Oly hosszú idő után véletlenül hallottam meg, rögtön felébresztette bennem az emlékeket ez a dal. Magyarul lánykoromban hallottam először Gyurkovics Zsuzsa előadásában, megnéztük az Edith Piaf életéről szóló darabot, akkor nagyon megkönnyeztem. Így vagyok vele ma is, a huszadik század egyik legszebb szerelmes dalának tartom. Most Vári Évával vitték színre, nagyon szívesen megnézném. Edith Piaf a hányatott sorsú, alig 150cm magas kis veréb, (piaf francia argóban verebet jelent) aki önpusztító életet folytatott, és éneke beragyogta az egész világot 1947-ben ismerte meg nagy szerelmét a világbajnok boxoló Marcel Cerdant. Szerelmük mindent felülmúlt volt, hogy egy nap négy levelet írt neki Edith amikor ő New Yorkba egy fellépésre utazott és a férfinak Franciaországban kellett maradnia, és Cerdan négyszer válaszolt. Amikor aztán úgy döntött, hogy utazik, és az első hajóval megy az asszonyhoz, Piaf ordít: "Nem, repülővel!” 1949. október 27-én 21 órakor repülőre szállt az Orlyn. Hajnali 3 órakor a repülőgép hegynek ütközött és egyetlen túlélő sem maradt.
Aznap este Piaf énekelt, a hír hallatán a függöny mögött elájult fájdalmában. Nyugtatókkal, itallal, énekléssel élte túl, pár évig spiritiszta köröket látogatott, asztalt táncoltatott, kereste a földöntúli kapcsolatot szerelmével. Végül Edith alkoholista lett, amitől élete végéig nem tudott szabadulni, nemsokára a morfiumra is rászokott, amit először egy kórházban kapott fájdalmai enyhítésére, ugyanis közben autóbalesetet szenvedett. A "Hymne à l'amour" 49-ben született, Cerdan halála előtt egy hónappal énekelte már, legalább is azt olvastam, de ez a dal örökre a férfinak szólt.
Az eredeti fordítását olvastam, majdnem ugyanez, szerintem mint sok dalnál lehetetlen megcsinálni, át kell kicsit írni érthetőre, "magyarosra". :)
Összedőlhet fenn a magas ég, leomolhat minden ami ép,
egy a fontos, hogy te szeress, minden más, csak semmiség.
Veled alszom, veled ébredek, testem láng, ha hozzám ér kezed,
lehet minden, csúf a földön, ha szeretsz, nekem már minden szép.
Olyan ember voltam én, aki élt csak könnyedén, vonzott minden csillogás,
hittem ez lesz végzetem, senki nem segít ezen, soha nem leszek már más.
Aztán fordult a világ, hordanék bohóc ruhát, ha te tőlem ilyet kérsz,
lila hajat hordanék, érted bármit megtennék, bármit amit tőlem kérsz.
Összedőlhet fenn a magas ég, leomolhat minden ami ép,
egy a fontos, hogy te szeress, minden más, csak semmiség.
Örök életet élhetnél velem, várna ránk a kéklő végtelen,
mert a földi boldogságtól, halhatatlan lesz a szerelem.
A "normális" vidit nem rakom fel, mert késik rajta a hang, de ezen a felvételen is Vári Éva énekel, legfeljebb nem kell nézni a képeket. :)
2010.07.18. 07:00 | Szerző:
-Ani-
A bejegyzés trackback címe:
https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr762150206
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.