2014.02.19. 20:51 | Szerző: -Ani-

Még mindig a Zacher könyv… ahogy ígértem, idézek még a könyvből. Szóval ez a nagyszerű ember anno mentőorvosként is dolgozott, elmesélt a könyvében néhány érdekes esetet.
„Le lettem szarva”
"Az egyik legvidámabb mentős történetem, legalábbis, akik látták, azok majd megszakadtak a nevetéstől, a Budaörsi úton játszódik. Kinn voltunk egy vonatgázolásnál. A sérült ott feküdt a vonat alatt. Ilyenkor persze azonnal megállítják a szerelvényt, s természetesen összegyűlnek a bámészkodók. Ilyen esetben az orvos nem foghatja, s ránthatja ki a vonat kerekei közül a sérültet, mint a répát ez nyilvánvaló. Ott volt kifacsarodva, talán az egyik végtagja még hiányzott is, vagy nagyon durván roncsolódott. Infúzióbekötés, intubálás, lélegeztetés. Ahogy ott görnyedek a beteg fölött és próbálom behelyezni a tubust, egyszer csak érzem, hogy forróság borít el. Aztán a forróság mellett érzem, hogy valami a nyakamba esik, meg a hátamra. Az történt, hogy pont felettünk volt a vécé, a vonat budija, amit csak akkor lehet használni, ha halad a szerelvény. De gondolom, valakit elkapott a szapora fosás, kiszaladt a budiba, rárottyantott, kieresztett mindent, és az egész úgy ahogy van, az én hátamba és nyakamba szakadt körülbelül 40 centi magasságból. Gyakorlatilag tarkón lettem fosva, de a cucc még be is folyt a kabátom alá. S persze egy mentőorvos még egy ilyen szituációban sem mondhatja azt, hogy gyerekek bocs, de leszartak és én ezt nem tudom végigcsinálni. Korrektül el kellett látnom a beteget, miközben a többiek, meg a rendőr majd felborultak a röhögéstől, az ápolóm is alig bírta levegővel. Nem volt mit tenni, kérnünk kellett egy másik rohamkocsit, mert én abszolút nem voltam emberi fogyasztásra alkalmas állapotban. Átadtuk a másik kocsinak a teljesen korrektül ellátott sérültet, és visszamentünk a mentőállomásra a sajátunkkal. Aztán úgy, ahogy van, tripla nejlonzsákba bezárva, az egész lefosott cuccomat egy az egyben kiraktam a szemétbe, mondtam, én azt haza nem viszem.”

Zacher.jpg
/Dr. Zacher Gábor – Dr. Karizs Tamás, A Zacher – Mindennapi mérgeink, 2011, Stúdium Plusz Kiadó/

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr75822998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása