Már tegnap kutyául éreztem magam, az egyik áruházban vásárlás közben majdnem elájultam. Gondoltam, a hülye változékony idő, a légnyomás stb. Ma reggel fogmosáskor már a víz szájban tartása is fájt, majd egyre rosszabbul éreztem magam. Apci szülinapja van ma, készítettem egy tortát, ami nagyon jól sikerült, és isteni finom lett. Délután viszont Tamás nem hagyott békén, amikor elkezdett dagadni az arcom, fel kellett hívnom az ügyeletet, ahol azt kérték, ha tehetem azonnal vágtázzak be, mert nem tréfa a dolog. Aranyos doktorbácsi volt, aki rögtön azzal kezdte, hogy mumpszom van. Hiába estem egyszer már át rajta.... belenézett a fülembe, vizsgálatok, torok száj, stb... Elég kemény gyógyszereket írt fel, és azt mondta, ha beletaláltunk a bajba, akkor egy héten belül elmúlik, ha nem akkor gáz. Oh, mondtam neki, hogy már az odafelé úton sem fájt.... ez olyan mint fogászat előtt, minden bibi ideig-óráig elmúlik. No, ott tartok, hogy itt egy halom gyógyszer, amit utálok, és sosem szedem be őket, de most félre teszem a szokásaimat és beszedem. Én annyira nem érzem rosszul magam, csak ne kelljen ennem és innom, és kicsit dagi a jobb pofim, meg egy kicsit gyenge vagyok. Ahogy ismerem magam, sec-perc alatt kigyógyulok belőle. Nem szoktam beteg lenni, csak ritkán.... úgy látszik most "ritkán időket" élünk. :) A torta receptet megmutatom nektek, a következő bejegyzésben.... Nehogy már ide tegyem be a betegszobába! :)