Rijekán áthaladva úgy érzi az ember, ez az a város, amit a programokból tuti, hogy kifog hagyni. Nekem sem tetszett, de ha már erre jártunk csavarogtunk egy nagyot a belvárosban.
Rijeka a Kvarner öböl északi sarkában fekszik, és a harmadik legnagyobb horvát város. A rijekai korzó is olyan akárcsak minden nagyvárosban üzletekkel, vendéglőkkel, bárokkal, teraszos kávézókkal és cukrászdákkal teli sétáló utca. Miért fontos még megnézni? A Monarchia idején ez volt Magyarország legnagyobb kikötője, akkor még a Fiume nevet viselte. Ugye így már ismerős? Horvátországnak most is ez a legnagyobb kikötője. Elég sok képet készítettem, vannak gyönyörű épületek, melyek túlnyomórészt a Monarchia idején épültek, azt olvastam, hogy a város akkor élte igazi fénykorát. Még egy érdekesség, szintén olvastam, hogy 1912-ben itt született Kádár János.
Opatijában (akkori Abbáziában), a hegyen áll a mai napig, kicsit "lepusztulva" a Villa Austria, itt dolgozott, mint cselédlány Kádár János édesanyja.
No,de visszatérve Rijekára, ez az a hely, ahol soha nem tudnék élni! Balkán a javából! Hiába a csecsebecse belváros, mindenhol büdös van, a mellékutcákban szúrós vizeletszag érződik és keveredik valami olyan másik jellegzetes szaggal, amit nem tudok megfogalmazni és az országban máshol is éreztem már. Szemét is van rendesen, persze ez sajnos a mi városainkra is jellemző, de itt mint turistának jobban szemet szúrt. Az ipari negyedet és a város „szocreál” lakótelepeit, amiket még ráadásul temérdek grafittik csúfítottak el, autóból nézve egyenesen félelmetesnek tartottam. A kikötőben megpihentünk egy kávézóban, itt is úgy jártam, akárcsak a többi helyen, long café helyett, mindig rövid, presszó kávét kaptam, Apciék jobban jártak a jegeskávéval. :) A tenger látványán kívül semmi szépsége sem volt a helynek, ehhez képest a számla….
Amit írtam azért ne vegye el senki kedvét a várostól! Ím néhány fotó „étvágygerjesztőnek” hozzá.