Vannak az ember életében sajnos nehéz és rossz napok. Nos az utóbbi két hétben nekem ebből rendesen kijutott. Bízom benne, hogy nem lesz folytatás. Nem akarom a rosszat beblogolni, előre kell nézni, mert tudom, hogy mindenki meggyógyul és minden rendben lesz. Talán két dolgot, ami most nagyon bánt, az egyik megváltoztathatatlan tény: Franci cica csütörtök reggelre örökre elment, nem tudok róla írni..... nem megy. Tóni megtette helyettem is: Franci
Bandi kutyus beteg. Meg fog gyógyulni, meg kell neki gyógyulni!
Éjszakánként arra ébredek, hogy álmomban írtam, majd félálomban írom tovább a blogomat. Hihetetlen okos gondolatok jutnak ilyenkor az eszembe, csak egy bökkenő van: Mire felébredek rendre elillan az egész! Lehet, hogy bevezetem az álomnapló vezetését, odakészítek egy füzetet az ágyam mellé, és amint felébredek jegyzetelni fogok. Talán még jó dolgok is kisülnek majd belőle. :)