Egyelőre úgy telik a nyár, hogy a bőröndöt szinte ki sem csomagolom, már pakolhatom újra össze, mert indulunk. Múlt héten röpke három napot töltöttem Balcsin, Marcival, Orsival, aztán érkezett Apci és Tóni, szombaton haza kellett jönnünk a falunap miatt, mert azt Marci képtelen volt kihagyni. Jó is, hogy hazajöttünk, mert Gáborom vállalta a „falugulyás" főzést, mint szakács, majd a zsűrizést a főzőversenyen, és a büfét, amit minden évben eleve Ő csinál, ezért be kellett segítenem estig, aztán a kedvesével Orsival dolgoztak reggelig. Apropó, pénteken este találkoztunk Balatonfüreden Ildsisy blogger barátnőmmel! Nagyon örültünk mindketten a személyes találkozónak, jól kibeszélgettük magunkat, nagyon aranyos, kedves asszony. Orsi készített rólunk néhány közös fotót, addig a férjeink is jól elvoltak, kis sörci mellett beszélgettek, majd csatlakoztunk hozzájuk. Egy koncertbe is belefüleltünk, ami mindnyájunknak nagyon tetszett, búcsúzáskor megígértük egymásnak, ha erre járnak, vagy én Pesten, újra találkozni fogunk. Most éppen Ausztriába készülünk két hétre, Tamás hétfő hajnalban megy, mint rendesen, én kedden követem. Szegény Bandi kutyus és a cicák, még nem is sejtik, hogy megint árvák lesznek, de napközben anyukám, esténként pedig a fiam költözik be hozzánk és ők viselik majd gondjukat. Marci az örök elégedetlen, már elő is állt az aggodalmaival, hogy sosincs otthon, itt pedig nyaralnak a jobbnál jobb német csajok, és Ő erről lemarad! Tényleg végignyaralta idáig a nyarat, és még van egy augusztusi tábor, és persze a Balaton, de hát ennek örülni kéne! Bezzeg az én időmben! Nekem csak a fele jutott volna Marci nyaralásaiból, én lettem volna a világ legboldogabb gyereke! Kicsit félek a két héttől, szokás szerint nem bízom magamban, félek a négyórás javarészt külföldön vezetéstől, ez nálam afféle "túlaggódás", félek beszélni, pedig kicsit elővettem a villám németet és Apci segíteni fog. Amikor egyedül leszek, majd angolul, németül kézzel, lábbal, rajzolva, bekapcsolt laptoppal, fordítóprogrammal megoldom. A szervizhez és reptérhez tartozik egy kis étterem, ahol a szerelőkre, esetenként az ott megszálló és szervizeltető pilótákra, klubtagokra főznek. Elvállaltam, hogy amikor Apci dolgozik, magyar napok lesznek és én fogok főzni. Közben repkedünk, blogot írok, délutánonként és hétvégéken pedig hatalmasakat csavargunk. Remélem nem lesz gond a térerővel, sikerül feltöltenem a blogra képeket, és egy kis tudósítást ezekről a napokról frissiben. De azért, mint mindig készültem és van a tarsolyomban néhány érdekes dolog előre megírva és beélesítve. Ezt Tónitól tanultam és tudom ajánlani másoknak is, mert ha sokáig szünetelünk, könnyen elveszíthetjük olvasóink nagy részét. Kérlek, ne vesszetek el, ennek érdekében igyekszem és írok, amikor csak lehet. :)