Hazafelé már nem volt gond, megfogadtam, hogy magammal hordom a fényképezőgépet, és rögtön fel teszem a gépre a csodákat amiket látok, ma is fotózhattam volna egy ilyet. Gyönyörű felhő lebegett, mint valami füst a hegy felett, ahogy beértem a faluba még mindig ott volt, egész közelről láttam, de felmentem még a „nagyobbik fiókámhoz” pár percre, mire lejöttem eltűnt, a kapuból is lefényképezhettem volna. Így jártam! Az álmosságom is elment vadászni, pedig akár visszafekhettem volna egy kicsit, de az nem az én formám, inkább megírom a mai bejegyzésem. Tavaly ilyenkor indultam a minket körül ölelő erdőkbe szép nagy, olykor 15 km-es túrákra egyik barátunkkal, Berci kutyánkkal és az anyukám is néha velünk jött, aki korát meghazudtoló frissességgel járta az erdőt velünk. A Camino-ra gyúrtam, egy hajszál választott el, hogy elinduljak, feliratkoztam minden fórumra, sokat olvastam róla stb. és valaki útitársat keresett, két hét volt a repülőgép indulásáig, hezitáltam keményen, bevallom. Jó, hogy nem mentem el, nem bírtam volna végig csinálni, nagyon kényes vagyok, és sokszor fájnak a lábaim. Sajnálom, Shirley MacLaine könyve hozta meg hozzá a kedvemet jó pár évvel ezelőtt, szeretném azt az önmagamat megtalálni, amit ez az út kínál, és oly sok embernek segített. Talán, majd egyszer. Annyi mindent „megfogadtam” januárban: tornázni kéne, túrázni, itt röhög a Taxus Learning, tanulni kéne, azt a kis angolt, ami a fejemben van, tökélyre fejleszteni, elkezdtem egy könyvet írni, folytatni kéne….Az idő rohan, én meg úszok vele! Elúszok, tele vagyok „parával”, kételyekkel, no azért jó az a Camino! Hallgattam nemrég egy meditációs cd-t, hű mekkora baromság volt benne! Minden frankón ment addig, míg ahhoz a részhez értünk, hogy:- Emeljük a fény felé családtagunkat, akinek a legnagyobb szüksége van rá (ez még rendben), most emeljük Magyarország vezetőit, emeljük fel a Kárpát-medence vezetőit. Emelje a rosseb! Vége lett rögtön a meditálásomnak, ekkora marhaságot! Beethoven Holdfény-szonátájára politikusokra gondolni, ez igen! Üdít, frissít, zenére tovább gondolhatod és egy vadvirágos réten, körbe táncolhatsz, ugrándozhatsz, Orbánnal, Gyurcsánnyal, és a többiekkel, fejükön gyermekláncfű koszorú, igazán kellemes! Könyv mellé járt ez a cd, nyugodtan beküldhetném Fábry design centerébe, oda való! Ha azt gondolja valaki, de ráérek, nincs igaza mert ezek kicsippentett percek, nekem is van sok feladatom. Ennyi volt a mese mára, zárul Ani mókatára.
