Túl vagyok egy légcsőgyuszin, hétfőn még beszélni sem tudtam, de gyorsan megjavítottam magamat. Pár perce még azon tűnődtem, mit írjak ebbe a virtuális naplócskába, mi az, ami a fejemben kavargó gondolatok közt publikus. 2010 nyarán arról írtam, amit szeretek. Egy ideje tervezem, hogy megírjam a tesót, az ellentétét, mi az, amit nem szeretek. Gondoljunk csak bele, ebből sokkal de sokkal több van. Nem is lehet összeszedni, ezért gyorsan búcsút intek a nem szeretem tervnek. Késő délután felkaptam magamra a sí overallt és kimentem a kertbe. Olyan jól esett a friss levegőn ácsorogni, nézni a cicát, ahogy jóllakottan, óvatosan lépdel a havon, Bandi kutyust, hogy hegyezi a fülét, és figyeli a távoli kutyaugatást. Eszembe jutott a Vuk rajzfilm, amiben így nyomták a pletyit Vahurrék. Magamba szívtam mélyen a tél illatát, hallgattam én is a távolból jövő neszeket, a redőnyök fáradt nyekergését. Aztán megérkeztek a szomszédjaim és a kőfalon túlról jövő hangos német csevej széttépte a meghitt csendet. Jót derültem magamon, mert persze asszociáltam a hangokra, és beugrottak az Apámmal oly sokat nézett háborús filmek. Most is ezen vigyorgok….Ha ezt tudnák! Kaptam egy sms-t a telefon szolgáltatómtól, hogy ma éjfélig küldjem el a szívem vágyát, meglepivel díjazzák. A legjobb kérés tulajdonosa egy százezer forintos számlajóváírást kap. Hm… le sem tudnám beszélni, írni jobban szeretek, mint telefonálni. Elgondolkodtató…. Szívem vágya… nem is tudom. Elégedett ember lévén, nehéz kérdés, kérés ez tőlem. Bár ebben az a lényeg, hogy vágy, akkor el kell rugaszkodni a realitás mezejéről, és tényleg vágyni kell. No, az már nem is olyan nehéz! Meg is van a mai téma, vágyjunk egy kicsit!
Hajnalodik, zenét hallgatok, mint általában írás közben, ettől bizony megtud lódulni rendesen a fantáziám.
Egy jó régi daltól párásodik éppen a szemem ez a Nazareth: Love hurts című nótája, ez került éppen sorra. Első kívánságom, vágyam, hogy legyek újra tizenéves bakfis, és lassúzhassak egy házibulin az akkori nagy szerelemmel erre a zenére….Ah, badarság! Jó ez most is. Erre a zenére összeölelkezve, forogni a világ másik felén, lemenő napnál tengerparton, mezítláb a homokban… De nem a diákkori szerelemmel! Esetleg Osvaldo Laporttal..(Ez remélem Apci laptopján nem látszik) Ó, de tényleg csak a minél extrémebb kívánság kedvéért...(Szeretlek Tamáska!) :) Zaz: Je veux zenéjére pedig egész más vágyaim kerekednek. Szeretnék Párizs utcáin kószálni, beülni egy pohárka Chateau d’Orschwir Rieslingre egy kis vendéglőbe a Montmartre valamelyik utcácskájában, bekukkantani minden galériába. Éjszaka megmászni az Öreg Hölgyet….. nana! Nem félreérteni, az Eiffel-toronyról beszélek! Hevia: Busindre Reel dalától másra sem tudok gondolni, mint egy gyönyörű skót vidékre. Sziklákat csapkodó hullámok, világítótorony, keskeny girbe-gurba utak a tengerparttól fölfelé a falucskába. Majd állni egy szép zöld, füves legelőn a birkanyáj közepén. Beeee… Na, elég volt…. Majd még megálmodom a szívem vágyát, és talán elküldöm. Most jut eszembe... volt 2008-ban egy bejegyzésem, amiben... nézzük csak! Hm... akkor még elég ambiciózusan vágyakoztam. :)
Egy saját repülőtér, hogy a család itthon, együtt dolgozhasson! És az én feladatom ez lenne, itt a képen.... :)