Végre, végre hallgatott ránk és kosarazik a gyerkőc! Kicsit „húzták a fogamat”, amikor a kosaras felszerelés finanszírozására került a sor… de hát ez van. A cipő annyira tetszett nekem is, hogy utánoztam fiókát és itthon én is rögtön lefotóztam.

Bizony kérem szépen ez nem kisebb, mint 47-es :)

Ez igazán neki való sport, a suli csapata is jó helyen áll, nem beszélve két jó nevű club is van a környéken, ha netán talán, esetleg…  :) No, ne igyunk előre a „Marci bőrére”!

Megint hétfői pocsék hangulatom van, estére valamennyire kiheverem. Apci, Orsi, és ha szerencsém van akkor a fiúk is Skype közelben vannak. Nem lehet mindig beszélni, és nem is akarok, de jó tudni, hogy a nagy távolság ellenére bármikor elérhetőek.... Különben is, azok akik szeretik egymást, azoknak nem létezik a távolság! :)