2014.09.02. 22:39 | Szerző: -Ani-

Augusztusban jött a „villanyóra leolvasó”, vidáman, viccelődve fogtam le Bandi kutyámat, eszembe sem jutott, hogy ez a pár perc még rémálom lesz majd a közeljövőben nekem. Csütörtökön meghozta a postás a különbözeti számlát tartalmazó borítékot, kibontottam, elolvastam, majd újra és újra, nem hittem a szememnek. Egyszázhetvenezer forint különbözetről szólt a számla, amit nekünk kell megfizetnünk az E.ON áramszolgáltató felé. Micsoda????
Tíz évre visszamenőleg megőriztem a számláinkat, akkor még nagyon sok átalánydíjat fizettem havonta (az is furcsán sok volt), de ahogy lecseréltük a háztartási gépeinket, és energiatakarékos izzók váltották fel a régieket háztartásunkban, úgy kezdtek szépen csökkenni a számlák, és az éves elszámolásokkor általában vissza kaptunk az addig befizetett összegekből. Tavalyelőtt óracsere volt, aztán tavaly százezer forintot kaptunk vissza a szokásos augusztusi elszámoláskor.  Viszont annyira lecsökkentették a havi átalánydíjat, hogy bementem személyesen a szombathelyi kirendeltséghez, és kértem emeljék meg az összeget, nehogy később baj legyen, inkább újra kapjunk vissza pénzt, minthogy rá kelljen fizetnünk. Mindig pontosan fizettem be a már magunk által megállapított, de nem kevés havi díjat. Rémálom, ez a számla, amit most kiküldtek! Osztottunk, szoroztunk, számoltunk, mértünk, visszanéztünk, ez az összeg semmiképpen sem helytálló!
Ma bementem a szombathelyi kirendeltségbe, vittem magammal mindent, évekre visszamenőleg a számlaelszámolásokat, a friss óraállásokat és hozzá minden bizalmamat a cég munkatársaival szemben. Negyedóra várakozás után sorra kerültem és elkezdtem mondani a hölgynek a problémámat, vagyis szerettem volna elmondani, de ő meg sem hallgatott, sőt kijelentette, hogy őt nem érdekli, neki hiába mondom, majd elővett nyomtatványokat, hogy töltessem ki a férjemmel, hisz az ő nevén van az óra. Mondtam, hogy külföldön dolgozik, én vagyok a feleség, vele egy háztartásban stb… Ezt nem fogadják el, meghatalmazás kell, még ahhoz is, ha ezentúl online bediktálós módszert szeretnénk. Úristen! Mire jó a házasság? Semmit nem ér?? Majd azt is elmondta, hogy ha a férjem aláírja a papírokat, akkor kijönnek a kollégái, terheléses vizsgálatot végeznek az órán, és ha mégis jó az óra, akkor közel húszezer forintos kiszállási díj megfizetésére köteleznek a 170.000Ft-on felül. Semmi együttérzés, semmi kedvesség, majdhogynem kirúgott…. Életemben ritkán éreztem magam ennyire megalázva, és szarul! Megtehette volna, hogy kedvesen meghallgat, segítségükről biztosíthatott volna, és talán még azt is, hogy becsukja a szemét, míg a meghatalmazást aláírom a férjem nevében. Mert egy igazi emberszerető, jó ügyintéző szerintem így tesz! Ez a nő egy állat volt, képmása a ma uralkodó rendszernek! Szerettem volna neki „beszólni”, hogyha nem rá tartozik és nem érdekli, akkor talán a szomszéd üzletben mondom el, de nem mertem kekeckedni "itt ő az úr", könnyeimmel küszködve hagytam el a kirendeltséget. Rezsicsökkentés? Ezen a számlán is fel volt tüntetve…. Le sem merem írni a tényleges összeget. És, ha a „mérőbácsik” bebizonyítják, hogy jó az óra, akkor kihez fordulhatok? Hogy bizonyíthatom, hogy mi nem egy gyár vagyunk, hogy egyedül voltam egész nyáron, hogy év közben is csak a fiókámmal ketten használjuk az áramot, hétvégén van együtt a család, akkor megy a mosógép, a mosogatógép és azon kívül semmi extra nincsen. Már nem szeretek ebben az országban élni, nem is akarok! Semmit nem nyújt nekem ez az ország, egy „fityinget” sem kapok, mindent Ausztria fizet, a családi pótléktól az egészségügyi hozzájárulásig, nem kérek segélyeket, semmit, de legalább annyit elvárnék, hogy állampolgári minőségemben megbecsüljenek! Családunknak szét kellett szakadnia ahhoz, hogy megélni tudjunk, gyermekemet ez az állam semmiben nem támogatja. Támogatást kapnak a határon túli magyarok, beiskolázási segélyben részesülnek azok gyermekei, akik nem is akarnak dolgozni, és azt az embert sújtja itt minden átok, aki próbál becsületesen, rendesen élni! Sajnálom, de azt kell mondanom, hogy százszor normálisabb élete volt itt a magyarnak az „átkosban”, mint most ebben a kicicomázott, hazug, nacionalista vezetésű országban!

 

 

2014.08.28. 21:30 | Szerző: -Ani-

Tegnap este kezdtem, mivel sütőben készítettem hosszú ideig tartott. Minimális cukor hozzáadásával, mag nélkül, 15kg szilvából. Saját szilvánk, sosem volt permetezve, és sajnálom, hogy nem fotóztam le maga a szilvákat, akkorák voltak, mint egy tyúktojás. Sajnos idén az esős idő ennek sem kedvezett, mert sok volt a rothadt gyümölcs a fán.
Sütőben készült a lekvár, majdnem 24 órán keresztül... vagyis... egyszer hat, utána három, majd újra hat kilogramm szilva került a sütőbe. Az egészhez csak 3,5kg cukrot használtam fel,  mégis édes és fincsi, 35 kis üveg lekvár lett belőle.

2014.08.28. 07:00 | Szerző: -Ani-

"Mosolygok, amikor dühös vagyok,
Csalok és hazudok.
Teszem, amit tennem kell,
S így boldogulok.
De tudom, mi a jó,
És tudom, mi helytelen.
És meghalnék az igazságért,
A Titkos Életemben"



Imádom! Általában egymás után többször is meghallgatom.... Cohen hangja amúgy olyan szexi, és a versei, dalai különös érzéseket szabadítanak fel bennem....

zene zene.jpg

2014.08.27. 08:00 | Szerző: -Ani-

Mostanában annyi minden történt, annyi mindennel foglalkoztam, vagy nem, hogy „mélyenszántó gondolataim” megmaradtak gondolatnak, itt motoszkálnak bennem, jó lenne már kiírni magamból őket. Örök dilemma, hogy mi az, amit szabad, amivel nem bántok meg senkit, viszont nincs értelme az egésznek, ha az érzéseimet megzabolázom, álruhába öltöztetem őket. Ez a blog pedig nem annak indult, ami mostanában kezd kialakulni belőle.... vagy nem is tudom. Jól esik persze, hogy kint vagyok a főoldalon, és az Indexen is néha, az olvasottságra sem panaszkodhatom, mindig örömmel tölt el a statisztika böngészése. Valami viszont hiányzik, ha visszaolvasom magamat…. Régebben megvolt, talán jobban benne voltam én vagyis a véleményem… hisz ezért Szerintem…
Hogy is van ez? A minap beszélgettem egy kedves barátommal, arról, hogy milyen jó lenne, ha nem kéne folyton viselkedni, másoknak megfelelni. Micsoda fantasztikus érzés lenne egy nap arra ébredni, hogy az lehetek ezerrel, aki vagyok. Most ne arra gondoljatok, hogy valami állatba váltanék át, csak…. kimondanám bátran, amit gondolok, nem kéne félni attól, hogy megbántom azt, akinek a mondanivalómat szánom. Ne értsetek félre, nem egy frusztrált banya vagyok, csak egy olyan ember, aki borzasztóan illemtudó, vigyáz a másik ember lelkére és néha ez nagyon… nagyon nehéz. Na persze, ha ezt egy más szemszögből nézem, nem biztos, hogy jól esne, ha valaki, azért mert elege van az etikettből, jól elküldene melegebb éghajlatra. A szocializálódás egyik átka, hogy megtanultunk álszentek és képmutatók lenni! Igen, vállalom, én is néha bűnbe esem…
Mennyi bajt okoz a stressz, rengeteg mocskot lenyelünk, dühöt, félelmet, tele van a bensőnk a ki nem mondott szarságokkal, amitől bizony meg kéne szabadulni! És csak mosolygunk, nyelünk, és tárolunk. Olyan basszus a lelkem, akár egy levéltár! Évekre visszamenően letudom emelni a polcokról a sérelmeimet, néha megteszem, leporolom és visszateszem őket, szerintem sokan így vagyunk vele, és akkor az udvariasságból visszatartott véleményeinkről ne is beszéljek. No, azoknak is szép nagy raktára van a bensőmben! Mert mit szól, mert megsértődik, mert nem is érdekes csak, csak ott gyűlik a többi rakás szeméttel. Kicsit „bevállalósabbnak” kell lenni! Biztos, hogy valamelyest csökken a „népszerűsége” az embernek, borul néhány jónak titulált, de labilis kapcsolat, viszont egy idő után megkönnyebbülés és röhög a lelkünk. A sérelmek már egy fajsúlyosabb téma…. Attól szabadulni…. Mindenesetre arra kell törekedni, hogy ne gyűjtsünk be újakat, rázzuk le magunkról, mint kutya a vizet a szőréről. Mai okoskodásom ennyi, remélem mondtam vele valami használhatót…..

végre!.jpg

2014.08.27. 07:00 | Szerző: -Ani-

Behoztam a kertből egy szép nagy cukkinit, majd gondolkodóba estem.. mit is főzzek belőle??? Mostanában már annyi mindent készítettem cukkiniből, levest, lecsót, stb... Hm... végül megszületett az ötlet, fasírt lesz belőle! Egyszer még a "cukkini szezon" elején csináltam, de az valahogy nem lett az igazi, most újra megpróbáltam, kicsit másképp, úgy, mintha husiból készülne, de nem olajban sütöttem ki, hanem kerámia tepsiben, sütőben.
Mivel cukkinim a sok esőtől hatalmasra növekedett megszabadítottam haragoszöld ruhájától, káposztareszelőn lereszeltem, besóztam és hagytam kicsit pihenni. Egy fej hagymát apróra vágtam, pici olajon üvegesre dinszteltem. Jól kinyomkodtam a cukkinit, és hozzáadtam: három gerezd zúzott fokhagymát, a hagymát, egy nagy csokor összevágott petrezselyemzöldjét, ízlés szerint pirospaprikát, borsot, sót, ételízesítőt, két tojást, és három beáztatott, majd jól kinyomkodott zsemlét. Összedolgozás után, pogácsákat formáztam a masszából, zsemlemorzsában megforgattam, és kiolajozott kerámia tepsibe kerültek. Jó félórát sültek, félidőben megfordítottam őket. Kicsit laza a massza állaga, de nem kell félni tőle, sütés és kihűlés után tökéletes lesz. Viszont így utólag kitaláltam egy jobb módszert, legközelebb nem áztatom, hanem aprító gépbe helyezem a zsemléket és úgy adom a cukkinihez szárazon. Szerintem akkor lesz igazán tuti a recept! Különben megtévesztően hasonlít ez a fasírt a húsból készült tesójához. Próbáljátok ki. :-)

page.jpg

 |   | Szólj hozzá!
2014.08.26. 21:04 | Szerző: -Ani-

mert egész nap csak esznek és alszanak. :-)

Kis cicák kint alszanak, Dönci néha bent, Öcsi Frici pedig ki tudja merre, eszik és aztán eltűnik. :-)
2014.08.20. 07:00 | Szerző: -Ani-

Mindig le vagyok maradva a blogolásban egy-két nappal.... ez vagy a "nemérekrá", vagy a lustaságomnak köszönhető. Nem mintha érdekes lenne, hogy mit-mikor..... :-)
Hétfőn reggel fél tízkor ébredtem, mivel előtte már hajnalban útjára engedtem az én drága Apcimat, és ilyenkor még legalább hatig fent vagyok, utána alszom egy kicsit. Tudom, hogy hét körül ér oda, addig szorongatom a szerencsekövemet, még alvás közben is (amivel kérem a Jóistent és az Őrangyalokat, hogy útközben vigyázzanak rá). Ébredés után olvastam egy kicsit.... szeretem az újságokat, ez kell minden reggel, legalább néhány oldal.... Közben jöhet a jó kis kávé....aztán megint kávé.... Imádom! Majd tusolás, néhány csepp parfüm, az is fontos a napi induláshoz. :-)
Kimentem a kertbe és kosaramat teli szedtem egy csomó, gyönyörűséges zöldséggel, gyümölccsel.

66.JPG
Délben a teraszon "reggeliztem", bekaptam néhány falatot a Tekláéktól kapott mennyei, házi csípős kolbászból, pici zsemlével, hagymával, paradicsommal. A hat karika kolbász és fél zsemle láttán lehet, hogy néhányan röhögőgörcsöt kapnának, de én jóllaktam! :-) Aztán nekiláttam a kertből szedett csodákból finomságokat főzni, a fűszereket és a tejszínt kivéve, minden itt termett... jaj a tojci az nem, de falunkbéli. :-)

Tóniékat vártam. Tudtam, hogy hazafelé jövet a Balcsiról behozzák majd a kulcsokat és szerettem volna nekik finom, meleg ételekkel kedveskedni.

71.JPG
Készítettem tejszínes, tárkonyos cukkini levest, aminek a receptjét megint csak a Bori nagymamájától, Bözsitől kaptam. Rántottam cukkinit és patisszont, köretnek apró, hajában főtt burgonyát forgattam meg petrezselymes vajban. Főztem még finom, zsenge csemegekukoricát, és desszertnek fagylaltot kínáltam és frissen szedett málnát. Tetszett a "dolog" a gyerekeknek, vagyis ízlett és anyukámnak is. :-) 

84.JPG
munka közben.... ez itt még csak a fele volt... huh vagy negyven szeletet paníroztam.... :-)
86.JPG

2014.08.19. 08:00 | Szerző: -Ani-

Bori nagymamájánál ettem, tőle kaptam a receptet. Nagyon finomra sikerült, bár nekem az övé jobban ízlett. :-)
Szombaton Balcsin elkészítettem, természetesen a cukkinit is tőlük kaptam hozzá, mert ez egy különleges sárga, zsenge héjú, fincsi példány volt.... volt... hamar elpusztítottuk. :-)

A recept:
Végy egy szépséges, zsenge cukkinit, amit darabolj kockákra, vágj csíkokra egy egész pipi mellet, készítsd ki a fűszereket: só, bors, pici vegeta, néhány gerezd fokhagyma. Szükség lesz még olajra egy kevés keményítőre vagy lisztre, és két dl tejszínre. No, meg egy csomag spagetti is kell a tálaláshoz!
A pipicicit olajon kicsit megpirítottam, felengedtem kevés vízzel, amihez adtam egy kis sót, borsot, vegetát, legalább négy-öt gerezd zúzott fokhagymát, a husit félig puhára pároltam, majd hozzáadtam a cukkinit. Amikor az egész megpuhult, majdnem elfőtte a levét megszórtam egy kevés liszttel, jól összekevertem, majd ráöntöttem a tejszínt, amivel jól összeforraltam.... még egy kicsit után fűszereztem..... (sajna megszaladt a kezemben a bors.... kicsit borsos lett), de azért jól sikerült. :-)
A tejszínt kikeverhetjük egy-két evőkanál étkezési keményítővel és azt adjuk a husihoz, úgy is nagyon finom!
Közben kifőztem egy csomag spagettit, fejedelmi kaja lett belőle! :-)
2014.08.18. 22:05 | Szerző: -Ani-

Marcit elvittük tegnap Aligára, a másik nagy tesókhoz. Tekla, Tamás és az ő kedvesük, Géza, és Kata védőszárnyai alatt vesz majd részt élete első fesztiválján, a B my Lake-ra mennek, vagyis már ott vannak, mától kezdődött. Gézuéknak egy nagyon barátságos, vízparti nyaralójuk van ott, nem sátrazni fog a gyerek, és nem kell izgulnom mit eszik, mert Tekla gondoskodó, nagyon jó testvér, Tamás és a többiek szeme is tuti rajta lesz.... :-)
Szerettük volna a vissza utat egy kis kirándulással összekötni, a déli parton akartunk hazajönni, ez sajna időhiányában nem sikerült...mert....
Balatonfüredtől iszonyú kocsisorban araszoltunk majdnem Csopakig.... aztán elfogyott a türelmünk, és megfordultunk.

Tihanyban kompra szálltunk, és úgy folytattuk az utat Aligára, ahol egy kicsit beszélgettünk még, viszont nagyon elszaladt az idő. Tamáskámnak ma hajnalban vissza kellett mennie dolgozni, ezért a Fűzfő-Veszprém útvonalat választottuk.
A kompon készítettem néhány gyönyörű képet
...

2014.08.18. 21:09 | Szerző: -Ani-

Folytatom a szombati bejegyzésemet...
Fövenyesről vonattal mentünk, ezer éve nem vonatoztunk, és bizony az utóbbi hetekben nem sok jót olvastunk a MÁV-ról, meglepetésként ért minket, hogy a késés ellenére tiszta, rendes volt minden. A legjobb persze az egészben, hogy Fövenyesen nincs lehetőség jegy vételre, a kalauznak pedig még az árnyékát sem láttuk Füredig. :-)
Immár sokadik alkalommal, szinte minden nyáron ott vagyunk a Borfesztiválon, úgy vettem észre, hogy évről-évre kicsit gyengébb lett. Nem a borsátorokról és a finom nedűkről beszélek, az minden volt rendesen, és tudom, hogy az a lényeg, de régebben mindig voltak profi, és amatőr művészek, akik produkciójukkal szórakoztatták a borozgató népet. No, ez most igencsak kimaradt, egy aranyos citerás játszott,

29.JPG
és az "indiánok" csak a sétány végében zenéltek, és nem beöltözve, ahogy szoktak.

40.JPG
Színpad sem volt állítva, a Kisfaludy színpadon zenélt valamikor kilenc körül a Mini. Szóval nem voltak tűznyelők, festegetők, táncosok, élőszobrok stb.... Hiányzott! Úgy döntöttünk jövőre lehet, hogy el sem megyünk.
Nagyon fincsi sültkolbit, és hurkát ettünk, az itt, ilyenkor különösen jól esik. :-) (update!)

2014.08.16. 18:06 | Szerző: -Ani-

Tegnap jöttünk le Balcsira, este kicsit megnéztük, vagyis meghallgattuk az aranytorkú énekeseket a Kagyló büfében karaoke party volt. Hű, nagyon tetszett, Marci is énekelt a barátjával. :-)
Éjjel esett, ma egész nap fújt a szél, szóval kevesen merészkedtek a strandra, pedig állítólag a víz még nagyon fincsi. Lementünk egy órája megnézni a vonat menetrendet, ugyanis vonattal szeretnénk bemenni Balatonfüredre a Borfesztiválra, akkor lőttem ezeket a képeket. Tóni és Bori érkeznek valamikor, ők jönnek értünk Füredre... remélem talicskát is hoznak, a kocsihoz is valahogy oda kell jutni. ;-)

Irány Füred! Jövünk finom borocskák! :-)

2014.08.14. 08:00 | Szerző: -Ani-

egy mézeskalácsházban jártam, két szeretetre méltó, kedves ember portáján, ahol nagyon jól éreztem magam.....
Ott a bab termése is hatalmasra nő.... és mint a mesében, mire beérik talán égig érő fa lesz belőle...

012_1.JPG

2014.08.13. 17:00 | Szerző: -Ani-

Olyan mint egy mese.... :-)
                                                                                                             

Messze hol, messze hol még a nap sem kel fel,
Messze hol, messze hol az égbolt úszik vörös fényben,
Messze hol, messze hol a nap eltakarja szemét,
Messze hol, messze hol az égbolt úszik vörös fényben,

Magányosan jár
Egy színes fényekkel körbeölelt paradicsom felé.
Egyre csak megy és megy,
Egy olyan paradicsom felé, hol nincsen nappal sem éjszaka.

Messze hol, messze hol még a nap sem kel fel,
Messze hol, messze hol az égbolt úszik vörös fényben,
Menj tovább, menj tovább még a nyúl üregénél is mélyebbre,
Menj tovább, menj tovább míg az aranyozott bejáratot eléred.

Magányosan jár
Egy színes fényekkel körbeölelt paradicsom felé.
Egyre csak megy és megy,
Egy olyan paradicsom felé, hol nincsen nappal sem éjszaka.

2014.08.12. 22:41 | Szerző: -Ani-

A "csillaghullás" maximuma szerdán éri el a Földet, óránként akár 60 tűzgolyó is átszáguldhat az égbolton. Egészen augusztus 24-éig találkozhatunk velük, de olyan látványt, mint szerdán, már nem produkál.

"A Perseidák az egyik legismertebb, fényes meteorokat és sűrű hullást produkáló meteorraj. A hullócsillagokat Szent Lőrinc könnyeinek is nevezik. Az első megfigyelések a Perseidákról kínai csillagászoknak köszönhetően Kr.u. 36-ból származnak. Japán, kínai, koreai megfigyelések már a 8-ik és 9-ik században is előfordultak, később azonban a 12-ik század körül már csak szórványosan említik őket. Újkori újrafelfedezésük Adolphe Quételet-nek köszönhető, aki 1835-ben Brüsszelben írta le először, hogy az augusztusban előforduló meteorok a Perseus csillagkép irányából sugárzódnak szét..

Radiánsa a Perseus csillagkép területén van (innen kapta nevét), maximuma augusztus 12 és augusztus 13-ra esik, a köztudatban emiatt augusztust a hullócsillagok hónapjának is nevezik. A raj sok apró porszemcséből áll, melyek a földi légkörben nagy sebességük következtében felhevülnek és elégnek, a földfelszínt nem érik el. Megfigyelésükre legalkalmasabb az éjféltől hajnalig terjedő időszak, ilyenkor láthatók legnagyobb számban.

Amikor a Perseus csillagkép alacsonyan van a látóhatáron, a meteorok száma kisebb, de azok hosszabb utat tesznek meg a légkörben. Nyomuk gyakran több színű, vékony csík. Ezek megfigyelésére a 21-23 óra közötti időszak alkalmas." /Wikipédia/

 

2014.08.12. 13:13 | Szerző: -Ani-

A hétvégén láttam a filmet…. Nem is értem, hogy ennek a filmnek a megnézése miért váratott ilyen sokat magára… Nekem nagyon tetszett!
”Marley Corbett (Kate Hudson) fiatal, gyönyörű, vadóc nő. Sűrű hódításai ellenére nem képes átadni magát az igaz szerelemnek, általában humorral öli el komolyra forduló kapcsolatait. Élete alapjaiban változik meg, mikor doktora (Gael Garcia Bernal) rákot diagnosztizál nála. Marley úgy dönt, nem adja át magát a betegségnek, sőt egyre elmélyültebben keresi a boldogságot - melyet végül legelhivatottabb segítője révén talál meg.”
Persze szépen végigbőgtem az utolsó félórát, és még másnap is agyaltam a történeten. Vajon tényleg léteznek ilyen emberek, nők, mint Marley? Akik ekkora életigenlő magatartással veszik tudomásul, hogy halálos betegek, hogy nincs tovább? Már csak ezért is érdemes megnézni a filmet, azt hiszem erőt ad, még az egészséges embernek is….. kicsit nagyobb bátorsággal éli tovább az életét. Mert mi lehet, ha egyszer eljön értünk a kaszás…. Hm… akár a filmben egy teli pezsgőspohárral a kezünkben táncolunk, majd leülünk egy padra Whoopi Goldberg (Isten) mellé, koccintunk, és derűsen hagyjuk magunk mögött földi életünket… Jöhet a folytatás! Végül is nem hangzik annyira rosszul.
Ha ilyen aspektusból tekintenénk az elmúlásra, talán nem fájna annyira, vagyis akkor is létezik egy dolog, ami a filmben is elhangzott…. Azok fájdalma és bánata miatt aggódnánk, és tesszük azt most is, akiket itt hagyunk. Vajon, „hogy fog nekik menni” a gyász, hogy sikerül az elengedés…
És nem az első film volt ez, amiben azt láttam, hogy a haldokló azt kérte, „egy jó buli” keretében búcsúzzanak el tőle. Nem tudom, talán ez sem hülyeség….. én biztosan tudom magamról, képtelen lennék, nem tudnék könnyek nélkül búcsúzni….. és a sárgaföldig leinnám magam. Na jó, maradjunk az életigenlő gondolatoknál, ezért nem folytatom tovább…
A filmet meg kell nézni, és éljünk az „itt és most” elve szerint! Nemrég olvastam, hogy az általam oly nagyon kedvelt mondatban benne rejlik az élet esszenciája: Carpe diem – élj a mának! (mindig megfogadom, hogy úgy lesz, sosem fog sikerülni)
”Csak az számít, ami most van, a tegnap már elmúlt, a jövő pedig még nincs itt. Az élet csak ebben a pillanatban áll rendelkezésünkre. Élvezzük hát!"

”Mit nem adnék, hogy még egyszer átélhessem azt a hihetetlen pillanatot, amikor rám nézett, és én megteltem élettel!”
egy kis menny.jpg
Videó előzetes a filmről...(kattints rá)



2014.08.11. 22:39 | Szerző: -Ani-

Rajut, az elefántot ötven évvel ezelőtt, újszülött korában ejtették fogságba, a vadonban. Egész életében láncokon tartották, bilincsei belső felületét fémtüskék borították, így minden lépés iszonyú fájdalmat okozhatott neki. Alig kapott enni, folyamatosan éhezett, gazdái ütötték-verték, szegény állatnak pokol volt az élete. Az indiai Allahabad városában koldulással kereste gazdái kenyerét, némi apróért ormányával áldásokat osztogatott. A Wildlife SOS brit állatvédő szervezet segítségével szabadult ki. Az elefánt tulajdonosai mindent megtettek, hogy a kiszabadításban közreműködő tíz állatorvos, a vadonszakértők és a rendőrök munkáját megnehezítsék. Az állatvédőknek nemcsak a fogva tartókkal de Rajuval is meg kellett küzdeniük, órákig etetgették gyümölcsökkel mire sikerült a bizalmába férkőzniük, és szépen felsétált a megmentésére érkezett teherautó platójára. Majd biztonságos helyen 45 perc alatt sikerült megszabadítani őt a húsába vágó láncoktól. A mentő csapat megdöbbenve látta, hogy kiszabadulásakor sírt az elefánt, megmentői vele könnyeztek, és bizonyosak voltak abban, hogy Raju megértette, mi történik vele. Azóta a Wildlife SOS menedékhelyén lakik, több kiszabadított állattal együtt, szakemberek táplálják és próbálják helyrehozni testi-lelki sérüléseit.
Daily Mail (eredeti cikk)

raju.jpg

2014.08.09. 21:30 | Szerző: -Ani-

Hétfőn kezdték, és ma kora délután befejeződött a nagy munka. Ó Istenem, ha belegondolok mennyire féltem tőle! Egyáltalán nem kellett, gyönyörűen ment a munka, az eső sem esett, és a kert sem sínylette meg annyira ahogy én azt elképzeltem. Le kellett vágni néhány gallyat az öreg fenyőről, a fű pedig majd szépen rendbe jön. Konténerben az összes törmelék, hétfőn szállítják el... A házban folyamatosan porszívóztam amikor szükség volt rá, és persze jövőhéten beiktatok egy hatalmas takarítást, ami a famennyezet letörlését, a falak portalanítását, és az ablakok pucolását stb. foglalja magába. Igazán én most veszem majd ki a részem a nagy munkából. Bandi, a mi kis meteorológus kutykónk, egy jó félórája ugat a kert végében, jelzi, hogy jön valami vihar féle...... kinéztem és villámlik.... Ah! De most már kit érdekel!  Felőlem jöhet! :-)


2014.08.05. 20:29 | Szerző: -Ani-

Nagy munkában vagyunk..... és imádkozunk szorgalmasan, hogy ne essen az eső.
Az internet is elszállt, vagyis a kábel a gyönyörű vadszőlővel együtt szakadtak le a falról..... a net már rendben, a vadszőlő pedig majd jövőre újra nő.... remélem. :-)

2014.08.03. 21:23 | Szerző: -Ani-

de csak egy kis időre....
Marci hazaérkezett majdnem nyolc hét után...
Előttünk ment a motorjával, és egy jó nagyot beintett a Vas megye táblának. Megértem.... én is voltam fiatal! :-) Szegénykém nem találja a helyét, pedig nemsokára újabb hetet tölt a Balaton partján.... 18.-tól B My Lake Aligán! :-) 
ezt itt a képen sokan irigyelnék.... :-) egész követség érkezett a lányokból, hogy egy nappal tovább maradhasson.... sajnos most kicsit tanulni kell.... :-(

By by.jpg

2014.08.01. 07:00 | Szerző: -Ani-

Ezt a pasit imádom..... kimondhatatlanul tetszik az, amit csinál.... olyan misztikus, és mégis megnyugtató...
Irigylem, szeretnék ilyen szép helyen, ilyesmivel foglalatoskodni. :-)
Michael Catch - Gravitációs ragasztó  /kattints rá, ott a cikk/

Mindjárt itt a másik, ő TJ Smith, aki egy nap hirtelen ötlettől vezérelve kamerát ragadott, beült vele az autóba, lehúzta az autó ablakát, feltekerte a hangerőt és beindította a The Foundation klasszikus dalát, a “Build Me Up Buttercup”. Aztán énekelni kezdett. Nézzétek meg a videón, hogy a többi autóst sem hagyta hidegen a jelenet, énekeltek, mosolyogtak, lehúzták az ablakokat, egyszóval  élvezték, és talán ezáltal mindegyiküknek szebben kezdődött a napja. Hű de jó lenne, ha ilyen emberek élnének, közlekednének köztünk. Gondoljatok bele, csúcsforgalomban a Bah csomóponton ezt anyázás és acsarkodás helyett, vagy péntek délután az M7-es autópályán Balaton felé..... esetleg vasárnap a vissza úton, borzalmas dugóban...:-)
TJ Smith az autópálya és a YouTube sztárja
/katt/
 
A harmadik kedvencem egy oxfordi fiúkórus...

"Az oxfordi acapella fiúkórus gondolt egy merészet, feldolgozták a kolumbiai énekesnő Hips Don’t Lie című klipjét, és leforgatták saját videójukat."
Tovább olvashatod itt

süti beállítások módosítása