Marci hétfőn elment nyaralni a sulival Keszthelyre. A nagyfiútól búcsúzáskor kaptam két gyors puszit, mert ugye minden ciki, a többiek előtt, még azt is megtiltotta, hogy telefonon hívjam, majd ő telefonál, ha valami van. :( Mert már nagyfiú! Osztálykiránduláskor ment velük egy anyuka, aki kérte ha ráérek, menjek velük, Marci akkor is kijelentette, hogy ez tök ciki, ha megyek nem száll fel a buszra. Hát ezt van! Nyaralás előtti este az én kisnagyfiam azon problémázott, hogyan borotválja ki a hónalját, megoldottuk, mert a szőr is ciki. Végül is igaza van! De ennyi idősen? Nem győzöm tátani a számat a naponta felmerülő problémáin. :) Szóval egyedül maradtam, rám szakadt a szabadság, amivel az elsőkét nap alig tudtam mit kezdeni, pedig tudom, csak megszoktam a zsongást magam körül, és most ott tartottam, hogy enni is elfelejtettem. Készültem felmenni Pestre, meglátogatni Taci „blogger” barátnőmet, de csütörtökön műtik, már nem akarok zavarni, majd utána. Minden kápolnában, amerre jártunk elmondtam egy imát érte, és remélem, tudom, hogy a Jóisten átsegíti majd a bajokon. Az utóbbi két napban meglátogattam minden kedves ismeretlen ismerősöm blogját amiket olvasgatni szoktam.  Az énblogok közt igen figyelemre méltó munkákra lehet találni, van aki nagyon jó fotókat készít, van aki szórakoztatóan tud írni, és vannak igazi művészi hajlammal megáldott emberek köztünk. Egy fiatal lány blogját is olvasom rendszeresen és nem győzök csodálkozni, hihetetlen micsoda érzéseket visz bele a verseibe, írásaiba. Az anyukámnak is felolvastam néhányat belőlük. Ő mondta, hogy amikor én annyi idős lehettem, mint ez a kislány, és rengeteget írtam, akkor még füzetekbe, naplóba majdnem minden versem a szerelemről szólt, szomorú volt, és hihetetlen tapasztalatról árulkodott, ami a sok elolvasott regényhatása lehetett. Így ír ez a leányka is, mind egy igazi felnőtt nő. Az írásról jut eszembe, tegnap itt volt nálam a befektetési tanácsadóm, egy meghatalmazást kellett írnom a banknak, ami pár sor és kézzel írtam. Szomorúan konstatáltam a végeredményt, hogy csúnyul az írásom, a sok gép használata miatt. Pedig nagyon szerettem mindig kézzel írni, nincs annál bensőségesebb. El is határoztam eztán némely novellácskámat kézzel fogom papírra vetni. Grafomán hajlamomtól igazán a tengerparton szenvedtem, úgy szerettem volna írni, laptopot nem vittem, és többször megfordult a fejemben, hogy veszek egy nagy füzetet és nekiállok. Tanulság ebből, hogy soha nem utazom sehová efféle felszerelés nélkül. :) Történt még velem a napokban egy hülye eset, a kölcsön telóval véletlenül beléptem az internet szolgáltatásba és leszívta a kártyám, ilyenkor áldás, hogy nem előfizetéses, így nem volt akkora károm, de bosszankodtam rendesen. Az enyémet nagyon költséges lett volna megcsináltatni, ezért vettem egy újat, ugyanolyat, már meg is érkezett, a fiókámnál van Szombathelyen, ő intézte pénteken már a kezemben tarthatom. Nagyon örülök neki! Írtam most mindenfélét össze vissza, holnap újra Horvátországba repítelek titeket kedves barátaim, olvasóim. :)


Tengerparti kövek /saját fotó/