2014.09.12. 21:48 | Szerző: -Ani-

Keveset „neteztem” az utóbbi időben, valahogy jobban esett ezekben, a zord napokban begubózni, olvasgatni, vagy filmet nézni. Rengeteg eső esett és még fog mondják a meteorológusok. Az ősz sosem volt a kedvenc évszakom, már augusztus második felétől hadilábon állok a fényekkel, olyankor kezd fáradtan sütni a Nap, és gyorsabban fogynak a nappalok. Viszont most kibékülnék egy „indián nyárral”, hiszen kirándulásra az lenne a legalkalmasabb idő, napsütésben a természet sokszínűsége ellensúlyozza az elmúlás érzését. Egyik nap egy hatalmas szarvasünő szaladt át előttem az úton. Huh, én mindig kifogom a legnagyobb állatokat, akkora volt, mint az autóm! Mindkettőnk őrangyala szuper munkát végzett, így megálltam… és csak néztem, néztem, amíg jó messzire került tőlem. Utána jutott az eszembe, hogy nálam van a „kis gépem”, és lőni kéne róla legalább egy fotót. Pedig többször megállt, körbenézett, csak én nem tudtam elég gyorsan felocsúdni a meglepetésből. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy mekkora szerencsém volt, és ilyen szerencsés pillanatokon múlik néha az emberélet. Ugye? Fogalmunk sincs, vagyis inkább nem foglalkozunk vele, hogy a mindennapi életünkben milyen vékony „kötélen táncolunk”.... Néha vannak efféle emlékeztetők....

szarvas.jpg
(Nagyon messze volt már tőlem, amikor lencsevégre kaptam, nagyítanom is kellett a képet.....)

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr806693357

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása