Ez a hétvége is gyorsan eltelt. Vasárnap kiruccantunk, kirándultunk egy kicsit a szomszédságban, Szajki tavak környéke stb. Persze, hogy itthon felejtettem a fényképezőgépemet! Este felé hatalmas vihar kerekedett, iszonyú gyorsan jött, szerencsére nálunk semmiben sem tett kárt. Aztán nekiálltam Ferdinánd kalácsot sütni, mert az pont ilyen zord időben jó, egy bögre meleg teával vagy tejecskével. Leírom én, hogy készítettem. Végül is szerintem majdnemhogy ugyanaz, mint a darázsfészek, csak dió és fahéj nélkül.
Két dkg élesztőt belemorzsoltam két deciliter langyos cukros tejbe. Egy tálba kimértem 50dkg lisztet, tettem bele egy csipet sót, két tojás sárgáját, pici cukrot, 5dkg olvasztott margarint, majd a felfuttatott élesztőt, és langyos tejjel lágy kalácstésztát dagasztottam. Hagytam jó negyven percet kelni, addig 15dkg puha margarint habosra kevertem 13dkg cukorral és egy vaníliáscukorral. A megkelt tésztát picit átgyúrtam, téglalap formájúra kinyújtottam, és megkentem az előző krémmel, reszeltem rá citromhéját, megszórtam mazsolával...

majd az egészet szépen feltekertem. Kikentem egy tortaformát vajjal, kristálycukorral körbeszórtam (nem teflont mert azt az égett cukor szerintem tönkre teszi) Elkövettem egy nagy hibát, mert a tekercsemet 5-6cm helyett 3cm-es darabokra vágtam, így sok lett belőlük és nem volt helyük rendesen kelni. :( A tekercseket körbe, szépen beleállítottam a formába, és hagytam még fél órát kelni, majd 200 fokos sütőbe tettem 10 percig, utána kis lángon sütöttem tovább. Félidőben meglocsoltam 1dl tejszín, 1 vaníliáscukor, és két evőkanál kristálycukor keverékével. Végül is fincsi lett, de legközelebb még jobban sikerül remélem. Marci és Anya ma is élvezettel ette, nem száradtak ki az ízes, illatos kalácsrózsák.

Isteni finom a kalács szélét beborító ropogós cukor kéreg...