választás volt! Mindjárt az elején Opatijában leparkoltunk a tengerparton, álomszép régi villák közt sétáltunk, betértünk egy turinform irodába, ahol nagyon kedvesek voltak, és mindjárt az egyik ilyen villában ajánlottak egy gyönyörű apartmant. Eredetileg mindennap más, és más helyen szerettünk volna megszállni, de ez annyira bejött, hogy itt maradtunk és innen csavarogtuk be a félszigetet. A villának saját strandja volt, a hálószoba ablak a tengerre nézett, és ha az erkélyre kiültünk egyik oldalon a tenger, másik oldalon a hegyoldalban lévő pálmákkal körbevett, nagyon szép, régi villákat láttuk, minden reggel kávézgatva itt kezdtük a napot. Velencében láttam ennyi gyönyörű épületet, csak akkor még nem digitális fényképezőgépem volt, és nem tudtam annyit fotózni, mint most. Imádtam a házakat, az ablakokat, hátha még olyan profi gépem lenne, mint a fiamnak, de így is kattintgattam percenként. Sok helyen jártunk, megkóstoltunk sok finomságot, tengergyümölcseit, csevapot és razsnyicát, igyekeztünk minden cseppjét kiélvezni az ottlétünknek. Mindennap strandoltunk, de talán erre szakítottuk a legkevesebb időt, egyikünk sem az a strandon punnyadós típus, többre értékeltük a csavargást. No, meg az, az igazság arra itt van a Balcsi, strandolhatunk egész nyáron. Nem is írok többet, inkább meséljenek helyettem a képek, amikkel egy jó darabig díszítgetem is majd a blogomat.

Az utcánk, erkélyről fotózva

Horvát tengerparton voltunk nyaralni, gyüjtök egy kis erőt és folytatom a blogolást.
Csodálatos volt minden, az idő is! Rengeteget fotóztam....
Igyekszem mielőbb egy beszámolót gyártani :)

Őrület! Volt két esőmentes nap, tegnap délután már esett, és most is hülye borús idő van. Jó lenne már egy kis nyár! Ma leugrunk Balcsira fűvágás egyebek, amint látom fürcsi nyista..... majd a tengerben. :) Nem jött múltkor a lányka a cicáért, de cicamama tegnap lehozta az egyiket, bánom, hogy nem fotóztam le. Haláli jó fej, nagyszőrű, fekete bajsza van és szakálla, tisztára úgy fest, mint Lenin. Van egy nagy szürke maccs a környéken, Hitlernek neveztem el, mert tök olyan bajszú és nagyon ronda, remélem nem tő az apuka. Hm tiszta történelmi bejegyzés lesz. :D Szomorú vagyok mert elromlott az én édes, kicsi telóm! :( Biztos van már öt éve, hogy "társak" vagyunk, soha nem volt semmi baja. Tóni hozott egy másik, gyönyörű Samsungot kölcsön és az én picurkám megy a szervizbe. Ha nem javítható, már kinéztem ugyanezt a típust, meghozatom, nem kell másik. Ez a teló pont azt tudja, amire szükségem van, ráadásul imádom, hogy ilyen pici. Mellé raktam egy tojást, hát nem édi, méretre majdnem egyformák! :)
 


Hazajöttünk délután, etettem a nagy cicákat a kicsik a tető alól figyelték. Sikerült a szakállas cicát lefotózni. Ugye édes?! :)

Lassú tánc (ismeretlen szerző)

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid. A zene elillan.

Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: "Hogy s mint?" Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.
Az idõ rövid. A zene elillan.

Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot,
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: Szia!
Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid. A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék... Melyet eldobsz.
Az Élet nem versenyfutás. Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét. Mielőtt a dal elillan.

Ezt a verset nagyon szomorú kísérő szöveggel kaptam PPS-ben majdnem elsírtam magam. Nem írom le, hogy mi volt a szöveg. Utánanéztem.... legyen ennyi elég, hogy csodálatos, bölcs és megszívlelendő.

Ma nagyon korán ébredtem, persze mert korán lefeküdtem, azért este foci VB nélkül nincs, még mielőtt elaludtam megnéztem a ghána elleni német győzelmet. Elég fura ez a VB, számtalan meglepetést tartogat, pl. a franciák kiesése. Nem tudom mi volt velem tegnap, Sárváron voltunk Anyával, Celldömölköt is kitűztem még aznap úti célnak, de hirtelen rosszul lettem, azért igyekeztem legalább a sárvári dolgokat elintézni, viszont vagy háromszor nem ott kötöttem ki, ahová indultam. Lehetett volna ezt szétszórtságnak hívni, nálam a hidegrázós, émelygős, kóválygás mellékhatása volt. Lényeg, hogy azért minden sikerült, hazajöttem, itthon már elemében voltam és Marcinak rittyentettem is percek alatt egy finom brassói aprópecsenyét, de aztán újra jött a borzongás és hamar ágyba bújtam, hétalvó vagyok, és talán ennek tudható be a félötkor való ébredés. Franci cica itt volt már az ajtóban, kajáért kuncsorgott, folyton éhes, amióta gyerkőcei vannak. Tegnap láttam egy pillanatig kettőt, édesek, az egyik hatalmas szőrű, jött egy kislány cica kéne neki, nem tudtuk megfogni, ma 11-re iderendeltem egy egész stábot a kismaccsok becserkészésére a garázsfeletti padláson, ha sikerül megfogni, viheti. Tiszta hülye vagyok, ahelyett, hogy örülnék, már sajnálom Francit, jó kis mama cicc, a másik cicát meghagyom neki, nem adom senkinek. Ezt, ha a férjem elolvassa, égnek áll majd a haja, megint bővül a macskafarm.:) Az utóbbi időben sajnos eltűnt két cicuskám, nem is tudtam róla írni, a szívem szakad, Morisznak és Kormosnak nyoma veszett. Jelenleg három van, Franci, Frici és Cilike. Amint lehet, az újoncot is lefotózom. Imádok macskanevet kitalálni, és adni a cicának, már alig várom! Dobozoltam megint kicsit, nem fértek el a hülye számlák, amiket nem árt öt évig megőrizni, tudom, egyszer már szükségem volt rájuk visszamenőleg. Készítettem nekik egy frankó pepita dobozkát, amiben mint egy kartonos ládában, lehet lapozni a számlák között. Egyik este üvegfestésre készültem, sajna egy pár festékem nagyon besűrűsödött pótolnom kell őket. Régebben sokkal többet foglalkoztam efféle dolgokkal, rengeteg ajándékot készítettem, itthon alig van belőlük, legtöbbjük anyukámnál landolt. Amíg én voltam a könyvtáros-kultúros-számítógépes a faluban, elhordtam itthonról minden alapanyagot, sok szépet, képeket, ablakmatricákat, mécses tartókat készítettünk a gyerkőcökkel. Van két kedvenc pálinkásüvegem, amit még a kezdet kezdetén alkottam decoupage technikával.
a mécses tartóim közül talán ezt szeretem,
és ezt a képet Marcus készítette velem Apának talán 5 évvel ezelőtt a szülinapjára. Elhatároztam, idén Balcsira leköltöztetem a gyöngyeimet, és még néhány dolgot, ott rengeteg időm lesz kézműveskedésre, főleg azért, mert a nyaralóban nincs a net bevezetve. Kéne valami ütemterv a hétköznapokra, mindennapra berakni az olvasást, festést, írogatást, nyelvtanulást, varrogatást, túrázást…. Mondjuk minden nap mindet, a házimunka helyére is…… Nem bírnám ki! Szeretem a tisztaságot, rendet, szeretem a családomat kényeztetni, ebbe rendesen beletartozik a főzőcskézés is, na egye fene ha már dicsérem magam, akkor egy szóban, szorgalmas vagyok, és akkor futás Marcinak reggelit csinálni! :)