Tamáskámtól egy jobb agyféltekés rajztanfolyamot kaptam ajándékba, ami nagyon tetszett, fantasztikus jó volt, még mindig a hatása alatt vagyok. Három nap, reggel fél kilenctől este fél hatig. Az első nap fáradt voltam, mint a kutya, nem láttam a kimerültségtől, második nap könnyebb volt, de közben egyszer a sírásig kiborultam. Csendben, mondhatnám meditatív állapotban dolgoztunk, meditálással hangolódtunk rá a munkára, és bizony óhatatlanul a gyengébbeknél, mint én, feltörtek az érzelmek. A harmadik nap.... szuper volt, bár sose ért volna véget! Szkeptikusoktól megkaptam tanfolyam előtt a kicsit bántó megjegyzéseket, hogy ugyan már egész nap csak rajzolni fogunk, mi lesz ebben a fárasztó?! Hm... csinálják utánunk, és majd meglátják. Nagyon jó kis társaság verődött össze, élvezet volt velük lenni, a szünetekben beszélgetni, együtt kávézni. Ráadásul nem utolsó szempont, hogy a Munkácsy kiállításon jártunk keresztül, mindannyiszor végigpásztázhattuk áhítozó tekintettel a "nagy mester" műveit. :)

Hajnalka kiváló oktató volt, végig köztünk járkált, segített, magyarázott, és persze ügyelt arra, hogy semmi más ne kösse le a figyelmünket, csak a munkánkkal, a koncentrálással foglalkozzunk.
Nehéz volt a bal agyfélteke, aggodalmaskodását, "fitymáló" megjegyzéseit figyelmen kívül hagyni. Huh, mert az mindig belemagyaráz a dolgokba... :) Én használom mindkettőt, mivel kétkezes vagyok, mégis birkóznom kellett...
Rengeteget tudnék a dologról mesélni, de nem teszem, mert inkább azt javaslom mindazoknak, akik bármiféle késztetést éreznek magukban a rajzzal kapcsolatban, és kicsit szeretnék "felgyorsítva" megtöbbszörözni a tudásukat, iratkozzanak be egy ilyen tanfolyamra. Színes fotóról készítettünk fekete-fehér, vagyis ceruzával rajzolt portrét utolsó nap....
Kívülről szemlélve, fantasztikus ügyességgel oldotta meg mindenki a feladatot, és ez így van, pedig ha belegondolunk, egyáltalán nem könnyű, évekig tanulják a diákok a főiskolán.
Laci hét éve egy szerencsétlen balesetből kifolyólag mozgássérült, kedves ember, mindannyian nagyon megszerettük. Már előzőleg is gyönyörűen rajzolt, elhozta megmutatni nekünk egy pár rajzát, (Boris Vallejo képet is másolt) itt a tanfolyamon szerintem egyszerűen csodákat művelt. Első nap a kezünkről, a fotóról amit választottunk, a szemben ülő társunkról, és az "aranyásó bácsiról" kellett felmérő rajzot készíteni, azok a munkái is szépek voltak. Itt az utolsó napi feladatot oldja meg könnyedén.
Ezen a fotón a "bemutatkozó" kézrajzom, a másikat már néhány órával később rajzoltam. (szebbek ezek a grafittal készült képek élőben)
Rodin gondolkodója, amit egy üres lapra másoltam, méricskélés nélkül. Alul a fotóról készült felmérő rajzom, első nap, első óra, majd az utolsó nap készült rajzom. Rajzoltunk még, növényt stb.. tehát nemcsak másoltunk, de nem fotóztam mindent le...
Második nap, a felső orr száj volt a minta, az én rajzom alatta van, és a gömböcském, amit szintén én rajzoltam.
Szemecske másolás még mindig második nap, jobb oldali az én munkám... alsó képen pedig az lenti szempár.
Aranyásót, Hajni gyönyörű rajzát kellett lemásolnunk. Felül a felmérő képem, majd a második napi, amit nem fejeztem be, elkapott közben a sírás.... szigorúan megcsinálom itthon, ha elkészül majd megmutatom nektek. Az alsó kép párnak az érdekessége, hogy a jobb oldali vakon készült... nem nézek a papírra, a fotót nézem és a szemem vezeti a ceruzát.... és bizony néha még tökéletes rajz is lesz belőle. :)
Rajzolnak a többiek... Felül Laci csábos tekintetű nőcije, középen Bea dögös pasija, alul Veronika csodálatos afrikai szépsége készül... Veronika volt a legfiatalabb köztünk, kedves, csendes, gyönyörű nagy szemű lány.
Ugye, ugye! Laci kezében a fotó, alul a felmérő rajz első nap, és a harmadik napi végeredmény. Lehet, hogy számít egy kicsit, hogy műszaki rajzoló? :) ez csak vicc volt....
Felső képen Laci aranyásója... második nap... fantasztikus, a többieké is szép lett. Középen Bea rajzai, első felmérő, utolsó nap és a fotó, amiről készült. Bea fogászati asszisztens, egy jó kedélyű, vörös szépség, aki hihetetlenül gyorsan oldotta meg a feladatokat, és szépen rajzol. Alul Ildikó első és a harmadik napi rajza. Ildikó pszichiátriai intézetben betegfoglalkoztató, roppant ügyes, ráadásul még jógaoktató is, járni fogok jógázni hozzá.
Laci másik hobbija a rajzoláson kívül a fotózás. Sok képet készített rólunk, és Hajninak is segített, utolsó nap lefotózta a háromnapi "termésünket".
Még hátra van egy "harci feladat", vagyis házi feladat... Hajni lefényképezett minket, majd kinyomtatta a fotókat, és le kell itthon rajzolni a saját portrénkat, beszkennelni, majd elküldeni neki. Csak ne lennék olyan csúnya azon a képen! (Tóni fiam most mosolyog... rólam fotót készíteni, olyat amivel én elégedett vagyok.... hm.. eddig csak a kedvese, Bori tudott) Mielőbb nekiállok, és ígérem, hogyha tetszik nekem is a rajzom, akkor megmutatom. Megszerettük mindannyian egymást, rossz volt három nap után elválni, hétfőn úgy mentem volna megint a csoportba rajzolni. Fogjuk tartani a kapcsolatot remélem... Hajnit fűzték, hogy indítson be egy szakkört, talán azon megint ott lennénk mind az öten. :)