Ülök a gépnél, közben egyik kezem a tévé távirányítóján, váltogatom a csatornákat, fél szemem a gépen, fél a tévé képernyőn, egyszer csak felcsendül egy régi sláger..... beleborzongok, nem kapcsolgatok tovább, lelkemben felsírnak az emlékek, szememből lassan könny csorog. Hm... mikor is volt ez? Kislány voltam, talán nyolc-kilenc éves, és akkor a csapból is ez folyt. Sosem tartozott a kedvenceim közé, sem a dal, sem az énekes....de most nagyon sokat jelent, néhány percre kinyitotta a lelkemben lévő kis ládikót, amiben megannyi szép emlék rejtőzik...
Szégyenlősen törölgetem az arcom, pedig a könnyeimet nem látja senki, majd véget ér a pillanatnyi varázslat, kezem a gombokon, és kapcsolgatok tovább....