Most nagyon gyors lesz ez a bejegyzés, mert Szombathelyre rohanok. Süvít kint a szél, kutyavilág van, ilyenkor nemszeretek vezetni, de most ez van, mennem kell. Tegnap őrült egy napom volt. Bejelentkeztem pár héttel ezelőtt a reumatológiára, mert csak onnan kaphatok beutalót csontsűrűség vizsgálatra. Ezt a vizsgálatot már régebben el kellett volna végezni, a pajzsmirigy műtétem miatt, csak nem volt kedvem ehhez a tortúrához. Beutaló a körzetitől reumára, onnan beutaló az osteoporosis vizsgálatra, mindez persze más helyen működik. Fél háromtól volt kiírva a rendelés, kettőkor ott voltam, közölték a doktornő négy körül érkezik. Visszamentem háromra, hisz az érkezési sorrend miatt nem akartam ott tölteni a "fél életem", így is voltak már előttem jó páran. Négykor belépett egy tonna rosszul öltözött, ápolatlan hústömeg, majd körülbelül húsz perc múlva szólították be az első beteget. Nagyon rosszul voltam a szagoktól, az egész közeg borzasztó hatással volt rám, befújtam magam egy csepp parfümmel, olvastam, kávés cukrot szopogattam, próbáltam valamennyire jobban érezni magam a bőrömben. Öt után rám került a sor. Gondoltam, ha már itt vagyok, elpanaszolom a január óta szűnni nem akaró fájdalmat a bal térdemben, és a szintén azóta kínzó derékfájást. Sürgetett a Doktornő, és kérte, hogy vetkőzzem le bugyi-melltartóra, majd tornagyakorlatokat kellett végeznem. Nekem nem sok mindent mondott, az asszisztensével morgott, hogy helytelenül írja a lediktált latin szavakat, tőlem pedig megkérdezte, van e lehetőségem feküdni, mert a derekamnak néhány nap ágynyugalom kell. Elmondtam, hogy én mozogni szeretek, és persze, hogy van lehetőségem, minden szavamra az volt a válasza, hogy nem érdekli. "- Az engem nem érdekel!" ÁÁÁÁ! Még egy ilyen taplót! Amikor megmondtam a koromat, még kegyetlenebb lett, az arckifejezése is. Most leírom, de ne tartsatok beképzeltnek, de szerintem ez az igazság.... Ha piszkosan, ápolatlanul mentem volna, esetleg szintén egy mázsásan, biztos kedvesebben kezelt volna. Na mindegy.... Beutalót kaptam a térdemmel ultrahang kezelésre, a derekammal vacuum kezelésre, és háromhavi gyógyszert írt fel. Azonkívül nem mondta el, hogy mi bajom, itthon silabizáltam ki az epikrízist a papírokból. Még be kell mennem hétfőn a "csontvizsgálatis" beutalómért, és időpontért, utána gondolom vissza kell neki vinnem az eredményt, és soha többé be nem teszem a lábam oda! Sok csodaszert kipróbáltam, megrendeltem a TV-ben reklámozott térdmágnest is, nem ért semmit az egész! Feketenadálytő tinktúrát készített nekem egy itteni ezzel foglalkozó asszonyka, az valamennyire segített, most egy balzsamot vettem, amire azt mondják csodaszer. Különben már megszoktam a fájdalmat, tudom, hogy elfog múlni....:) A kezelésekre elmegyek, és azt hiszem még a gyógymasszőrt fogom kipróbálni, de ezt a reumatológust, és a rendelőt el akarom feledni örökre. :) A másik borzasztó dolog, hogy mennyit kell futkosni, telefonálni, hány helyre küldenek el... Mi van, ha valakinek nincs erre ideje, vagy pénze benzinre, utazásra.... Pf. Ez is baj az egészségüggyel!

Ezt még kipróbálom...