Tegnap Karolina névnap volt, és eszembe jutott Karola néni (Linus néni). Kislány voltam, amikor a szomszédunkba költözött egy aranyos idős házaspár, Karola néni és Józsi bácsi. Velük jött Cirkó és Ferkó macska, és Foxi kutya, aki egy drótszőrű foxi volt. Hamar összebarátkoztam velük, sokat voltam egyedül és olyankor átmentem hozzájuk. Naphosszat üldögéltem náluk, a nyári konyhácskában, itt töltötték a nap jó részét. Nagy mosófazék gondoskodott egész nap a melegvízről, ami a jó öreg sparhelten gőzölgött, és a tűzhely alatt pedig egy faládában volt Foxi helye. Mindig tudta a kutykó ha róla beszéltünk, olyankor fél szemmel passogott a ládából kifelé. Linus néni becézgette így mindig: - Passog a tis Focci tutyám!  Józsi bácsi inkább arra tanította, hogy csinálnak a szép lányok: ilyenkor Foxi hanyatt dobta magát és hempergőzött az udvaron. Józsi bácsi ebéd után mindig lefeküdt a konyhai díványra, horkolt, én a lábainál ücsörögtem és hallgattam Karola nénit, aki szorgalmasan tette a dolgát és közben rengeteget mesélt. Somogyzsitfáról jöttek, de inkább az azt megelőző budapesti fiatalkori éveiről szeretett beszélni. Az Andrássy úton lakott, angol és francia divatszabónőnek tanult, később ebben a szakmában dolgozott. Mesélt a furcsa, boszorkány külsejű jósnőről, aki Pesten nagyon elismert volt, és ő is elment hozzá egyszer. A boszi küszöbén egy tyúkot kellett átlépni, sötétben ült és megjósolta Linus néni jövőjét egy elvált férfi oldalán. A néni ezt el sem merte képzelni akkor, sőt fittyet hányt a dologra. Aztán mégis megtörtént, megismerte Józsi bácsit és hozzáment feleségül. De nem csak hozzáment, hanem hamarosan követte a férjét vidékre. Mindig szeretett volna egy gyermeket, de a férfinak már volt családja, és fiatal feleségét igyekezett meggyőzni, hogy gyerek nélkül is boldogan élhetnek majd. Én csak az anyukámtól tudom, hogy Linus néni emésztette magát, boldogtalan volt emiatt, csak idős korában törődött bele. Józsi bácsi gyerekei elmaradtak tőlük, nem törődtek az apjukkal, és egyedül maradtak. A Linus néni testvére, Maca néni lakott Érden, és amikor megözvegyült, könyörgött nekik, adjanak el somogyban mindent, jöjjenek ide, a közelébe. Szegények ezt igen megbánták, mert egy takaros házat, gazdaságot hagytak ott, egy olyanért, amin rengeteg munka volt. Meg is csináltatták szépen a házat. A nagy házban volt minden szép bútor, gobelin képek, amiket fiatal korában készített. Volt köztük egy gyönyörű nagy, az nem olyan volt, mint amiket most gyártanak sorozatban az asszonyok, hanem olyan akár egy festmény. A nagy házba csak aludni jártak. Este hétkor, amikor kezdődött a rádióban az Esti krónika, Józsi bácsi hóna alatt a táskarádióval csoszogott fel a házba, ment aludni. Linus néni nem szeretett korán feküdni. Minden este fél hatkor csinosan felöltözött, szép kis kosztümbe, hátul csíkos harisnyába, pici lábára csináltatott bőrfűzős cipőcskébe, és ment a litániára. Törékeny, picike termete miatt anyáék csak Manócskának hívták. Néha átjött hozzánk tévét nézni, annak nagyon örültem, mert akkor még este is velem lehetett. Két kis egyke szomszéd gyereke volt, Zsuzsa meg én. Zsuzsa ugyanúgy rajongott Linus néni társaságáért, ahogyan én, mindketten nagyon szerettük. Amikor középiskolába jártam, már kevesebbet találkoztunk, utána férjhez mentem és elkerültem a környékről. Józsi bácsi elvesztése után idegenek gondoskodtak róla, és nemsokára őt is eltemettük. Soha nem fogom elfeledni, nagymamámként szerettem. Őrzök róluk néhány képet, jóleső érzés őket nézegetni, jó emlékezni.
/Az egyik képen alul Karola néniék Zsuzsával/