Nagyon szép idő volt ma, bár a napocskának sok dolga volt, hogy „át süssön” a ködfátyolon.
Anyával délben felkerekedtünk és kirándultunk egy nagyot a hegyen, ami az utcánk végében kezdődik. Jó három órát csavarogtunk, beszélgettünk, csipkebogyót és kökényt ettünk, baromi jól éreztük magunkat. Bármily szomorú évszak az ősz, mégis szeretem tündöklő, meleg színei miatt. Készítettem néhány fotót.
A kőfejtő mindig szép... órákig tudnám bámulni.

kicsit ködös volt fent, látszik a képeken...

ez egy aranyos házikó az út mentén....

van belőlük egy pár, olyan kis mézeskalácsházikók....

ő pedig a hegy alatt lévő kedvencem, zsalugáteres, a hegyoldalban...

Imádom a házakat!
Egyszer itt már írtam róla:szerintem.blog.hu/2008/03/19/meselo_hazak