Hétvégén egy kellemes, kis baráti összejövetel volt nálunk.....semmi apropóból, (titokban akartam tartani a névnapomat, és a szülinapomat) csak egy kis dumcsi, iszogatás és husi sütögetés volt a cél.
Nagyon szupira sikerült, Apci volt a séf, én a kukta... remélem mindenki jól érezte magát, és nemsokára ismétlés lesz.
Mindenki meglepődött, én is :-) amikor Tomi barátunktól kaptam egy szép "szülinapi csokrocskát", valahonnan megtudta... nagyon szép, lefotóztam! :-)

Egy évvel öregebb… vagy idősebb? Nem, szerintem csak egy évvel tapasztaltabb, egy évvel boldogabb! Én így érzem magam, számomra a születésnapok egy ideje már nem azt jelentik…hogy… mennyi vagyok, hanem azt, hogy mennyi csodálatos dolgot éltem meg, és inkább arra figyelek, hogy mi van még előttem, mit is szeretnék még elérni. Ha visszagondolok, akkor megpróbálom a rosszat, azt, amiben csalódtam, azt is a javamra fordítani, hisz minden rossz, ami ér minket az életben egy lecke, amiből tanulhatunk, de az is lehet, hogy azóta már jóra fordult, másként tekintünk rá. Bárhogy nézem az eltelt éveket, én még mindig a kis romantikus lelkű Ani vagyok, aki igyekszik mindenben, és mindenkiben meglátni a szépet. Szeretem az embereket, a gyerekeket, az állatokat, szeretek élni, szeretem, ha szeretnek…. Apró, jó dolgok is boldoggá varázsolnak, a legrosszabb napomat is megtudja szépíteni egy jó zene, egy jó könyv, és az tesz igazán boldoggá, ha körülöttem mindenki boldog, és minden rendben van! ♥


♥♥♥♥♥♥ /kattints rá/

(ez a bejegyzés júli. 25.-én készült, elfelejtettem élesíteni)
Tegnapi bosszantó dolgot ma próbáltam elintézni, bementem "Janóházára" a polgármesteri hivatalba, ott is a műszaki osztályra. Sajnos ma nem volt bent a jegyző, hétfőn ismét elmegyek és viszek magammal fotókat a bokrokról, no meg a szomszédom átlógó bokrairól és faágairól. Hű annyira távol áll tőlem az efféle háborúskodás.... még bízom abban, hogy nem lesz ebből komoly csörte.
Meglátogattam a kozmetikust egy kis szemöldökszedés erejéig, és beugrottam mindjárt a gyógyszertárba, vásároltam Magne B6 tablettát, és Sedogelat gyógynövényes nyugtatót. Mostanában elég sokat szorongok, rosszul alszom, lehet, hogy az egyedüllét okozza, ha Apci itthon van elszáll minden bajom.... és talán, ha Marci is újra itthon lesz.... Belelapoztam az Újságba, és mit láttak szemeim mindjárt a címoldalon: "Az oroszlánokat ma eltalálja Ámor...." Hű, az anyját! :-) "Nagy szerelmet vagy valaminek a beteljesedését ígéri a mai napi kártya. Szíve tele szerelemmel. Az élete jó irányát mutatja az is, hogy az örömöket látja meg mindenben." Idáig semmit nem érzek belőle... Hm, de jön haza Apci.♥ Azért nem mondom, ezt olvasva már sokkal jobb napom van, ez a placebo hatás... mert bizony kérem szépen sok mindent az agyunk generál, elég egy kis pozitív gondolat és voilá már meg is javul körülöttünk a világ! :-)

„Ne várjunk mindig arra, hogy tökéletesen pozitív dolgok történjenek velük. Vegyük észre, hogy az apró bosszúságok mellett, amelyekre gyakran túl nagy hangsúlyt fektetünk, elúsznak az álmaink. Koncentráljunk a vágyainkra, és ne mérgelődjünk a kisebb problémákon.”

”Az, hogy milyen nehéz volt a tegnap, holnapra már semmilyen jelentősége nem lesz. Élvezzük ki a pillanat örömét, ne rágódjunk folyton a problémákon, és azon, hogy mi fog történni holnap, hogy oldjuk meg a jövőnket.”

Mindig van valami bosszúság! Csak egyszer, egy hét múlna el úgy, hogy nem kell bedilizni valami agyarap, barom hülyeségétől! Épp, hogy hazaértem Balatonról, egy jó kis ajánlott levél várt. Hm... önkormányzat.... vajh mit akarnak? Kipakoltam az autót, megetettem a cicákat, majd felnyitottam a borítékot..... és őrület! Rotyog az epém, forr a májam, el nem tudom mondani milyen düh van bennem! A jegyzőtől jött a levél, melyben a szomszédunk által tett feljelentés miatt, 8 napon belül ki kell vágnunk a kerítés mellett lévő bodzafánkat, és meg kell csonkítanunk a fenyőfánkat. Osztrák szomszédunk, aki anno disszidált, és a rendszerváltás után hazapöffeszkedve felvásárolt több ingatlant, hónapokkal ezelőtt jelezte, hogy zavarja az átlógó fenyőág, vágjuk le. Meg is tettük, bár szerintem ez csak egy kukacoskodás volt a részéről, hisz semmit nem zavar nála. Majd talán egy hónappal ezelőtt este, furcsa zajra lettem figyelmes, létráról átnyúlva a kőfalon, motorosfűrésszel csonkította meg a bodzafánkat.... mondván, hogy a hülye fekete bogyók áthullanak hozzá a kertbe. Ez az ember tavaly arra kért, hogy a hozzá távol eső, kertünkben lévő nyírfát vágjuk ki, mert amikor virágzik szemetel, és az átmegy hozzá, de ő szívesen ingyen kivágja. Hát ember az ilyen??? Most meg jött a levél.... amennyiben kötelezettségünknek nem teszünk eleget, úgy szabálysértési eljárást indítanak ellenünk. A ku*va életbe! Noormális???? Én nem tudok rendesen kiállni az autómmal, mert nem látok az ő járda mellé telepített hatalmas levelű fájától.... Most akkor mi legyen? Jelentsem fel én is? Tényleg balesetveszélyes! Elegem van, az ilyen hülye emberekből!
Tulajdonképpen ott kezdődött az egész:
Ezek az emberek megpróbálják "megvenni" a szerény falusi embereket szaros, apró ajándékokkal traktálják őket, amitől azok "elájulnak", és kezesbáránnyá szelídülnek, majd fillérekért szolgálnak (fűnyírás stb.) a "gazdinak". Velünk ez nem jöhetett létre, barátság volt, de mind anyagi szempontból, sem az iskolázottság terén nem tudtak überelni minket és ez bizonyos bunkóknak igen fájó pont tud lenni, ahogy ezt most tapasztaltam is. Még nem tudom, hogy Apci miként fog reagálni, de szerintem vagy kakiba nyúltak, vagy az "Okos enged, szamár szenved" szisztéma lép életbe.... bár az utóbbit még kétlem. "Rossz szomszédság török átok" szól a régi mondás, hát sajnos ezt kikaptuk rendesen!
Itt a bodzafa egy képe, amikor virágzik, de már megvan csonkítva..... és még ki is kell vágni.... nagyon sajnálom!:(


És a fenyő..

Délelőtt, fél tizenegykor csengett a telefon, Marci hívott, ma szabadnapos, esőnap, menjek le. Holnap akartam.... gyorsan összekészültem, és lejöttem. Tegnap éjjel buli volt, képzelhetitek mi várt, a csatatér az kutyafüle ehhez képest! Nehezen, de összeszedtem minden erőmet és rendet vágtam, most ragyog minden. Persze egyet meg kell hagyni, a konyhában rend volt, vagyis elmosogatott, és nagyon szépen, ragyogtak a poharak és az edények. Nem volt a gyerkőc a nyaralóban amikor megérkeztem, így hát nem is tudtam rendesen kiordítozni magam, egész estig jó idő volt, és strand röpizett lent a parton. Telefonon hívott három körül, hogy mindjárt itt lesz, mire én rávágtam, hogy jobb ha megvárja míg hazamegyek. No, a rend létrejöttével megjött a jókedvem is.... Ugyan ki tud haragudni egy ilyen jó kis gyerkőcre?! :) Be mentünk együtt Balatonfüredre, ahol jól bevásároltatott :), és még fodrászhoz is elvittem. Haza akartam menni este, végül itt maradtam (ezt sejtettem, mert hoztam a gépemet, és egy jó könyvet is). Egy órával ezelőtt dörgött az ég, és esett is... most viszont friss a levegő és minden csendes, csak a kertmozi zajait hallani, de én ezt szeretem. Egy kis finom chardonnayt kortyolgatok, Marci nemsokára jön a barátaival monopolyzni, délelőtt indulok haza.
Sajkodi öböl eső előtt.... fotóztam, imádom, annyira szép, ahogy a túloldalra átlátni....



Aszófőnél tankot fotóztam, néhány évvel ezelőtt Marci is ücsörgött rajta, csak valahol a Balaton másik oldalán.



Itt a régi kép, és bejegyzés ugyanaz a tank... tényleg :) ITT

Kevés időm van mostanság itt írni, és azt is tudom, hogy a blogomon kicsit eltértem attól, a „stílustól”, amit már hat éve csinálok. Kevesebb a romantika, a zene és „miegymás”, ígérem megpróbálok majd „szépen visszajönni”, de most ilyen dolgok történnek velem…. Balaton és az otthon közti ingázás közben, mindenre próbálok odafigyelni, időt szakítani, és néha úgy érzem elfogy minden erőm, energiám. Balcsi nehogy azt gondoljátok, hogy csak a nyaralásról szól, amióta lent van Marcus én gondoskodni járok oda. Takarítani, kaját vinni, mosnivalót összeszedni, aminek a felét hazahozom, a többit ott mosom ki stb…
Meséltem már sokszor Dönci cicámról, akit nemrég ivartalaníttattam miután gyönyörű kölyköket fialt… Ma délelőtt épp az uborka dömping kellős közepéről jöttem be a kertből egy nagy kosár uborkával, amikor Dönci megérkezett és eldobta magát a konyhakövön, majd kínos vakarózásba kezdett. Már egy jó ideje kínlódott a fülecskéjével, megvettem az ajánlott szereket, az ivartalanító műtéténél szóltam az orvosnak nézze meg, de ez valahogy kimaradt, én pedig a nagy izgalomban elfelejtettem rákérdezni. Szóval a cica csak továbbra is vakarózott, aztán kicsit ez abbamaradt, nekem nem volt időm megfigyelni, de a mai nap kiverte nálam a biztosítékot. Két perc alatt felöltöztem, hívtam a rendelőt, mondván a cica még nem evett és a délelőtti rendelésre be tudok vágtázni vele. Helyettesítő doktornő volt, siettem, beértem, anyát is vittem, hogy beszéljen menet közben a rémült cicushoz. A doktornő egyedül volt, kérte, hogy fogjam le Döncit, és elkezdte a fülecskéjét pucolni, mondván ez nem fáj a cicának… Huh! Szegény cicukám szétkarmolta a hátsó lábával a kezemet, már minden csupa szőr volt, kértem a doktornőt nyugtassa le valamivel, azt is kifizetem, mert ez így nem megy, mindjárt elájulok, mert sajnálom, akkor már anyukám is fogta a maccsot. Szegény Döncös el lett altatva, és szépen ellátta a doktornő a fülecskéjét, ami rühatkás volt. Négyezer forint, egy hét múlva vissza… Boldogan hoztam haza cicukámat, és tele voltam aggodalommal, hogy ezek után vajon szeretni fog-e. A doktornő vígasztalt, de én, mint laikus, és nem csak állatbarát, hanem nagyon szerető gazdi joggal féltem attól, hogy egy ilyen „inzultus” után, hogy fog hozzám viszonyulni a cicukám. Édes, felébredt, kiengedtem a „macskaboxból”, tántorgott, dörgölőzött, szeretgettem, majd egy idő után a legkedvesebb csemegéjével lassan etetgettem. Sokat aludt délután…


Közben a kölykei.... kint.... :)


Dönci szépen rendbe jött, egyfolytában dörgölőzik, dorombol, kint nemrég eleredt az eső, és most itt alszik mellettem.


azt hiszem mindketten nagyon boldogok vagyunk….

Nagyon szeretek nála lenni, olyan ott, mint egy botanikus kertben. Bármerre néz az ember, mindenhol virágok.... pozsgás növények, kaktuszok cserepekben, és a kertben, de még az utcán előttük is szebbnél szebb virágok nyílnak. Livi Marcus ovónénije volt, innen a barátság, mely a hosszú idő után sem kopott meg köztünk. Sajnos ritkán találkozunk, de ilyenkor annál jobbakat beszélgetünk. :-) Náluk nem csak a háziállatok, és a befogadott vaddisznócska, Vackor érzi jól magát, szerintem bárki, aki betéved, mert az egész házat belengi a jóság és a szeretet melegsége. Mondtam Livinek, olyan szép a kertje, amilyen az ő lelke. Kivételes ember, akit nagyon szeretnek a gyerekek, és a szülőkkel is jó kapcsolatot ápol. Persze, hogy előkerült a táskámból a pici gépem, és kattintgattam amíg csak a memóriakártyám be nem telt. :-) Néhány olyan fotót osztok meg veletek, amit nem mindennap lát az ember....

Múlt héten volt Illés Erika szobrászművész otthonában, Nemeskocson, a Magtár galériában. Szerintem nagyon jól sikerült! Tizenöt gyerkőcből varázsolt kicsi művészeket Erika, és Kreif Zsuzsanna /Zsuska/ rajzfilm készítő. Én a Balcsis ingázás közben két napot töltöttem velük, és a kiállításmegnyitót. Fotóztam őket, meséltem nekik, és segédkeztem ott, ahol éppen lehetett. Nagy élmény volt ez nekem is! Fotóimat a táborról ITT megnézhetitek. Jó érzés volt nézni az apró kezekben formálódó agyagot, a színes festék és a gyermeki képzelet miként válik eggyé a papíron, majd Zsuska segédletével animációvá. Hallgatni csacsogásukat, ahogy kitalálják, majd elmagyarázzák az általuk készített műveket. Kicsit fárasztó de mégis megunhatatlan élmény ez.... Imádom a gyerekeket!

Marcus Balcsin szorgoskodik, azóta mi is sűrűbben nyaralgatunk. :-) Családunk "másik felével" Teklával és Tamásékkal is könnyebb volt a szabadság alatti találka.


Pénteken lencsevégre kaptam a parton egy hattyúcsaládot. Marci mesélte, hogy a kis család néha ott vendégeskedik náluk a büfében. Kicsit ciki, mert némi nemkívánatos nyomokat hagynak maguk után.. :-)

Balcsin, Marciéknál a Kagylóban sláger ital a rózsaszörp. Én még sosem kóstoltam, lelkére kötöttem a gyerkőcnek, hogy kérje el a receptet. Itthon a neten is kicsit utánanéztem, és ma este nekiálltam. Két piros rózsa bokrom van, már tegnap nézegettem őket, de még rájuk fért egy kis napsütés, ma estig hagytam őket jól kinyílni, majd leszedtem a gyönyörű rózsafejeket.


Hm... fájó szívvel tépáztam meg őket, szedegettem a szirmokat.... szeret... nem szeret...

Hajnal három.... Apcival kelés, csomagolás, indul..... ugat a Bandi, mint egy őrült, tuti vihar készülődik, és szokás szerint ő ezt már előre érzi. Kinézek az ablakon, és látom, hogy valami fénylik a túloldalon a fűben, de borzasztó erős, kékes-fehér a fénye. Hálóingben vágtázás a fényképezőgépemért, közben foghegyről odavetettem a borotválkozó férjemnek: - Azta! Vagy valami őrült nagy szentjánosbogár, vagy ufó, meteorit, rohanok, lefényképezem! Mire kiértem a kapuhoz,  Apci beelőzött, és Bandi is ott állt türelmetlenül a kapuban.... majd kiderült, hogy valószínűleg valaki elhagyta a bringájáról a lámpát.... Khm! Nem ér röhögni! :-) Reggel szembesültem osztrák szomszédom bunkóságával, már tegnap este elkezdte vagdosni a bodzafáinkat, pedig nem is lógott át ág, de őt zavarja sok kis hülye fekete bogyó, ami a kertjébe hullik. (minden zavarja, még jó, hogy kőfal van köztünk) Mondtam neki, hogy lekvárt szoktam főzni belőle, és a kismadarak is nagyon szeretik.... No, ez őt szerintem "hidegen hagyta". Szedtem rengeteg borsót, amit mindjárt ki is fejtettem, Apci jóvoltából érik a kertünkben egy csomó minden.... borsó, zöldbab, uborka, cékla, cukkini. Nagyon örülök neki! :-) Délután cicákat fotóztam, szép nagyra nőttek...

Kitaláltam egy nagyon fincsit! Két őszibarackot összeaprítottam, majd tettem hozzá egy pici édesítőszert, hozzáöntöttem két deciliter habtejszínt, és az egészet jó keményre felvertem, két poharat megtöltöttem vele, egyik jó lesz holnap, a másikat ha itt befejeztem az írást, olvasás, vagy filmnézés közben megeszem. :-)

Édes pici kacsákat fotóztam, akik a móló mellett lubickoltak, anyukájuk egy csónakról figyelte őket. Majd, amikor már unta, hogy ott ólálkodom, kattintgatok, beugrott a picik közé, és szépen elúsztak egy nyugisabb részre..

Ma végre sütött a napocska, a délelőtti szélvihart nem számítva szép időnk volt. Apci, mint mindig, összeköti a kellemest a hasznossal, és amióta itt vagyunk festegeti az ablakkereteket. Történt egy kis baleset, a szélvihar belekapott két falnak döntött ablaktáblába, és zsupszt eldöntötte őket. Volt káromkodás rendesen, mert mindkét ablak ripityára tört. Mehettünk Füredre üvegeshez, holnap délelőttre kész lesz. Hétfőn bekukkantottunk a zánkai barackosba, hátha van már érett barack, és volt… vagyis van. Gyönyörű, finom, illatos, vettünk négy kilót, már alig van belőle. Nagy nyugi van körülöttünk, még elég kevesen vannak, a strand is eléggé üres, hétvégére várják az igazi „szezon indulását”. Újra balatoni cica tulajdonosok lettünk, a tavalyi kiscicák már szépen megnőttek és az anyukájukkal járnak hozzánk mindennap, etetésre. Vásároltam Füreden száraz cicatápot, megeszik, de igazából a kajamaradékoknak, és egy kis felvágottnak, vagy kefírnek jobban örülnek. Simizni nem hagyják magukat, tisztes távolból néznek, nyávognak, vagy türelmesen ücsörögnek. A mólón is találkoztunk egy aranyos makkával, farkatlan szegény, de nagyon barátságos. Nyakörv van a nyakán, remélem ez azt jelenti, hogy gazdija is van. Amúgy mindenkihez odamegy, simogatják, szeretgetik, hálásan dorombol. :-)

Három napja megállás nélkül esik…. Ezért, amikor csak lehet csavargással, és olvasással töltjük az időt. Már a harmadik könyvnél tartok, élvezem nagyon, hogy akár megszakítás nélkül is olvashatok, semmi nem zavar közben. Marcus dolgozik a parton, hol vízi bicikliket kölcsönöz, hol pedig felszolgál, és még palacsintát is szokott sütni. Pünkösdkor volt először próbamunkán, és annyira megtetszett neki, hogy amint vége lett a sulinak, lejött Balcsira és beállt dolgozni. Hm, úgy fest a dolog, hogy egész megemberelte magát a gyerkőcünk, mintha kicserélték volna. Jót tesz neki az új környezet, az új és komoly barátok. Komolyabban beszél, segítőkész, és még sorolhatnám azokat a dolgokat, amiket eddig nem produkált. Kicsit rumlis volt a nyaraló, de ez érthető, hisz reggeltől-estig dolgozik. Apci találta ki ezt a nyári munkás dolgot, én még ódzkodtam is ellene, de most már látom ennél jobbat ki sem gondolhattunk volna.

A tihanyi Levendula Fesztiválra próbáltunk szombaton bejutni, képtelenség volt. A "szedd magad" még tán ma is folytatódik, de akkor a fesztivál időpontjában őrületes világ volt ott. Rengeteg autó, porfelhő és várakozó tömeg. Bent Tihanyban is a tömeg és parkolóhiány volt hétvégén a jellemző. No, mi ebből inkább nem kértünk! Kirakodóvásárt láttunk eleget, és ez nem is volt olyan nagy szám, levendulát fotózni, vagy szedni pedig ráérünk hétköznap. :-)

Nem tudtam rendesen megcsinálni a fotógalériát az előbbi bejegyzésemnél, mert mobil neten dolgozom, most megpróbálok azért még néhány képet feltenni.....

• • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  
  Legközelebb Tihanyból "jelentek" a Levendula fesztiválról, ugyanis Balcsis nyaralás következik... :)

Amíg Apcimnál "vendégeskedtem" minden este elmentünk valamerre csavarogni. Nem számít hányszor jártam már Linzben, Steyr-ben, és a környező településeken, nekem ez a táj mindig nyújt újdonságot, meglepetést, százszámra készítem a fotóimat, imádom őket itthon nézegetni. Hihetetlen, hogy micsoda élet van hétköznap esténként a legkisebb település központjában is. Éttermek, cukrászdák teraszai mind, mind tele vendégekkel... Hm, ha belegondolok Sárvár, Celldömölk utcáinak, tereinek késődélutáni "elcsendesedésébe", azokra a helyekre, ahol pár évvel ezelőtt még kint voltak az utcán a kis asztalok..... Szomorú tény ez.... Vigasztaljon minket a szlogen, mely szerint: "Magyarország jobban teljesít" Hm.... látom, amit látok.... összehasonlítok... A minap kezembe került egy újság, benne számokban, százalékokban adatok hazánkról.... 40%-ra nőtt Magyarországon a létminimum alatt élők száma.... Tényleg jobban teljesítünk, mert rohamosan növekszenek az ehhez hasonló értékek.
Ja, és sógoréknál olyan fizetést kap egy dolgozó, hogy akár mindennap megengedheti magának, hogy vendéglőben vacsorázik, ahol akkora szelet wiener schnitzelt kap, hogy lelóg a tányérjáról, a maradékot hazaviheti, és dohányozhat kénye-kedvére, senki nem bünteti meg érte. Vajon ezt mi mikor fogjuk elérni? No, de ennek a bejegyzésnek nem kesergés a célja, inkább néhány fotóval folytatom....

Tegnap délután történt valamilyen baleset Steyr-ben. Nem sokat tudok róla, némi útlezárás, egy jó nagy forgalmi dugó, és szirénázó mentőautók…. meg valami az úttesten, amiről akkor még nem tudtam, hogy olaj. Mindenesetre néhány óra múlva, este, amikor hazafelé mentünk már nyoma sem volt, ennek ellenére „kitáblázták”, hogy csúszik az út, olajos, és 30km a kötelező sebesség. Pedig hangsúlyozom nyoma sem volt, annyira szépen feltakarították. Hm…ez igen, szép munka!

Reptéri csendélet késő délután....


Van, aki ilyenkor szeret repülni...


A reptérről sétálni mentünk Steyr óvárosába. Néhány kép, bővebben majd otthonról.


Ez a két egymásba fonódott szív mögöttem, csupa lakatokból áll... ♥


Fantasztikus látvány tárult elénk a várfalról, sokszor volt benne már részem, de még mindig nem tudok betelni vele...


Kukucs!! :-) Egymást kukkoltuk, a néni látcsővel én az obival egy erős zummal... ;-)


Nem, ez nem Velence! :-) Az Enns partján gyülekeznek a galambok....


- Itt akarok maradni, leülök a járdaszélére és el sem mozdulok, annyira szép! - mondtam Apcinak, aki előttem ballagott...

Még mindig fantasztikus erőbedobással dolgozik a Scorpions, a hard rock német sztárzenekar, olvastam, hogy jövőre, alapításuknak ötvenedik évfordulójára egy új lemezzel és filmmel is készülnek. Huh, nem mondom, jól tartják magukat az „öregfiúk”! Ma koncertjük lesz Budapesten mégpedig az Omega együttessel. A két zenekart évtizedes barátság köti össze, a Hősök terén a rendszerváltás emlékére szervezett Szabadságkoncerten találkoznak újra. Mindkét együttest szeretem, mit nem adtam volna érte, ha ott lehetnék, bár most is csuda jó helyen vagyok Ausztriában. ;-)
Több dalt fognak egymás szerzeményeiből közösen előadni, ahogy ezt tették már nagy sikerrel máskor is. Barátságuk a hetvenes évek közepén kezdődött egy Nyugat-Európai turnén, mesélte egy riportban Klaus Meine, aki egyben a Wind of Change rockhimnusz szerzője. Ez a dal is fel csendül ma, hisz a rendszerváltás korának egyik legismertebb, gyönyörű dala, persze és e nélkül nincs Scorpions koncert.

Hihetetlen jó erőnlétet feltételez az a tény, hogy az utóbbi időben, háromgenerációs rajongótáborának a Scorpions évente közel száz koncerttel kedveskedett. Irigylésre méltó ez a vitalitás, energia, az Omega frontemberéről, Kóbor Jánosról sem mondaná meg szerintem senki, hogy elmúlt hetven éves. Mert a rock fiatalon tart, erőt ad, konzervál és… és akkor dübörögjön! :-)

Néhány hete megjelent Tóni fiam könyve, Ocho Camino - 10 éve az úton.
Ocho Macho zenekarról szól, akikkel már jó pár éve együtt utazik koncertről, koncertre, fotózza őket, klipet készít, és hallgatja anekdotáikat a hosszú utakon. Ebből született ez a könyv.