Rettenetes! Az ember össze-vissza kapkod a parkolóban és menekülni kényszerül az adományokért "koldulók" elől! Kisétáltam a bevásárló kocsimmal a Penny-ből és már ott állt mellettem egy asszony, aki beteg gyermekeknek gyűjtött pénzt. Mondtam neki, hogy én idén már többször leróttam „ebbéli kötelességemet”, állati morcosan, sőt valami káromkodás félét maga elé mormolva állt csak odébb. Következő inzultus még fél órán belül történt, akkor a Lidl parkolóban egy férfi molesztálta anyukámat adományért, míg én beszaladtam az áruházba. Bevásárló körutam utolsó állomása a Tesco áruház volt, ahol bevásárlás végeztével, a parkolóban két nő is odajött hozzánk egymás után pénzbeli adományt gyűjteni a beteg gyermekekért. Szabályosan inzultálják az embert, ahogy a magukat romániai szegényeknek valló árusok, akik zoknit, ágyneműt és mindenféle hitvány árut próbálnak rábeszélni az emberre. Szerintem az áruházaknak tenni kéne valamit, a vásárlóik védelmében! Vagy a kormány erre miért nem hoz valamiféle korlátozó rendeletet! Lehetnének esetleg pavilonok, kirakott perselyek. Én adakozó ember vagyok, de ennek megvannak a kulturált csatornái. Szoktam segíteni a lábbal-szájjal festő sérült embereket, dobálok gyermekmentésre pénzt a kitett perselyekbe, volt olyan beteg ember, akit neten ismertem meg és segítettem pénzzel, eszközökkel, ruhákkal. Állatvédő alapítványoknak is szoktam egy-egy kisebb összeget feladni, Krisna hívőknek adtam pénzt ingyenes ételosztáshoz, és most egy gyermekotthont szeretnék meglátogatni és adomány vinni nekik. Már középiskolás koromban segítettem, Fóton volt két patronált kislánykám, az osztályfőnökünkkel látogattuk őket, és vittünk nekik ajándékot. Csecsemőgondozónak tanuló barátnőm pedig rendszeresen beengedett a Ménesi úton működő csecsemőotthonba, ott babákat segítettem etetni, vagy csak dajkálni mert annak is nagyon örültek. Nem szoktam dicsekedni ezzel, mert ez szigorúan az én dolgom, viszont azt szerettem volna érzékeltetni, hogy simán megtalálja mindenki, a neki tetsző módot, ha adakozni, segíteni szeretne. Néha az is elég lenne, ha körülnéznénk lakókörnyezetünkben, egyre több idős ember és család szorul segítségre! Nem csak önkormányzatok segíthetnének ezeken az embereken, hanem az embertársaik is, összefogással, szeretettel. Így elég lenne egy picurka adomány is, mert sok kicsi sokra megy, és a vele szerzett öröm a legnagyobb mindkét fél számára!