2008.03.19. 11:24 | Szerző: -Ani-

Csúnya, borongós reggel volt a mai. Mindent belepett a dér, szomorú így látni ezüstös fűvel övezve a sok kis virágot, ami már kinyílt. Nagyon szép a dér lepte táj de csak télen, legszebb a Bakony völgyeiben, számtalanszor gyönyörködtem benne amikor télen átutazóban jártam arra. Szeretem a telet, kedvenc évszakom, a havas fenyőket, a hólepte házakat, erre falun ez olyan mesebeli tud lenni. Festményekben és képekben is nekem a legszebb. Idén ez elmaradt, de ha így esett most már igazán maradhatna a jó idő. Hazafelé a suliból egy kis kitérővel jöttem, „Janóházán” piac van szerdánként, és olyanok álltak a buszmegállóban, akikkel nem volt kedvem azt a hazavezető ötperces utat sem megtenni. Ezért hát látványos kurfli az autóval, és a mellékutcákba be! Így nincs sértődés, és nézelődhettem egy kicsit. Szeretem nézegetni a házakat, mesélnek magukról, a bennük lakókról, arról, hogy voltak jobb idők is az életükben, vagy épp most jött el az a jobb idő, mind, mind rájuk van írva. Látszik, ha idős ember lakja és még jó erőben van, az is látszik ha beteg, idős a gazdája, és az is amikor az utódok végeznek állagmegóvást rajta. Legszívesebben kiszállnék az autóból, és gyalogolva nézegetném őket. Ha Tapolcára megyek vásárolni, mindig lelassítok egy tündéri házikónál. Bent van az erdőben, szép kis fenyőkkel övezet út vezet be a házhoz, csak egy kevés látszik belőle. De jó lehet benne lakni! A Pro7 csatornán volt egy műsor az „Avenzio”, egy ideje nincs, talán jobb is mert fél délelőttöket töltöttem el a képernyő előtt, vízimalmot alakítottak át lakóházzá és víztornyot, sziklákból, rönk fából építettek házakat, az maga a csoda volt, el is rabolta az időmet rendesen. Vannak házak melyek régi emlékeket idéznek fel bennem. Visszatérve a Bakonyhoz, ha nagyon korán megy az ember télen, amikor még ébrednek a falvak, csodaszép. Picikének látszó házak a távolban, hegyen-völgyön, félig ködbe burkolózva, van olyan kémény, ami füstöl már, van, ahol ég a villany, ha nem én vagyok a sofőr, imádom nézegetni őket. Karintiában láttam még gyönyörűségeket télen és nyáron is. Életem egyik legszebb emléke, pedig Cseh-medencéhez kötődik, egy olyan kis faluban szálltunk meg, ahol látszólag megállt az idő jó pár évszázaddal ezelőtt. Minden bevásárlás alkalmával megcsodálom, Sárvár régi palotáit és sajnálom azokat az épületeket, amiket ebek harmincadjára hagynak tönkre menni, vagy felújítják de nem a megfelelő módon. És nem szeretem az új házakat, a hivalkodó, „egyen mediterán” stílusban épült lakóparkokat, nincs bennük semmi egyéni, és az idő sem fog olyan patinákat beléjük vésni, mint sok- sok évvel ezelőtti elődeikbe. Nem véletlenül választottunk több mint száz éves házat, meg van a szépsége, varázsa a sok öreg nyavalyáival együtt. Biztos mondták anno, hogy őrültek vagyunk, amikor megvettük szegény olyan állapotban volt. Ezer munka van még rajta, benne de nekünk így kedves ez a vénséges- vén „nagyanyó".

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr31474787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása