Nagyon szeretek nála lenni, olyan ott, mint egy botanikus kertben. Bármerre néz az ember, mindenhol virágok.... pozsgás növények, kaktuszok cserepekben, és a kertben, de még az utcán előttük is szebbnél szebb virágok nyílnak. Livi Marcus ovónénije volt, innen a barátság, mely a hosszú idő után sem kopott meg köztünk. Sajnos ritkán találkozunk, de ilyenkor annál jobbakat beszélgetünk. :-) Náluk nem csak a háziállatok, és a befogadott vaddisznócska, Vackor érzi jól magát, szerintem bárki, aki betéved, mert az egész házat belengi a jóság és a szeretet melegsége. Mondtam Livinek, olyan szép a kertje, amilyen az ő lelke. Kivételes ember, akit nagyon szeretnek a gyerekek, és a szülőkkel is jó kapcsolatot ápol. Persze, hogy előkerült a táskámból a pici gépem, és kattintgattam amíg csak a memóriakártyám be nem telt. :-) Néhány olyan fotót osztok meg veletek, amit nem mindennap lát az ember....
Ő Tapika.... imádni való pofa...
Csilikét befogadták, kicsit félénk kutykó, de hamar megbarátkoztunk...
Liza a jó kis mama.....
Vackor a vaddisznó, anno őt fogadta el pótmamának...
Azóta is imádják egymást... puszit adnak egymásnak a rácson keresztül... :-)
Vackorka a talált, pici vaddisznó, aki azóta már felnőtt, és nem szereti a kukoricát, a répát is csak főve.... imádja a főtt ételeket :-) és persze a gazdikat!
Vackor szőr...
loptam a "közösségiről" egy eredeti bébi Vackor képet... csak meg ne tudják... ;-)
Ez viszont nem állat.... de kaktusznak "nagyon állat" szerintem :-)