Jól felbosszantott a reggeli tévéműsor! Újra mesélik a klasszikusokat a gyerkőcök kedvéért. Például a "A kőszívű ember fiai" 600 oldal helyett 200 oldalon, archaikus nyelvezetét elhagyva, "magyarosítva". A műsorvezető üdvözölte a témát mert szerinte neki is szótár kéne hozzá, és így sokkal könnyebb a mai gyerekeknek elolvasni a regényt. Elég szomorú! A 19. századi írók egyáltalán nem írtak olyan ősmagyar nyelvezettel, amit nem lehetne elolvasni! Több regényt is átdolgoztak már, szerintem ez nagyon szomorú. Ne tegyék be kötelező olvasmánynak, találjanak mást, a gyerekeknek szerethetőbbet, de ne kövessenek el efféle szentségtörést! Bunkókat akarunk nevelni, tényleg mindent leegyszerűsítve? Lassan már nem is olvasnak a gyerekek! Mi az, hogy könnyen olvasható, modern formában, de az eredeti regényt hűséggel és tisztelettel újramesélve? Szerintem ez nem helyes!
Aztán délelőtt "háttérzajnak" a parlamenti közvetítést hallgattam. Felháborító, ordítani, dobálózni, és bármily randa dolog, köpködni lett volna kedvem. A jobbikos képviselő hatalmas pátosszal előadta, hogy mennyire fontos lenne a 600 millió az elszakított területeinken élő magyarok megsegítésére, továbbá az ott élő fiatalok könnyűzenei tevékenységére stb. És mi van az itt élő magyarokkal, fiatalokkal, nyugdíjasokkal?! Előbb itthon kéne már "gatyába rázni" a dolgokat! A másik fájó pontom ez a sok magyarkodás, a nemzet és történelmi jelképek felhasználása mindenütt. :( Nem, nem folytatom, nem politizálok, csak egy kicsit fel vagyok háborodva! Nem kicsit nagyon, nagyon!