Az első kilenceseden gondolkodtam… nem tudok hozzá különleges emléket kötni, hisz amióta megszülettél nekem minden perc, ami rólad szól különleges. ! – Emlékszel, a Papa akkoriban Pandának hívott? Mert olyan voltál, mint egy kis duci panda mackó.
Akkoriban ráadásul nagyon nehéz volt mindhármunknak, apa három éve már nem volt köztünk. Én éreztem a túlvilágról áradó szeretetét, bátorítását, különben nem tudom, hogy birkóztam volna meg a feladattal…. Fel kellett nevelni titeket! Most sírok, amikor leírom ezeket a szavakat, pedig örülnöm kéne……….. Örülök! De ahogy öregszem mindig nehezebb úrrá lenni az érzéseimen…. Nincs olyan óra, perc, hogy ne gondolnék a gyermekeimre, rátok, hogy ne akarnálak a keblemre vonni titeket, simogatni a fejecskéteket és elmondani nektek mennyire szeretlek titeket. Mindhármatok „babaillatát” még ma is érzem, itt őrzöm magamban…. és tudom ma a Te szülinapod van, elég most az emlékekből! Kívánok neked…. Kívánok?… Butaság! Akarom, hogy legyen még nagyon, nagyon sok boldog éved, szeretetben, boldogságban, egészségben! De ha magamnak is kívánhatnék, akkor szeretnék vagy száz évig élni azért, hogy minél több időt tölthessek veled, veletek! Drága kisfiam! Szeretlek!
Emlékszel a Kóra? 
(Akik nem tudják: Kó = Vuk, pici kora óta vele aludt stb.... míg szép lassan elkopott... elfogyott... tényleg, mert jó sok év múlva már csak a farka volt... mármint a Kónak.. és Gabi most jól mulat, amikor eszébe jut mennyi hülyeséget művelt a Kóval, hogy Tónit bosszantsa.)
Mindig a jó "alvókádról" voltál híres. :) Bárhol, bármikor, ha fáradt voltál, elaludtál.
Azért készült "rendes alvós kép" is a Kóval... :)
