Szeretem a komolyzenét és az operákat.
Kislánykoromban szerettette meg velem apukám, rengeteg „bakelit” volt otthon, megvette nekem az operák könyvét, elolvastatta velem a művet, majd fejemre tette a fejhallgatót és bekapcsolta a lemezjátszót. Most is van egy kis komolyzenei CD gyűjteményünk, Apci legalább annyira szereti, mint én. Az opera, az egy fantasztikus dolog! Igazában ott szép élőben, az Operaházban, ott érzi azt a csodát az ember, amit a szerző nekünk szánt. Az Operaházban amint felgördül a függöny, nekem máris kezd megtelni a szemem könnyel….
Jó pár évvel ezelőtt, a Giselle romantikus balettet is végigszipogtam…..
Az operát szeretem nézni felvételről is a tévében, mert legtöbbször feliratozzák, és így abszolút érthető, nem kell utána olvasgatni. Tegnap Puccini Toscáját hallgattam.
Kedvencem belőle a Levélária, az operairodalom egyik legszebb tenor áriája. Cavaradossi a szabadgondolkodó festő búcsúja az élettől, szerelemtől egy utolsó kétségbeesett sikoltás az életért.



”Tiszta csillagos éj volt….
Csupa illat a kis kert…
Az ajtó halkan nyílik,
Árny lebben a pázsiton által..
Belép, berepül hozzám,
Szíve szívemen dobban..
Száz édes csókban forrott össze ajkunk,
Míg izzó kézzel
Lefejtém bűvös válláról a fátylat.
Ó, nem tér vissza üdvöm álma,
Az óra elszállt, síromnak éje rémít,
Síromnak éje rémít..
Már meg kell halnom, bár úgy vágyom élni!
Úgy vágyom élni!”

"Hajnalodik. Az angyalvár bástyájáról látszik a szürkületből kibontakozó Róma. Valahol nyáj kolompja szól – aztán felhangzik a pásztor éneke és Róma harangjainak hangja. Cavaradossit elővezetik börtönéből. Utolsó kérése: hadd intézzen néhány búcsúsort kedveséhez. A festő egyetlen gyűrűjét a börtönőrnek adja, s ez bólint: írjon hát…
Megérkezik Tosca, örömrepesve újságolja szerelmesének: a katonák csak színleg használják a fegyvert. Lelkére köti a festőnek: ha megdördülnek a puskák, vesse magát a földre – és aztán, ha a pribékek eltávoztak, Scarpia útlevele szabad utat nyit előttük. Felvonul a kivégző osztag.
Tosca az egyik oszlop mögé bújik, onnan figyeli a tragikus jelenetet. A fegyverek eldördülnek – Cavaradossi elesik. Alighogy a katonák távoznak, Tosca halkan szólítja….
Iszonyodva eszmél rá, hogy kedvese halott s zokogva borul holtestére. Lentről zavaros hangok szüremlenek fel: megtalálták Scarpia holtestét, keresik a gyilkost.
Tosca nem várja be üldözőit, a várfalról mélybe veti magát.” /Operák könyve/