Amióta hazajöttem keveset blogoltam, tevékenyen töltöttem a napjaimat.... jó sok lekvárt főztem idén: sárgabarackot, epret, ma őszibarackot... Vasárnap lent voltunk Balcsin és amikor lett volna időm képeket szerkeszteni, akkor helyette inkább az alvást választottam. :) Imádom az állatokat, ezt tudja rólam mindenki, aki csak ismer és olvas, hátha még látnátok a gépemen a mappát, ami tele van a cicáimról és kutyáimról készített fotókról! Hogy jön ez most ide? Amikor Ausztriából hazajöttem Cili cicám elég rosszul nézett ki, szombaton bevittük az állatklinikára, ahol megállapították, hogy gyógyíthatatlan vesebetegségben szenved, és el kellett altatni. Ahányszor eszembe jut, könnyek gyűlnek a szemembe....és nem csak Cilivel vagyok így, hanem a többi "volt cicámmal" is.... Jaj csak ne kéne soha temetni! Úgy a szívemhez nőnek ezek a kis állatkák..... Nehezen viselem....Egy ideje amúgy is rettenetes szokásaim lettek... a kicsi, vagy kaszás pókokat nem tudom megölni, mindig egy kartonpapír és bögre segítségével kiviszem őket az udvarra, legutóbb "beszippantott" a porszívóm párat és lelkiismeret furdalásom volt.....Már a kertben a sáskát is megmerem fogni, már nem félek tőle....Ez van. Ahogy vénülök, úgy válik a szívem vajjá. :) Azért még vannak számomra "nemszeretem" undorító állatok, de lassacskán mindig szűkül ez a lista. :) A napokban érkezik a házhoz két kiscica, majd megmutatom őket, és szeretnék az Ausztriában töltött napokról egy kis összeállítást készíteni...
Cilis bejegyzésekből néhány (kattints rájuk): Napoztunk, kis kertemben, ma..., az utóbbi két napban.., idén utoljára..., bodza, macska szappanopera