Gyermekkorom egyik kedvenc regénye Gárdonyi Gézától: A láthatatlan ember. Emlékszem meg is könnyeztem Emőkét, amikor Attilát követte a sírba, és nagyon sajnáltam Zétát a thrák rabszolgafiút, aki reménytelenül szerelmes volt a lányba. Két vagy három évvel ezelőtt volt szerencsém Keszthelyen a panoptikumban farkasszemet nézni Attilával, a hun fejedelemmel. Figyelemre méltó, szép munka. Kicsi termetétől független, tekintélyt parancsoló, félelmetes harci tűzzel a szemeiben, meglepve vettem tudomásul, hogy megborzongok, a bábu közelében. Nem hagy hidegen azóta sem ha egy cikket találok róla, rejtelmes temetéséről, a sírját kereső tudósokról, mindig elolvasom. Anya minden hétvégén áthozza a Szabad Földet, ebben az újságban még van mit olvasni, nem úgy mint s többi hetilapban, amiből mi is járattunk jó párat és szép lassan lemondtuk. No, visszatérve Attilára dr. Lánszki Imre agrármérnök-ökológus végzi a legeredményesebb amatőr kutatásokat immár egy évtizede.
Ollózgatok a cikkből, nagyon sok lenne bemásolni:
Tíz évvel ezelőtt a Nagy-Kevély-hegy keleti oldalának előterében húzódó „Nevesincs hegyen” más földrajzi környezetből odakerült, más geológiai szerkezetű, a természetestől lényegesen eltérő, emberi kéz által formált alakzatokat talált. Pontosan rögzített alaprajzzal, térképeket kezdett keresni, egy légifelvételre az alaprajzot ráillesztve beigazolódtak feltételezései, ezt megerősítették a NASA űrfelvételei. Ezzel persze még semmi sincs bizonyítva. Hiteles történelmi adatok kellenek arra vonatkozólag, hogy álhatott-e ezen a helyen Ős-Budavára, és itt rejti-e a hegy belseje Attila és Árpád sírját. Lánszki Imre minden hozzáférhető anyagot áttanulmányozott, és egyre erősödött benne, hogy a magyar államiság első világi központja a Pilisben volt. Az 1500-as és 1600-as évekből származó metszeteket térinformatikai modellezéssel pontosan be lehet helyezni az általa megjelölt helyre. Régi térképek kópiáin feltűnik Sicambria, ennek létét tanulmányok és krónikák erősítik meg egészen az 1700-as évekig. A hunok birodalmi központjának számító település Attila vára köré épült, s ezen a helyen jött létre később Ős-Buda. Egyes források szerint Árpád fejedelem nyughelye is itt van. Györffy György történész az Árpád-kor földrajzáról írott művében pontosan meghatározza: „a Kevélyek oldalában, egy bányában temették el.” Az Árpádházi királyok mindegyike birtokolta a várat, Istán is lakott itt, a bolgárok elleni győztes hadjárat után, 1018-ban a vár alatti nagy mezőn alapította meg Fehéregyházát (Alba Ecclesia), előbb kolostort, majd templomot építtetett, még éltében Nagyboldogasszonynak szenteltek fel. Attila utolsó nyugati hadjáratából visszatérve Sicambriába, az akkori szokások szerint újabb feleséget választott magának, a nászéjszakán a hun király meghalt. (krakkói kódex) A vár alatti mezőn ravatalozták fel, még aznap éjjel eltemették egy titkos sírhelyen.(Jordanes és Priskos rétor leírása) A beavatott gyászkíséret bement a halmok alá, majd az üreget Csaba királyfi egy hatalmas kőtömbbel bezárta. Ezek után lenyilazták a szolgákat, a helyszínt pedig elárasztották vízzel. A tiszai temetés csak későbbi korok irodalmi alkotásaiban tűnik fel. Az arany-, ezüst- és vaskoporsó is az írói fantázia műve, de nem teljesen alaptalan mivel a vélt temetkezési hely földrajzi nevei közt van: Aranylyuk barlang, Ezüst-hegy, Vas-láp.
Anonymus ezt hagyta az utókorra: „Az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet fejérnek hívnak.” A kis folyó háromágú forrása ott van a régi térképeken, és a valóságban is árulkodnak nyomaik. Lánszki Imre sorra beazonosította a szakrális helyszíneket, régészekkel és barlangászokkal felfedeztek egy barlangrendszert. Műholdas és infravörös felvételeken is jól kivehető a belső udvar és várfal. Néhány hónappal ezelőtt műszerekkel bemérték a Nagyboldogasszony templom alapjait. Nézzük az emberi kéz nyomát őrző sziklát, a kiszélesedő bejáratot egy fedőlappal zárták el. – Itt a sírhely! – érzékenyül el kalauzom. – Kivűlről persze nem lehet bejutni, a hegy gyomra felől kell megközelíteni. Nekem meggyőződésem, hogy a szikla belseje a hun kapitányok és Attila sírját rejti, és minden bizonnyal és Árpád vezér maradványait is itt találjuk. Hamarosan szakértők állnak neki a helyszín vallatásának.

/Szabad Földből Borzák Tibor „Hun király kerestetik” című nagyszerű cikkét használtam fel, néhol lerövidítve, néhol saját szavaimmal,  mert ide a blogba kicsit hosszú lett volna/
/Kép: magyarbuvár/