Van, hogy nagy szükségem van a csendre.....imádom nyári éjszakán a csend hangjait! Nem viccelek, gyönyörű hangjai vannak a csendnek. Hisz tökéletes csend nincs, ahhoz be kéne költözni egy hangszigetelt szobába...
Amikor a lelkem szomjazik csendre, akkor…
Zenét hallgatok, előveszek egy albumot, letűnt korok gyönyörűséges képeit, szobrait nézegetem, a művészek ábrázolta misztikumok hatalmukba kerítenek, magával ragad a képzelet és a zene együttese…
De a zene mellé néha jól esik egy szép vers is, vagy behunyom a szemem és csak „elvagyok”…
Vagyok, hagyom, hogy a szívem együtt dobogjon a zene ritmusával….
Nem zavar semmi, szárnyakra kelő gondolataimat nem fékezem, és nem emelek gátat az arcomon lassan végigfolyó kicsiny sós pataknak…. a zongorabillentyűt simogató, olykor rajtuk szaladó ujjakkal had versenyezzen mellkasom hullámzása… 

Kell, kell ez a fajta nyugalom, béke… a kesze-kusza lélek megnyugvásáért…

Szabó Lőrinc: Hajnal

Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod,
Sötétben az égő gyertyafény,
Holnap is én legyek a láthatárod,
Szívedben vigasz, ha nincs remény.
Legyek a napfény a felhőtlen égen,
Az éjszakában a csillagod,
Találjam meg a lelked a szélben,

Ha időnként bárhol elhagyod.

Legyek az ölelés, perzselő vágyad,
Nekem szánj minden csókodat,
Legyek a hullám, a tenger, ha árad,
Könny, ha már mindenki megtagad.
Szíved örökre enyémbe zárom,
Nem leszek sohasem délibáb,
Árnyékod vagyok, a Te utadat járom,
S kimúlok, ha fény nincs tovább.

Mielőtt bárki félreértené, minden rendben van, jól vagyok, boldog vagyok. :)