Hétvégén válaszút előtt állt a nemzetünk, választottunk, helyesbítek, választottak, mert én nem vállalom magamra a felelősséget... én nem ezt választottam! Azt vettem észre, hogy azóta némi csend honol a közösségi oldalakon, és mindenütt, valahogy elcsitultak a kedélyállapotok, senki nem beszél róla. Csalódottság, félelem, belenyugvás, vagy vihar előtti csend? Keresem rá a választ, valószínű mind, mind egybevéve. Én nem akarok politizálni csak, mint ebben az országban élő nő, családanya, és a feleség szemével nézem a körülöttünk kialakult helyzetet, káoszt, ami napról-napra egyre nő. Aki nem akar róla tudomást venni az, homokba dugja a fejét, szerintem elkötelezett híve egy rossz rendszernek, egy rossz gondolkodásnak. Csak a hülye nem látja, hogy ez a választás egyáltalán nem volt korrekt, az átrajzolt szavazókörökkel, a „névtelen, ismeretlen” új pártokkal, és azokkal a friss szavazókkal, akik nem is ebben az országban élnek, csak nemrég kapták meg a magyar állampolgárságukat. Szomorúnak tartom a szavazás részvételi arányát, elmehettek volna többen is, akkor, amikor Paksról, "a történelmet meghamisító, a magyar holokausztot kizárólag a németek műveként beállító emlékműről", stadionról, és mutyiról beszélünk. Nem beszélve arról, hogy veszélyben a bankszektor, és az energiaszektor, bár erre azt szokták mondani, nem kell őket félteni, tudom, de ha „bepipulnak” akkor, jaj lesz neked Magyarország! Tessék nekem megmondani miből lesznek új munkahelyek? Az én korosztályomnak szerintem már nyugdíja is el van költve. Viszont az is biztos, hogy a következő négy év, még jó néhány milliárdost fog kitermelni a jelenleg kormányon lévő pártból! Mit mondunk a középiskolás gyerekeinknek? "Olyan szakmát válassz gyerekem, amiben külföldön el tudsz helyezkedni! Tanulj nyelvet fiam, kettőt is, mert akkor sokkal könnyebb lesz, „kint” munkát találnod!" Felnőnek a gyermekeink, és nem csak a szülői házat, hanem a szülőhazát is el kell hagyniuk a biztos megélhetés érdekében. Most nem a háborúba, nem a frontra megy el a férjünk és a gyermekünk, hanem sok száz kilométer távolságra dolgozni. Vagy kitelepülnek a családok, vagy a gyerekek miatt maradnak egyedül, itthon az asszonyok, „csonka családokat” termel a rendszer. Saját bőrömön, tapasztalom, tudom milyen nehéz, annak is, aki itthon marad, és annak is, akinek mennie kell. Amiért késztetést éreztem e néhány sor megírására az, hogy szeretném felébreszteni a lelkiismeret furdalást azokban, akik nem mentek el szavazni! Szerintem ez minden állampolgár kötelessége! A fiam száz kilométert utazott a kollégáival, Ausztriából Münchenbe, hogy leadhassák a voksukat. Itt meg valakinek csak néhány házzal arrébb kellett volna mennie, és nem ment el! A saját fülemmel hallottam, aki azt mondta azért nem ment, mert úgyis "ők maradnak" és legyintett, a másik meg azért szavazott a nyerő pártra, mert: "Egy fecske nem csinál nyarat." Az emberi butaság netovábbja!! De fogadjunk, hogy ezek közt az emberek közt lesznek a legtöbbet háborgók, elégedetlenkedők! Ez az én véleményem..
Az "egérkéknek", akik mindig azzal értenek egyet, akivel éppen beszélgetnek, mindig próbálnak mindenkinek megfelelni, azoknak azt üzenem:

"Az álarc összeroppant. Aki mást mutat magáról, mint amilyen, az semmilyen."