2014.07.22. 22:33 | Szerző: -Ani-

Kevés időm van mostanság itt írni, és azt is tudom, hogy a blogomon kicsit eltértem attól, a „stílustól”, amit már hat éve csinálok. Kevesebb a romantika, a zene és „miegymás”, ígérem megpróbálok majd „szépen visszajönni”, de most ilyen dolgok történnek velem…. Balaton és az otthon közti ingázás közben, mindenre próbálok odafigyelni, időt szakítani, és néha úgy érzem elfogy minden erőm, energiám. Balcsi nehogy azt gondoljátok, hogy csak a nyaralásról szól, amióta lent van Marcus én gondoskodni járok oda. Takarítani, kaját vinni, mosnivalót összeszedni, aminek a felét hazahozom, a többit ott mosom ki stb…
Meséltem már sokszor Dönci cicámról, akit nemrég ivartalaníttattam miután gyönyörű kölyköket fialt… Ma délelőtt épp az uborka dömping kellős közepéről jöttem be a kertből egy nagy kosár uborkával, amikor Dönci megérkezett és eldobta magát a konyhakövön, majd kínos vakarózásba kezdett. Már egy jó ideje kínlódott a fülecskéjével, megvettem az ajánlott szereket, az ivartalanító műtéténél szóltam az orvosnak nézze meg, de ez valahogy kimaradt, én pedig a nagy izgalomban elfelejtettem rákérdezni. Szóval a cica csak továbbra is vakarózott, aztán kicsit ez abbamaradt, nekem nem volt időm megfigyelni, de a mai nap kiverte nálam a biztosítékot. Két perc alatt felöltöztem, hívtam a rendelőt, mondván a cica még nem evett és a délelőtti rendelésre be tudok vágtázni vele. Helyettesítő doktornő volt, siettem, beértem, anyát is vittem, hogy beszéljen menet közben a rémült cicushoz. A doktornő egyedül volt, kérte, hogy fogjam le Döncit, és elkezdte a fülecskéjét pucolni, mondván ez nem fáj a cicának… Huh! Szegény cicukám szétkarmolta a hátsó lábával a kezemet, már minden csupa szőr volt, kértem a doktornőt nyugtassa le valamivel, azt is kifizetem, mert ez így nem megy, mindjárt elájulok, mert sajnálom, akkor már anyukám is fogta a maccsot. Szegény Döncös el lett altatva, és szépen ellátta a doktornő a fülecskéjét, ami rühatkás volt. Négyezer forint, egy hét múlva vissza… Boldogan hoztam haza cicukámat, és tele voltam aggodalommal, hogy ezek után vajon szeretni fog-e. A doktornő vígasztalt, de én, mint laikus, és nem csak állatbarát, hanem nagyon szerető gazdi joggal féltem attól, hogy egy ilyen „inzultus” után, hogy fog hozzám viszonyulni a cicukám. Édes, felébredt, kiengedtem a „macskaboxból”, tántorgott, dörgölőzött, szeretgettem, majd egy idő után a legkedvesebb csemegéjével lassan etetgettem. Sokat aludt délután…

dönc2.jpg

Közben a kölykei.... kint.... :)

kölykök.jpg
Dönci szépen rendbe jött, egyfolytában dörgölőzik, dorombol, kint nemrég eleredt az eső, és most itt alszik mellettem.

dönc3.jpg
azt hiszem mindketten nagyon boldogok vagyunk….

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr966536027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása