Minden nap hatalmas ricsajt csap ez a madárka, a szomszéd fűzfán lévő feketerigóhoz beszél, és az válaszol neki. Legalább fél óra hosszat lármáznak, és egész közel enged, tudom fényképezni, a rigót azt nem. Az, amikor meglát átrepül a szomszédba, majd néhány perc múlva visszatér. Egyik nap kilestem a macskáimat miként reagálnak erre a madár "szócsatára".

Frici kitartással figyeli őket, főleg a közelebbi fenyőágon csicsergőt, szerencsére még nem került az étlapjára egyik madárka sem... Cilikét nem érdeklik a madarak, csak ha egyedül van.... ilyenkor Frici köti le minden gondolatát....

- Ne már, figyelj egy kicsit én rám! Alig vagy itthon, és akkor is csak.... az az ostoba madár!

- Nyávoghatok én neked, csökönyös kandúr!

- Hahó! Láttál már ilyen szép ápolt bundát? Fodrásznál voltam és észre sem veszed!

- Mindig az a hülye vadászás! Menj, menj... vissza se gyere!

- Ne mond, hogy megetted és nekem nem is hagytál!!!! Miáúúúúúúú!

- Nem még mindig ott énekel! Ugye megmondtam, hogy inkább foglalkozz velem... :)

És a madárka azóta is mindennap ott énekel az öreg fenyőfán..