Fekszem az ágyban nézek ki az ablakon, szomszéd tető, villanykábel, fák teteje és a szürkéskék ég. Fáj a torkom, tüsszögök, nehéz a fejem, szédülök, hányingerem van, fogalmam sincs, hogy mi a ménkű bújt belém. Remélem csak Marci múlt heti náthájából kaptam egy pici „ízelítőt”, és semmi köze az „új influenza” vírushoz. Eszembe jutott egy sok-sok évvel ezelőtti kép, amikor a mumpszból már egy kicsit kigyógyulóban voltam, és már feltudtam kelni. Anyukám délben elment dolgozni, gyorsan kimásztam a kiságyamból és felálltam a belső ablakpárkányra. Hatalmas, csináltatott ablak volt, nem afféle „tüzépes”, akkor még nem készült hozzá zsalugáter, csak később, belső spalettája volt, amibe kapaszkodtam. Az ablak a kertre nézett de állva rá lehetett látni a 70-es balatoni útra, amit ezen a részen Fehérvári útnak hívtak, néztem és vártam, hogy mikor suhan el anya „félegyes” busza. Körülöttem ott volt néhány mesekönyv, tea, tányéron ennivaló, színes ceruzák és füzetek, no meg a nagy csönd, és az ablak, az én mozim. Ott álltam fél délután, lestem a szomszédokat, álmodozva a szép felhőket, fákat, egy nagy jegenyefa teteje még az ágyból is látható volt, nézegettem a rászálló madarakat, és nagyon érdekesek voltak a kertben óvatosan sompolygó szomszédoló macskák. Rengeteget voltam egyedül, nem is értem a szomszédokat, csak Karola néni látogatott meg mindig aggódva, finomságot rejtő szalvétával letakart kistányérral a kezében. Én nem tudnék olyan önző lenni, mint akkor a többi szomszéd néni és bácsi, ha itt a szomszédban tudnám, hogy beteg gyerek van egyedül, nem is kell betegnek lennie, csak egyedül, tuti, hogy megnézném, mesélnék neki, áthívnám, vinnék neki ennivalót. Hát ennyit a felnőtt emberekről. Mert akkor is mindenki sietett, mindenki dolgozott, senkinek, vagy legalább is kevés embernek volt ideje jó szomszédnak lenni, és figyelni a másik emberre. Amikor így megrohannak az emlékek, elszorul a szívem….. Szeretnék visszarepülni az időben, karomba kapni azt a kislányt, magamhoz szorítani kis flanel pizsamás testét, befektetni őt az ágyba, betakargatni, megsimogatni láztól kipirult arcocskáját, és mesélni neki sok, sok mesét…..