Folytatom a szombati bejegyzésemet...
Fövenyesről vonattal mentünk, ezer éve nem vonatoztunk, és bizony az utóbbi hetekben nem sok jót olvastunk a MÁV-ról, meglepetésként ért minket, hogy a késés ellenére tiszta, rendes volt minden. A legjobb persze az egészben, hogy Fövenyesen nincs lehetőség jegy vételre, a kalauznak pedig még az árnyékát sem láttuk Füredig. :-)
Immár sokadik alkalommal, szinte minden nyáron ott vagyunk a Borfesztiválon, úgy vettem észre, hogy évről-évre kicsit gyengébb lett. Nem a borsátorokról és a finom nedűkről beszélek, az minden volt rendesen, és tudom, hogy az a lényeg, de régebben mindig voltak profi, és amatőr művészek, akik produkciójukkal szórakoztatták a borozgató népet. No, ez most igencsak kimaradt, egy aranyos citerás játszott, 
és az "indiánok" csak a sétány végében zenéltek, és nem beöltözve, ahogy szoktak.
Színpad sem volt állítva, a Kisfaludy színpadon zenélt valamikor kilenc körül a Mini. Szóval nem voltak tűznyelők, festegetők, táncosok, élőszobrok stb.... Hiányzott! Úgy döntöttünk jövőre lehet, hogy el sem megyünk. Nagyon fincsi sültkolbit, és hurkát ettünk, az itt, ilyenkor különösen jól esik. :-) (update!)
Valahogy így terveztem a hazamenést.... felváltva.... mármint felváltva toltuk volna egymást.... ;-)
Nem vártuk meg míg Tóniék értünk jönnek, vonattal mentünk vissza. Hm.. kb. fél órát késett, így elértük. Megint tiszta volt és rendes, de itt már jeggyel utaztunk. :-) Ami kicsit az esténket tönkre tette az, hogy: Álltunk a sorban jegyért, sokan voltak, hisz ilyenkor majdnem mindenki vonattal közlekedik a Borfesztiválról hazamenet. Egy agresszív, ötven körüli apa állt mögöttünk, olyan igazi tetű fejű, a középiskolás korú, magas, őzike, félénk fiacskájával, akinek még a szeme is ki volt sírva. A gyerkőc apja minden mozdulatára félénken arrébb ugrott, és cincogó, vékony hangon bizonygatta, hogy apjának igaza van, ő gyengeelméjű, elment az esze, de kérte, hogy ne rakja fel őt a vonatra, nem akar hazamenni még az anyukájához. A pasi igazi lelki terrorban tartotta a gyereket, aki valószínű, hogy tényleg sérült volt egy picit, és borzasztó szomorú volt hallgatni őket. Apci nem is bírta sokáig, rászólt az apára, képzelhetitek a választ..... Én "állítottam le" a férjemet, hogy ne ártsa bele magát, mert a végén ebből baj lesz. Úgy szerettem volna, ha valakik, akik többen vannak, pofán verik a pasast! Ha megütötte volna a gyereket, tuti rendőrt hívunk. Egész este ezen agyaltam.... vannak ilyen emberek?!.... Pf! :-(
De visszatérve a fesztiválhoz, rengeteg képet készítettem, és néhányat beillesztek ide belőlük...
mindjárt ott vagyunk...
kicsit hűvös volt, de azért ez nem riasztotta vissza a gyerekeket a vízben pacsálástól...
Apci mindig háttal... mert én lemaradok bámészkodni.... - Nézz ide! Naa!
Na, azért! :-)
Néhány kép még az esti "ezerkacsás" Balcsiról...
Átpillantás Tihanyra, amit már sötétben nem sikerült jól lefotóznom.... pedig azok a fények.... 
Limó ide vagy oda.... a pirosnál neki is meg kellett állnia..... (szép szőke nő vezette) 
Miután hazaértünk, Boriékkal kint ücsörögtünk a teraszon, jót beszélgettünk, és élveztük a hűvös nyári éjszakát egy kis Tokaji hárslevelű kíséretében.
