Toscanai nyaralásunk következő állomása Lucca volt. Ez egy nagyon hangulatos kisváros, a hatalmas, ódon falakkal körülvett óvárosa igazi toszkán hangulatot sugároz.
San Michele a többszintes faragott márványoszlopokkal...
A székesegyházat a XVI. században alapították, homlokzatán megfigyelhető az úgynevezett "pisai román stílus". Fotózni tilos benne, akár a többi templomban, vagyis csak a „vakuzás” tiltott, de annyira sötét van bent, hogy képtelenség kis géppel normális képet készíteni.
Olvastam valahol, hogy a templomokban csak „rendesen felöltözve” engednek be, tehát miniszoknyában és kombinépántos pólóban nem lehet bemenni. Tamás azt mondta, egész Olaszországban így van ez. „Mindenhol lehet kérni ingyenesen erre a célra készített lepleket, de ezek viselete elég kényelmetlen tud lenni (csak egy méretben van).” Fotóztam még gyönyörű templomokat, és jártunk is bennük....
Minden tiszta márvány, az embernek eláll a lélegzete. Amúgy elfelejtettem említeni, hogy Pisában még a járdaszegélyek is márványból vannak. Marina di Massában pedig a hullámtörő kövek a tengerben... mind, mind márvány, még a kavicsok is, amit a háborgó tenger kivet magából. Ez Carrara közelségének köszönhető. Következő bejegyzésemben oda látogatunk. 
Érdekes ez az "iszlám beütéses" csíkozás :) sok helyen találkoztam vele. 
"Egymásra épült korok között sétálgatunk, gondolatban megkereshetjük az első triumvirek, Julius Caesar, Crassus és Pompeius, a longobardok és Napóleon lába nyomát a toszkán tengerpart és az Appeninek között félúton fekvő városban. És ne csodálkozzunk, hogy kizökkenünk az időből. Ne siessünk visszazökkenni."
Ebben a városban is a délutáni órákban, a szieszta idején szinte kihalnak az utcák. Ez nekünk nagyon szokatlan, de ilyenkor „csemege” az autóval való közlekedés. Az esti órákban hihetetlen nyüzsgés lesz, mozdulni sem lehet a fő bevásárló- és a sétálóutcán.
Bajusz őrület, itt is... :)
És ezek az őrült ruhák.... vajon? Hm... érdekesek
A város hétköznapi élete, történelmi hangulata, varázslatos, a sikátorszerű utcákon, piazzákon órákig lehet bolyongani.
Elbűvölők a helyi finomságokat áruló kis boltok.
Bekukucskáltam egy patikába is, tátott szájjal álldogáltam a gyönyörű régi berendezés láttán. No és fotóztam ilyen pippi-fippiket rongyból...
A Piazza Amfiteatro, egy ovális alakú tér, melyet középkori épületek vesznek körül. Eredetileg egy I. századi római amfiteátrum állt itt, ma éttermeknek, cukrászdáknak, bároknak, és kis üzleteknek ad helyet A Piazza San Michele az igazi központi tér, Lucca szíve.
Ezt a férfit a kirakat mögül néztem, fantasztikus ügyesen varrta, hímezte gépével a vásárlók által kért kedves "sorokat", amit talán ajándékba adtak, vittek szeretteiknek.
Nagyon imádtam, és bármikor megtudtam inni, és nem tudtam nemet mondani rá, és minden helyett azt választottam.... ez a KÁVÉ! Isteni, mindig is a kedvencem volt, de itt Olszországban tuti egy idő után szenvedélyemmé válna.... vagy már az is. :)
Családias hangulatú ez a tüneményes városka, ahol az óvárosban inkább biciklivel közlekednek, nem csak a helyiek, „cangát” bérelni is lehet. És persze itt is a belvárosban, palotákban bérelt helységekben találhatók a "nagyok" üzletei... Gucci, Prada, Zara stb..
Lucca híres szülöttje Giacomo Puccini, a hirtelen megeredt, mennydörgéssel kísért eső megakadályozott bennünket háza felkeresésében. A San Giovanni templomban esténként Puccini koncertet tartanak, sajnos mi erről csak később szereztünk tudomást. Majd legközelebb. :)
Szóval elvarázsolt ez a városka, de Marcit is, még hazafelé is sűrűn emlegette...♥
Fotók még az Indán. :)
