És mennyire igaz!
Érdemes megnézni.....

"Amikor készen állsz a felkelésre, kelj fel! A kezedben van minden erő, amire szükséged van. Nézz hát körül. Pénzügyi rendszerünket tolvajok nemzedéke fosztogatja. Miközben egyre keményebben dolgozol, egyre kevesebb pénzért, a játékot megbundázták ellened. Mindannyiunkat virtuális rabszolgává tesznek. Magát a pénzt is értéktelenné teszik a magas szinten képzett szélhámosok, a leállíthatatlan korrupcióval szőtt gépezetben. Egyszerűen egy elképzelhetetlen mértékű fosztogatás áldozatai vagyunk. A végletekig hazugsággal eteti az egész emberiséget a sajtó és a média. Igazából gazdagabbak vagyunk, mint valaha. Ezt azonban azért nem érzékeljük, mert a korrupt bűnöző réteg szipkázza el előlünk a gazdagságot. Óriásvállalatok számára fosztogatnak, emelik az árakat, csökkentik a béreket, ellopják munkánk gyümölcsét. Amíg valaha egy egész család egyetlen fizetésből jól élhetett, addig most mindkét szülő nyolcszor annyit termel, de csak annyit keres, hogy vegetálhasson. Ne add meg magad a szélhámosoknak, akik beszipkáztak, akik megaláznak, akik rabszolgává tesznek! Akik ellopják az életedet, megmondják, mit tegyél, mit gondolj, mit érezz! Mi vagyunk az alkotók! És ha összetartunk, hatalmunk lesz olyan jövőt megteremteni, amilyet akarunk! A döntés a Te kezedben van...."

Előzetes bejelentkezés után, ma felkerestünk Apcival egy természetgyógyászati klinikát, vagyis az ott praktizáló tibeti tanárt, akinél Tamás már öt évvel ezelőtt járt. Fantasztikus! Én nem voltam bejelentkezve, majd a Doktornő megkérdezte, hogy nekem van-e valami problémám, és szeretném e, hogy a Tanár úr megnézzen. Persze igent mondtam, ezt követte egy állapotfelmérés, majd egy csodálatos masszázs kezelés, csontkovácsolás, "ki lett törve" picit a nyakam, az összes alkatrészem, és 20 évet fiatalodva szálltam le a masszázságyról. Ezek után kaptam egy maszkot és oxigénkezelést, el sem tudom mondani, mintha kicseréltek volna úgy hagytam el a rendelőt, és Apci is. Mindkettőnkre vár még néhány kezelés, addig is jó tanácsokkal, és teákkal láttak el bennünket.

Itt jártunk.... találtam egy kis filmet róla....

Még erre is volt időm. No, igen az embernek mindenre jut ideje, ha nagyon akar. :-) Pár évvel ezelőtt készítettem már, most újra kedvem kerekedett...
Csak a bodzafán érő bogyók a jók, az út menti alacsony, gyalogbodza nem használható. Nem tudom, hogy mérgező-e, csak valami olyasmit hallottam róla. Viszont a bodzafáról szedett termésből készült lekvár és szörp egészséges. Ugyanolyan hatása van, mint a bodzavirágból készült teának, immunrendszer védő, és jótékony hatással van az érrendszerre. Levágtam a fáról a szép nagy ernyőket, majd villával leszemeztem egy tálba. Átválogattam, megmostam, 1kg bogyócskám lett, amihez 80dkg cukrot kevertem egy zselésítővel. Lassan kevergetve főztem, kevés ideig, kis lángon, hogy minél jobban megőrizze a vitamintartalmát.
Így nézett ki az első negyed órában...

majd üvegbe töltés előtt, már szép bársonyos.


Ilyen szép színű lesz tőle minden, nemhiába használják festésre az élelmiszeriparban, és a borászok.


Csak pár üveg lett, de már így is rengeteg lekvárom van, ez csak a reggeli pirítósra való, vagy egy-egy kiskanállal eszegetni.

Szokásos évszakonkénti Liliom piaci képes beszámolóm következik. Két hete jártunk ott, szép napos idő volt, rengeteg ember, sok fincsi, drága, de szép áru.

Cicuskáim szépen növekednek, bár Anyáéi szerintem sokkal szebbek. Egy alomból valók, ráadásul két hétig én etettem azokat is, mégis nagyobbaknak látom őket. Kicsit aggódom, hogy mi lesz télen, nehogy megfázzanak, de remélem nem lesz baj. Egy szép kis kutyaházuk van, akár a Bandinak, egyelőre abban laknak a terasz végében. Jó időben előfordul, hogy napközben a kerti bútoron szunyálnak, de volt amikor a kerti kosárban aludtak el a frissen szedett paradicsom mellett.


Öcsi, alias Frici macsó macskámmal szeretnének jóban lenni, de ő nem bratyizik le velük. Szerencsére már nem fúj rájuk, és nem pofozkodik, már volt rá példa, hogy együtt ettek. A képen a száraz kaja most is ki van szórva, mert Bandi amint lehet, felkapja az edényeket és viszi az udvar közepére. Ott szép tisztára kinyalja, majd aggódó tekintettel felügyeli a macskuszokat, akik aztán sokszor a házában, vagy körülötte rohangálnak.

Sok éve készültünk már, ráadásul nincs is messze tőlünk(80km), szombaton Őriszentpéteren jártunk, az Őrségi Tökfesztiválon. Kicsit borongós idő volt, de azért jól éreztük magunkat.

Megpróbálom ott folytatni, ahol abbahagytam. Csütörtökön elvittem anyukámat Szombathelyre, bőrgyógyászhoz megnézetni, hogy a két évvel ezelőtti övsömör okozza-e a rosszulléteit. A doktornő megnyugtatott minket, hogy biztos semmi köze a dolognak a szerdai problémához. Bejelentkeztünk hétfőre a fogorvosunkhoz is, hátha van valami közük a fogaknak a szívproblémához. A Fő téren kicsit megszédült, megtántorodott, úgy kaptam el, nehogy elessen, de hamar rendbejött. Péntek hajnalban telefonált, hogy nagyon rosszul van. Felhívtam az ügyeletet, hogy mit csináljak, mentőt hívjak, vagy kijönnek? Kértek, hogy ha van rá lehetőség, akkor vigyem be Celldömölkre, hozzájuk az ügyeletre. Bevittem, elmondtam, hogy beutalónk volt szerdán, és a sürgősségiről hazaküldtek. Anya mielőtt átmentem bevette a gyógyszert, amit javasolt szerdán a szívtelen doki, talán az hatott, a csuda tudja de a hajnali EKG vizsgálat állítólag jó volt. Mégis tőlem kérdezgette a magyarul kissé rosszul beszélő orvos, hogy hívjon-e mentőt, beküldje Szombathelyre, vagy inkább hazaviszem? Közben álmosan és tanácstalanul nézett maga elé, majd még azt is megemlítette, hogy esetleg pszichiáterhez forduljunk, hátha depresszió, vagy pánikbetegség van a háttérben. Na jó, ebből elég! Hülye az anyám, azért van ritmuszavara? Azért szédül, veri a víz, a vérnyomása majdnem 200, a pulzusa meg majdnem 120. Hazahoztam. A hétvége szerencsére jó volt, semmi rosszullét, állandó vérnyomásmérés, minden rendben volt. Hétfőn fogorvos, gócra utaló jel nincs, majd mentünk a belgyógyászunkhoz, aki csütörtöktől nem volt itthon, egy konferencián vett részt. Szerdán ő utalta be sürgősen Szombathelyre az anyukámat, most nagyot nézett a Doktornő, és fel volt háborodva a hallottakon, azonnal csináltatott egy EKG vizsgálatot az ép panaszmentes, „viruló” mamámnak. Mondanom sem kell…. pocsék lett az eredmény, ugyanolyan, mint múlt szerdán, azonnal hívta a kardiológiát, befektették, és monitorra tették. Jelenleg a celldömölki kórházban van, végre jó helyen, kétszemélyes fürdőszobás szobában, mindenütt tisztaság, naponta háromszor felmosnak, szellőztetnek, minden modern és nagyszerű, kedvesek a nővérek, és odafigyelnek az orvosok. Egy hét késlekedéssel odakerült, ahová kellett, a legjobb kezekbe, minden vizsgálatot megcsinálnak „szép sorjában”, beállítják a gyógyszereket és remélem, mielőbb hazajöhet. Mindennap meglátogatom, és hatalmas kő esett le a szívemről, már nem kell rettegnem….
Ha jól belegondolok félelmetes az, ami itt folyik, "rémtörténeteket" mesél mindenki az egészségügyről, és az egészben az a legszörnyűbb, hogy ezek a dolgok mind, mind megtörténtek! Iszonyú kevés az orvos, annál több a "kitudja honnan jött kókler". Hiába a kórház, a műszerek, ha semmire nincs pénz, mindenkinek megvan kötve a keze! Várólisták tönkelege, szenvedő betegek, pénz minden baromságra van, csak arra nem jut, amire kéne!

Ma reggel csörgött a telefonom, Anya hívott, hogy rosszul van. Mivel egy hét alatt már másodszor, gyorsan felöltöztem, autóval odaálltam a háza elé, nincs mese, viszem orvoshoz. Elvittem a körzeti orvosunkhoz, Doktor bácsi megvizsgálta, majd a „rakoncátlan” szívritmus miatt azonnal tovább küldött minket, sürgősségi beutalóval a celldömölki kórház belgyógyászatára. Ott az általam már jól ismert tündéri Doktornő megvizsgálta anyukámat, EKG-t csináltak, elmondta, hogy nem kis baj van, nem maradhat hétvégére Celldömölkön, mert nincs orvos, beutalta Szombathelyre a kórházba. Megkérdezték, hogy mentőt hívjanak-e, vagy én elviszem? Ez nem lehet kérdés, rögtön rávágtam, hogy természetesen én viszem be őt a kórházba. Otthoni gyors csomagolás, aggodalmak, cicák, kutyus, könnyek, és már mentünk is tovább. Szombathelyen megkérdeztem a portást, hogy hová menjek, mire ő könnyedén rávágta: - Honnan tudjam? Előtte volt a beutaló, mire kisilabizálta, hogy a sürgősségi ambulanciára kell mennünk. Ott a „pultos”, fiatal orvos, flegmán, kérdésekkel bombázott, felülbírálta az eddig felírt gyógyszereket: mit, miért, és hogyhogy azt nem stb. Már dühömben és tehetetlenségemben alig láttam, miközben fogtam, tartottam szédülő, falfehér anyámat. Egy sárga vonalat követve jutottunk el az épületben a belgyógyászati ambulanciára, ahol felveszik a betegeket. Behívták Anyikát, majd nemsokára engem is szólítottak. A következők hangzottak el idézem:
- Nincs itt semmi baj! Mit várnak egy 80 éves embertől, ilyen frontokkal teli, változékony időben? Persze, hogy ritmuszavara van, volt, és most felerősödött.
- Doktor úr, bocsánat nem 80 csak 70 éves vagyok. – mondta az anyukám, aki korát meghazudtolóan jól néz ki, és engem is meglepett ez a goromba beszólás.
- Az hogy szédül, ugyan! Egy kis keringési zavar, alkalomadtán meg kell nézetni. Ja és, hogy mostanában feledékeny, én is az vagyok! – mondta a magáét az orvos.
- „Béta blokkolót” megemelni, plusz még egy szem, és nyugodtan haza lehet menni!
Anya persze a hír hallatára frenetikus örömben fürödve hálálkodott az orvosnak, még puszit is adott neki, aki aztán gyorsan megszabadult tőlünk.
Kint leültünk egy padra, beszedettem Anyikával egy plusz szem Betaloc zoc-ot, addigra Tóni fiam is ott volt, majd a még mindig remegő, szédelgő, „kacsázó” anyukámat beültettük az autóba és hazahoztam. Végül is mérlegeltem, és azt hiszem tényleg jobb, hogy itthon van, velem van, nem azok közt a szívtelen fura emberek közt. Holnap újra elmegyünk a celldömölki kórház belgyógyászatára, majd jó nagyot csodálkoznak….. (Istenem, és remélem lesz holnap, nem lesz semmi baj!) Ennyit a mai magyar egészségügyről! Óvva intek mindenkit, nem szabad betegnek lenni! Megelőzés ezerrel! Különben itt meghalsz! Haragszom! Nem is az orvosokat hibáztatom, tehetetlenek, nincs kapacitás, ki van adva az „ukáz”. Nincs mese, olyan törvényeket, döntéseket hoztak „honatyáink”, amibe belepusztul nem szép lassan….. hanem gyorsan a magyar nép!
”Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.”

Az egészségügy:
"a társadalom azon tevékenységeinek strukturált rendszere, amely az egészség megőrzését, a betegségek megelőzését és gyógyítását, krónikus betegségek esetében azok kezelését szolgálja,
az ember és ezen keresztül a társadalom szociális biztonságának része, melynek
megteremtése és garantálása az állam feladata,
melyben számít az egyén és a társadalom aktív közreműködésére."
/Wikipédia/

Minden évben eljön az a pillanat, pillanat a fenéket, napok, amikor azon hezitálok, hogy abbahagyom a blogolást. Aztán jön a sors keze, mint pár nappal ezelőtt, egy bejegyzésem kikerült megint az Indexre.... (a hűséges olvasóimról nem is beszélve, akik nap mint nap idelátogatnak). No, és akkor újra "gondolkozóba esem", és megint meghosszabbítom virtuális létemet ebben a fura világban. Mert miért is? Fogalmam sincs, de mindig van valami, amit szeretnék gyorsan megosztani másokkal, és nem tudok arra várni, hogy összeverődjön egy jó társaság, de akkor sem biztos, hogy akkor, ott, azoknak azt eltudnám mesélni. Mindegy nem nyújtom tovább, aki érti az érti, aki nem... hm... az nem. Vannak dolgok, versek, képek, zenék, amikbe belebotlok és el kell őket mentenem, vagy idézetek, vagy éppen a gondolataim, amiket bemásolok egy nagy piros noteszbe, mert számomra  olyan értékeket képviselnek, amit úgy érzek meg kell osztanom másokkal is. Például egy jó ideje itt heverészik a gépemen ez az idézet.... Olvassátok csak el figyelmesen.....

“Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak
a hegyek magasságán,
a tenger óriás hullámain,
a folyók hosszú kanyarulatain,
az óceán mérhetetlen kiterjedésén,
a csillagok mozgásán az égen,
és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett.”   
(Szent Ágoston)

Ugye? Bizony, bizony! :)
Ez pedig a kedvencem:
“Soha ne félj az árnyékoktól, egyszerűen csak azt jelentik: valahol a közelben ragyog a fény.”

Gábor fiam egy félévvel ezelőtt vásároltatott velem bulgurt, kölest és hasonló "nyalánkságokat", ezeket kellett elküldenem neki. Finom, egészséges eledelek, és úgy gondoltam én is kipróbálom.

Bulgur
Török rizsnek is nevezik. A búzát hántolják, főzik, szárítják, majd összetörik – ez a bulgur. Saláták és zöldséges ételek kitűnő alapanyaga. Főzni nem kell, csak leönteni kétszeres mennyiségű forró vízzel, és harminc percig állni hagyni. Természetesen hamarább megpuhul, ha egy kicsit rásegítünk főzéssel. Minden bioboltban kapható. Készíthetünk belőle egy nagyon finom salátát a tabulit, ami mindössze annyiból áll, hogy a megpuhult bulgurhoz rengeteg petrezselymet keverünk, nyakon öntjük olívaolajjal és még egy kis friss paradicsommal is színesíthetjük.


Cukkinis, paradicsomos bulgur
az előbb leírtak szerint előkészítjük a 25dkg bulgurt, majd kb. 35dkg cukkinit vékonyan felkarikázzuk, kevés olívaolajon tapadásmentes serpenyőben aprított fokhagymával pirosra grillezzük. A sütés utolsó pillanatában hozzáadjuk a a kb. 5dkg felaprított aszalt paradicsomot. Sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk kevés olívaolajjal, majd hozzákeverjük a bulgurhoz, tetejét megszórhatjuk friss bazsalikommal, és pár szem friss paradicsomot szeletelhetünk rá.


Kókuszzsír
A kókuszzsír egyáltalán nem tartalmaz az egészségre káros transzzsírt. Ellenben kevesebb benne a kalória, mint más olajokban, és könnyebben emészthető, ezért emésztési problémákkal küszködő betegeknek kifejezetten ajánlott. Erősíti az immunrendszert, valamint vírus-, baktérium-, gomba és parazitaölő hatással bír. Bőrre kenve kiválóan helyettesíti a legdrágább kozmetikumokat. Megelőzi az idő előtti öregedést, és természetes védelmet nyújt az UV-sugarakkal szemben. Bizonyítottan serkenti az anyagcserét, javítja a pajzsmirigy működését, és megemeli az energiaszintet, melyek segítenek csökkenteni a nemkívánt zsírok felszívódását, miközben növeli az izomtömeget. Kiválóan alkalmas sebkezelésre is, védi a sérült területet a baktériumoktól és vírusoktól, felgyorsítja a gyógyulási folyamatot a zúzódásoknál. Hajpakolásként elősegíti a haj egészséges növekedését, és gyönyörű fényt ad neki. Használjuk sütéshez, főzéshez, de akár vaj vagy margarin helyett szendvicsek készítésénél.
 
 

Anyának is van két kismacskája, ugyanabból az alomból ahonnan az én cicáim. Nagyon aranyosak, és jól megvannak Snoopy kutyával, aki amikor a maccsok megették a kaját ugyanúgy mint Bandi, az én kutykóm, elrohan a macskatányérral és befejezi a kaját. Előfordul, hogy a műanyagtányér, vagy tálca kicsit kettéharapódik.... magától... vagy biztos, hogy a cicák rágják szét. Látszik a képen is, hogy mennyire agresszívek evés közben. :) :)


Teli pocakkal pedig megy a játék egész nap.
    
                                                               

Mozgalmasan telnek a hétköznapjaim, úgyszólván semmire sincs időm, teljesen lekötik minden percemet a kiscicák, akik lassan az agyamra mennek. Kellett ez nekem?! Huh! Még egyszer nem lesz, megfogadtam, hogy csak nagy cicát fogok örökbe fogadni ezután. Hogy miért? Egész álló nap nyivákolnak, nem győzök velük foglalkozni, etetgetni, az elején még cumisüveget is vettem az állatpatikában és tápszerrel etettem őket. Fárasztó, főleg az, hogy mindig láb alatt vannak, és beszeretnének jönni a házba, amit nem lehet. Szóval állandó cselezgetés, és inkább ki sem megyek csak had aludjanak, játszanak egyedül, szép csendben. Persze mindig vannak olyan húzásaik, hogy rohanok a fényképezőgéppel, például szeretnek locsolókannában aludni, de abból is a kisebbikben, vagy kerti munkáscipőben, abba beájulva, ketten egybe. Citrom és narancsolajjal permetezem a teraszt, nehogy ide piszkítsanak, nem lesznek "szobacicák" de ettől függetlenül macskaalomhoz szoktatom őket. No de nem csak "macskálkodom".... Mert beérett a kis szilvafánk, iszonyú mennyiség termett rajta, amiből jó adagot épp most próbálok lekvárnak befőzni. Van a sütőmben és a tűzhelyen is.... nem tudom milyen lesz és nagyon macerás. Tóni fiam cicája, Lucie itt van nálam egy hétig, a suli pedig Marcusnak tegnap elkezdődött. Még ezt leírni is sok volt....:)  Ezért aztán most nincs kedvem nemhogy blogolni, még a gépemet bekapcsolni sem.
Múlt héten találkoztam a "Grafittársaimmal", (Laci nevezte el így a csoportot, nagyon tetszik) jót beszélgettünk, remélem még sok ismétlés lesz. Ma megpróbálom estére összekanalazni magam egy jóga óra erejéig, ami megint csak egy kis kikapcsolódás. Sajnálom, hogy ilyen gyorsan elszaladt a nyár. Igazán szép volt, tartalmas, csak rövid, főleg a családdal együtt töltött időre gondolok. És, hogy mennyit számít a kedélyállapot, a pihenés, a szeretet, ami körülvesz... Orvosi segítség nélkül megszűnt a gyomorfájásom, túl sok volt már a stressz. Remélem ez a tanév már könnyebb lesz, és lassacskán legkisebb fiókámnak is "benő a fejelágya". Macskuszok is felnőnek... ámen.

Meghatóan szép történetről számolt be az amerikai média. Megsebesült egy körülbelül öt éves keverék kutyus Andersonban. Michelle Smith állatmentő lemászott a mély árokba, hogy kimentse a nyüszítő állatot, s alig hitt a szemének, amikor meglátta, hogy a sérült kiskutya egy öthetes kiscicát védelmez. „Fel sem fogtam, mit látok” – mesélte a nő. – „Sokkolt és meglepett, aztán persze jött az elérzékenyülés.” A körülbelül ötéves shih-tzu kutyus – nyakörve és egészségi állapota alapján nem kóbor kutya – vélhetően elveszetten bolyongott, amikor rátalált a kis védencére. A menhelyen az állatmentő lányok könnyes szemmel mesélnek arról, hogy azóta is mekkora figyelemmel gondozza a kiscicát a pótmamája. A páros összetartozik, együtt alszanak és esznek, pillanatra sem veszítik egymást szem elől. A kutya ráadásul szoptatja a cicát. A kutyus szervezetében a kiscica megtalálásának hatására meglepő hormonreakció játszódhatott le, ezért termel tejet. Igazi anyaként óvja, s ha Kislányának elnevezett cica túl közel megy a kiságyuk széléhez, a nyakánál fogva húzza vissza a biztonságba. Ha a cica elfárad, felmászik a kutyus hátára, és ott alszik el. Bár sokan szeretnék örökbe fogadni a furcsa párost, az állatmenhely dolgozói még várják a kutya gazdájának jelentkezését, remélve, hogy a cicát is magával viszi majd. Mert ők mostanra már elválaszthatatlanok.

St. Florian bejegyzésem volt már, és szerintem sok hasonló képet készítettem, nem számít.. :)
Most viszont nem írok róla, ITT megnézhetitek az előzőt. (kattints rá)
Akkor jöjjenek a friss képek, és néhány szó...
Bűbájos városka, mint errefelé legtöbb, gyönyörű épületekkel, mindenütt virágok, szépség, nyugalom és tisztaság.

Néhány mondatot írnék, és egy kis 'kép anyagot" szeretnék feltenni az augusztus elején Ausztriában töltött napokról....
Mivel hülyeség lett volna két kocsival menni, ezért reggelente Apcit bevittem a reptérre dolgozni, utána én bitoroltam az autóját, sürgős munkája révén csak késő délután tudott velünk lenni, Marcival ketten,"komótosan" csavarogtuk be a környéket.
Reggeli "csendélet" a hangárban...

Amióta hazajöttem keveset blogoltam, tevékenyen töltöttem a napjaimat.... jó sok lekvárt főztem idén: sárgabarackot, epret, ma őszibarackot... Vasárnap lent voltunk Balcsin és amikor lett volna időm képeket szerkeszteni, akkor helyette inkább az alvást választottam. :) Imádom az állatokat, ezt tudja rólam mindenki, aki csak ismer és olvas, hátha még látnátok a gépemen a mappát, ami tele van a cicáimról és kutyáimról készített fotókról! Hogy jön ez most ide? Amikor Ausztriából hazajöttem Cili cicám elég rosszul nézett ki, szombaton bevittük az állatklinikára, ahol megállapították, hogy gyógyíthatatlan vesebetegségben szenved, és el kellett altatni. Ahányszor eszembe jut, könnyek gyűlnek a szemembe....és nem csak Cilivel vagyok így, hanem a többi "volt cicámmal" is.... Jaj csak ne kéne soha temetni! Úgy a szívemhez nőnek ezek a kis állatkák..... Nehezen viselem....Egy ideje amúgy is rettenetes szokásaim lettek... a kicsi, vagy kaszás pókokat nem tudom megölni, mindig egy kartonpapír és bögre segítségével kiviszem őket az udvarra, legutóbb "beszippantott" a porszívóm párat és lelkiismeret furdalásom volt.....Már a kertben a sáskát is megmerem fogni, már nem félek tőle....Ez van. Ahogy vénülök, úgy válik a szívem vajjá. :) Azért még vannak számomra "nemszeretem" undorító állatok, de lassacskán mindig szűkül ez a lista. :) A napokban érkezik a házhoz két kiscica, majd megmutatom őket, és szeretnék az Ausztriában töltött napokról egy kis összeállítást készíteni...
Cilis bejegyzésekből néhány (kattints rájuk): Napoztunk, kis kertemben, ma..., az utóbbi két napban.., idén utoljára..., bodza, macska szappanopera

Hazajöttem... és mi várt a postáim közt? Jaj, olyan nagyon örültem! Törzsvendég, régi kedves olvasóm, ráadásul mindig kapok tőle gyönyörű saját készítésű képeslapokat. Szerény, mert nem írja rá a borítékra a címét, és én így viszonozni sem tudom. De itt Igen! Nagyon, nagyon köszönöm, Drága Andi! Puszillak! ♥♥♥


Bársony szalaggal van összekötve... és benne a nagyon szép népdalszöveg....Ó imádom!
"Sok születésnapokat vígan megélhess,
Napjaidat számlálni ne légyen terhes,
Az ég harmatja szívedet újítsa,
Áldások árja házad elborítsa.

Te néked minden öröm holtig adassék,
S amellett semmi bánat ne barátkozzék,
Légyen éltednek virága mind kinyílt,
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt."


Egy régebbi bejegyzés... (minden képeslapot eltettem) van több is! :)
ITT

Szokatlan a csend a házkörül. A kapun még kint a felirat: Vigyázz, a kutya harap! Rossz szándékkal érkezőknek szólt az írás: bár úgy fest, üres a ház, jó lesz vigyázni, két farkaskutya őrzi serényen. Amikor hozták őket, két tenyérben elfértek. Picik voltak, fogatlanok, tejillatúak. S jó dolguk lett nagyon. Bár a férfi tervezgette a nősülést, mindig valami más, fontos intéznivalója támadt. Kerítést, tetőt reparált, új ólakat húzott. Teltek az évek. Érezte, az ősz hajszálakhoz sokasodnak a rigolyái is. Már magát is idegesítette, más azokat talán el se viselné. Hanem ő is nehezen szokna meg idegent itt, aki tesz-vesz, rámol, szobát, sorsot átalakít. A nősülés, az új asszony így csak terv maradt. A férfi a szeretetét a kutyáira pazarolhatta. Persze módjával, hisz’ „ember helye a házban, kutyáé az ólban van”. Készített két takaros kutyaólat, apró lábakon állókat, jól szigetelteket, piros cserepeseket. Azokat egymás mellé rakta. Jó volt rájuk nézni, na! És a kölyök farkasokra se lehetett panasz. Okos állatkák, rájöttek, akkor mától ez az ő helyük. Körbeszagolgatták. Be-bekukucskáltak, bátorságot gyűjtve rögtön beköltöztek. Csak hát egybe „cuccoltak” be. A férfi eleinte okította őket: olyan hamar megtanulták, hogy „ül, fekszik, hozzám!” A szavakra ültek, feküdtek, vagy füllobogva rohantak, dicséretet, fültővakarást, hátpaskolást remélve. Hanem a házikók dolgában engesztelhetetlenek voltak. A férfi eleinte egyiket, másikat kiszedte onnan. Annyira hasonlítottak egymásra, sose tudta, melyik az egyik, melyik a másik, hogy hiába mondta, értsd meg, ez a tiéd, ez az övé. Végül rájuk hagyta. Tudta az idő neki dolgozik, kicsi, kényelmetlen lesz a hely, valamelyikük csak átköltözik. Tévedett, bár kényelmetlen volt, de kitartottak, összébb húzták magukat. Nyaranta is csak egy gödröt ástak, abban ejtőztek. Postás, más egyenruhás ember ha jött, egyszerre rohantak felé, s ugatták meg. A férfi, ha szólt, együtt futottak, s néztek rá, hogy itt vagyunk, mi a dolog? Mondta is a férfi, úgy van két kutyám, mintha egy lenne, mintha titokban valaki összecsirizezte volna őket. Tíz évig voltak ők „boldog egyek ketten”. Tíz év kellett, hogy a férfi észrevegye, melyik az egyik, melyik a másik. Az egyik a tányércsörgésre rohant, a másik megfontolva ballagott. Az egyik falt, a másik csak ételt piszkálgatott. Az egyik verebek után futott, a másik csak feküdt, fogyott, a szőre színtelen, tekintete üres lett. Doktort hívott a férfi, ő megvizsgálta, van, amikor a mi tudományunk már kevés. Harmadnap a férfi a diófához temette. Nem sírt, de nehéz volt a szíve. Hát ketten maradtunk, mondta, gyere, járjunk egyet öregfiú. De a kutya nem mozdult. A diófához feküdt, a friss halomra. Ne bolondozz, kérte a férfi. De a kutya ott feküdt délután, este és éjjel is. A férfi, ha hívta, nem ment felé. Ha étellel, vízzel közelített hozzá, megmorogta. Még három napig feküdt ott a kutya, amikor a férfi megint doktort hívott. Nem értem az egészet, mondta az orvos, s mivel a kutyához ő se közelíthetett, a vizitért pénzt sem kért. Még két napig feküdt a síron a kutya. Őrizte a barátját esőben, forró napsütésben. Akkor a férfi, ahogy mindig, vizet, ételt vitt. A kutya nem morgott. Nem is lélegzett. A férfi ásóért indult. Így ni, mondta, amikor végzett. Újra együtt lesztek, ahogy akartad, örökre elválaszthatatlanul. Még sokáig nézte a halmot. Sírt is, de férfiasan, hang, könny nélkül, csak a válla rázkódott.
/Guba Zoltán/

Steyr.... gyönyörű, imádom! Bővebben később.


régebbi bejegyzés ITT

- Mondja maga is a Doktor úrra vár? Hej ha nekem is olyan szép hegyes orrom lenne, mint magának!


- Most mit lógatod úgy az orrod Jónás? Egy kis plasztika, aztán meglásd fenn hordhatod, ahogy én.


Gyülekezünk rendesen....



- Vajon Gombóc Artúr és a haverja mit keres itt? Hm... csőrrel is foglalkoznak? :)